Kutyás mindennapok a rendőrségnél – Beszélgetés Pállai Tamással

(Budaörs, 2015. április 7. – Budaörsi Infó) Pállai Tamás 1997-ben kezdte meg a tevékenységét a Budaörsi Rendőrkapitányságon mint fogdaőr, objektumőr és járőr, felváltva. 1999-ben elvégzett egy körzeti megbízotti tanfolyamot és azóta körzeti megbízotti szolgálatot lát el. 2010-ben részt vett egy járőrkutya vezetői alaptanfolyamon, és annak sikeres elvégzése óta járőrkutyával együtt látja el a szolgálatot.

„Beülünk ketten a kutyussal a kocsiba és megyünk szolgálatba. Ha azonnalos intézkedés van, amikor garázda személyekkel kell intézkedni, akkor kiveszem a kocsiból a kutyát és szólok neki, hogy Öcsi figyelj!

Ez nála egy olyan átkapcsolás, amitől a nyugalmi állapotából kikerülve nézi, hol az ellenség és bizonyos parancsszóra azonnal támad.”

Öcsi egy 5 és fél éves németjuhász kan kutya. Egy 3-4 hónapos tanfolyamon kellett ahhoz kölyök korában részt vennie a gazdájával, hogy rendőrkutyává válhasson. Miután letette a vizsgát, a kutya a rendőrség tulajdonává vált.

Hogyan lehet megtanítani arra egy kutyát, hogy minden parancsodat teljesítse?

„Az idősebb kollégák azt mondják, hogy az a titka az egésznek, hogy napi szinten kell eltölteni 6-8 órát a kutyával. Én minden szolgálatba elviszem magammal. Ha ennyi időt eltölt az ember a kutyával, akkor az mindent megtanul és mindent megcsinál. Megtanulja minden mozdulatodat, minden hangsúlyodat. Miután végeztem a munkával Öcsi hazajön velem, nem kutyatelepen lakik, hanem a házunk kertjében.”

A családod mit szól ahhoz, hogy hazaviszed Öcsit?

„A családot és a kutyát nem könnyű összehozni. Azoknak a kutyásoknak, akik egyedül vannak vagy nagyobbak a gyerekeik, könnyebb. Nekem viszont két pici gyerekem van. Ehhez viszont kell az, hogy a feleségem partner legyen. Szerencsére imádja Öcsit, így nincs gond ebből otthon, hogy ő is hazajön velem.

A kutyát viszont sosem hagyom egyedül a gyerekekkel. 9 és 11 évesek. Hiába együtt nőttek fel, sosem lehet tudni, hogy melyik mozdulatra fog nem megfelelően reagálni Öcsi.

Nagyon fontos, hogy milyen támogatást kap a rendőr a családtól. Akinek kis gyereke van, annak nagyon nehéz a dolga.

Előfordul, hogy a feleségem rám szól, ha túl sok időt foglalkozok a kutyával és kevesebbet a gyerekekkel. Nehéz megtalálni az egyensúlyt, de szerencsére sikerül.

Nagy az elvárás velünk szemben, és sok a követelmény. Évente meg kell jelenni minősítő vizsgán. Ha nem sikerül, akkor kaphatunk még egy lehetőséget, de utána elveszik a kutyát.”

Hogyan képzeljük el egy napodat?

„Reggel megkezdem a szolgálatomat, a területen végigmegyek autóval, körbenézek, hogy minden rendben van-e, utána pedig gyalogosan végigjárjuk ugyanazt a területet és igazoltatunk Öcsivel.

Annak, hogy nem egyedül megyek járőrözni nagy előnye az, hogy a segítéségével több személlyel szemben is lehet intézkedni. Láthatóan tartanak a kutyától, mert látják mennyire fegyelmezett, hogy bármelyik pillanatban ugrik, ha szólok neki.”

Hogyan történik a kutyák kiképzése?

„A kutyákat képzetlen állapotban kapjuk, fiatalon. Mi képezzük ki őket. Egy kutyának egy vezetője van. Van egy 3-4 hónapos alaptanfolyam, amit el kell vele végezni. Minden kutya a rendőrség tulajdonát képezi.

Az alaptanfolyam elvégzése után azonban a kutyák még nincsenek teljesen felkészítve. Nagyon sokat kell még fejleszteni őket, nagyon sok időt kell velük tölteni.

A rendőrségen előfordul, hogy szabadnapon is ugrásra készen kell nekünk is állnunk, és a kutyának is, bármikor hívhatnak.

Tőlem mint kutyástól azt várják el, hogy amikor kimegyünk egy helyszínre, én legyek az első a kutyával, aki elindul a tömeg felé. Erre is fel kell készítenem a kutyámat, hogy bármikor menni kell, és hogy a legelső sorban kell helyt állni.

Mielőtt rendőrkutyává válik az eb, előtte meg kell felelnie egy vásári tesztnek, ahol különböző feladatokon kell jól helyt állnia. Például beszorítják egy sarokba, vagy egy pincében kell elfogni az elkövetőt.”

Lehet tudni, hogy melyik kutyából lesz jó rendőrkutya?

„Lutri az egész. Nagyon-nagyon fontos, hogy megfelelő vérvonalból válasszunk. Magyarországon vannak kiállítási és a munkavonalú kutyák. Mi munkavonallal szeretünk tevékenykedni, ezért próbálunk olyan kiskutyákat beszerezni, akiknek tudjuk, hogy milyen őseik voltak. Azoknak a kiskutyáknak is az 50%-a alkalmatlan.

Van egy szűrés, viszont nem tudjuk azt, hogy valóban meg fog-e felelni.

Képezni kell, foglalkozni kell vele, menet közben pedig kiderülnek a gyengeségei. Például vannak olyan kutyák, akikben van félelem. Rendőrkutyának a kolerikus és a szangvinikus, a vérbő és a kiegyensúlyozott kutya a jó.

Nálam most van egy 11 hónapos kutya, mert Öcsit nyugdíjazni fogjuk.

Nagyon fontos, hogy nyugdíj után is dolgoztatni kell a kutyát, lehetőségekhez mérten, amennyit bír. Nem szabad hagyni pihenni.”

Egy kutya a társad a szolgálat alatt, nem hiányzik, hogy egy ember álljon melletted az intézkedések során? 

„Az idősebb kollégák mondták nekem, amikor elkezdtem a pályát, hogy nem szeretnének már kollégával lenni, hanem csak kutyával. Én akkor arra gondoltam, hogy ez milyen furcsa dolog, mert nem tud akkor az ember beszélgetni. Idővel én is ugyanebbe a cipőbe kerültem.

Én beszélek Öcsihez miközben vezetek, tudom hogy nem szól vissza, de mindig felteszem nekik a kérdéseket.

A szolgálat nagy részét nem az teszi ki, hogy a kocsiban ülök. Ez egy vagy két óra csak. A többi időben terepen vagyok, kihallgatok, intézkedek. Amikor hátul van a boxban akkor is sokszor megszoktam tőle kérdezni, hogy Öcsikém jól vagy?

A kutya az egyetlen olyan állat, aki a gazdáját magánál előrébb tartja. A szolgálati kutya érted és azért él, hogy megoldja a feladatot, magát nem kímélve mindent félrerakva. Nem foglakozik azzal, hogy ő meg fog sérülni, hanem a gazdája a fontos. Ilyen önzetlen.

Amikor engem egy gyakorlat során megtámadnak, a kutya megy és üti és vágja a támadót, nem engedi a közelembe. Ez felfoghatatlan dolog, ahogy ezt egy 30-35 kilós kutya megcsinálja. Ehhez kevés az, hogy reggel elmegyek dolgozni, este hazamegyek és simítok rajta egyet. Ezért működnek ezek a kutyák így, mert velünk vannak a szolgálatba, de együtt kelünk együtt fekszünk.”

Mindig is rendőr szerettél volna lenni?

„Nekem az egész családom rendvédelmi területen dolgozik. Gimnáziumig azonban meg se fordult a fejemben, hogy rendőr legyek.

A gimnáziumban volt egy osztálytársam, aki elhívott egy rendőr szakközépiskolában lévő felvételi tájékoztatójára. Elmentünk, meghallgattuk és utána jöttem a Budaörsi Rendőrkapitányságra.

Teljesen véletlen az egész. Nem készültem rá gyerekkorom óta tudatosan. Nem tudtam, akkor még hová tenni magamat. Egy biztos, hogy egy pillanatig nem bántam meg, hogy idejöttem, de lassan – 20 év után – néha azt érzem elfáradtam.

Olyan munkát szeretek végezni, ahol tudok az emberekkel foglalkozni. Azt érzem magamban, hogy van bennem egy segíteni akarás.

Nagyon rossz akkor, amikor kimegyünk egy bűncselekmény helyszínére és látom az embereken azt, hogy milyen fájdalmat okozott ez az esemény nekik. Minden erőmmel azon vagyok, hogy segíteni tudjak nekik.

Viszont amikor sikerélményünk van, mert elkapunk egy elkövetőt, akkor az egy olyan adrenalin bomba a szervezetnek, ami miatt érdemes csinálni.”

Mi az, amit még el szeretnél érni a pályafutásod alatt?

„Amit szeretnék, az sajnos elérhetetlen cél. Jó volna, ha a területen nem lenne bűncselekmény. Nekem nincs más vágyam. A parancsnokaimtól minden segítséget, támogatást megkapok.

Ezt a vonalat szeretném tovább vinni. Nagyon szeretem ezt a területet, nagyon jó itt dolgozni.”

Hogyan szoktál kikapcsolódni?

 „A kikapcsolódás eleve a kutya nekem. Ahhoz, hogy a kutyáim megfelelő állapotban legyenek, a szolgálatban történő képzésen túl, a szabadnapomból is nagyon sokat rá kell áldoznom, és ezt nyilván a család elől veszem el.

Van nyaralás is, de a kutyával. Úgy kellett beállítanunk az életünket, hogy a kutyát is vinni kell, hiszen ő szinte családtag, nem csupán munkaeszköz, hanem az életünk része.

Viszont nem lehet örökké kutyásnak lenni.

Sajnos el fog jönni az  az idő, amikor azt fogom mondani 5-8-10 év múlva, hogy befejezem, mert nem fogok tudni normálisan tevékenykedni. Akkor nyilván váltanom kell. Most amíg még bírom, addig csinálom. Éppen kiképzek egy növendék kiskutyát, és őt még mindenkép kiszolgálom.

Ami még kikapcsolódás az életemben, hogy nagyon szeretek kertészkedni, és van is rá otthon lehetőségem. Imádok veteményezni, zöldséget ültetni, a gyümölcsfáimat metszeni. Néha csak kiállok az udvarra és nézegetem a termést.

Van egy idős bácsi: a telekszomszédom, aki mindig azt mondta, hogy azért ilyen szép a kertem, mert a gazda szeme hízlalja.

A kertészkedés nagyon kikapcsol. Régen még horgászni is eljártam, de arra már sajnos nincs időm.”

Szeretnéd, ha a gyerekeid is a rendőrségnél helyezkednének el?

„Nálunk a nagyfiú kicsit gyengébb, érzékenyebb lelkű. A kicsi törtető, igazi rosszcsont fiú, és mégis az enyhébb lelkű mondja, hogy ő kutyás rendőr szeretne lenni.

Jobban szeretném, ha más pályát választanának.”

Mi az, ami nehézséget okoz a munkádban?

„Az igazság az, hogy szélmalomharcot vívunk. Ez egy ördögi kör. Egy elkövetői csapatot elfogunk, akkor megvan a sikerélmény, de már jön is a következő bűnügy, ami felderítésre vár.

Néha úgy érzem, hiába teszek meg mindent, minden kezdődik elölről. Ez idegőrlő tud lenni, de ilyenkor a sikeres elfogások, felderített bűnügyek mindig erőt adnak a folytatáshoz.

Annak ellenére, hogy egy mókuskerék a munkánk, változatos is. Egy kicsit sem sablonos vagy monoton.

A szolgálat ellátása során sokszor elfáradunk, nem csak fizikailag, de mentálisan is. Bizonyos eseteket néha nagyon nehéz feldolgozni.

Amikor elkezd csörögni a telefonom, úgy érzem, hogy az agyam kiugrik a helyéről. Lüktet a szívem, hogy úristen, mi történt!? Odanézek a telefonra és látom, hogy a kapitányság hív, hogy menni kell.”

Kinek ajánlod, hogy a rendőrséget válassza hivatásként?

„A rendőrség annak való, aki azért jön, mert tenni akar. Én azért jöttem ide, mert tenni akartam valamit. Azt szerettem volna, hogy változzon a helyzet, hogy jobb, élhetőbb legyen a világ. Mindenképpen kell hozzá hivatástudat és kitartás.”

Mi volt a legemlékezetesebb élményed a pályafutásod alatt?

„2013-ban Pest megyében az én kutyám lett a legjobb szolgálati járőrkutya. Ez egy hatalmas élmény volt.

Az én kutyámnak nincs kiugró teljesítménye, viszont optimálisan egy nagyon jó szintet tud nyújtani. Ez egy örök élmény, le van dokumentálva: kupa, aranyérem a kutya nyakában.

A munkámban nagyon sokszor segített a megjelenésével, a habitusával. Ezek olyan élmények, amire azt mondom, hogy megéri csinálni.”

Mi volt a legrosszabb élményed rendőrként ?

„A legrosszabb élményem az volt, amikor megtudtam, hogy van egy olyan gyógyíthatatlan szembetegsége Öcsinek, amiből nem tudják kigyógyítani és előbb-utóbb meg fog vakulni. Ezt nagyon sajnálom. Elindult már a folyamat 40% körüli látásromlása van. Még így is nagyon jól teljesít.”

Mi az, amit az emberek leggyakrabban mondani szoktak, amikor igazoltatáskor megállítod őket?

„Az a baj, hogy az emberek nehezen értik meg a közúti ellenőrzés célját, és támadásnak veszik, amikor megállítjuk őket. Pedig az intézkedés őértük van, a biztonságukat, a településük biztonságát szolgálja.

Sokszor megkapjuk, hogy: „Már megint ellenőriznek?”

Van, hogy az emberek idegesek, agresszíven beszélnek velünk igazoltatáskor. Ha ebben lenne előrehaladás, az jó volna. Nyilván kellemetlen, amikor megnézem az iratokat, és azt mondom, hogy lejárt a vezetői engedélye, lejárt a műszaki érvényessége a gépjárműnek, és azért adok 5000 Ft bírságot.

A célunk a kulturált intézkedés megvalósítása. Egy igazoltatásba nem szabad belevinni személyes dolgot.

Ugyanakkor akad pozitív példa is. Mondták azt is, hogy: milyen jó, hogy maguk itt kint állnak és ezzel akár meghiúsítanak néhány bűncselekményt is.”

Volt már, hogy féltél a munkád során?

„Aki nem fél, az szerintem nem mond igazat. Bennem inkább az adrenalin megy fel. Viszont, ha úgy megyek ki az utcára, hogy félek, akkor az nagyon rossz.

Mielőtt kilépek az utcára rendezni kell a gondolataimat, mert ha nem megfelelő egy rendőr fellépése, akkor „megeszik” az utcán.”

Mi az, amire szerinted oda kellene figyelnie a civileknek?

„Azt kellene megérteni az állampolgároknak, hogy őértük vagyunk. Ha megértik, hogy ez a rengeteg ellenőrzés, amit ők zaklatásnak vesznek, nem ellenük irányul, hanem ez egy olyan szűrő tevékenység, ami bűncselekmények, jogsértések megelőzéséhez szükséges.

Ha ezt megértenék, akkor máshogy viszonyulnának a rendőrséghez, amivel a mi munkánkat is megkönnyíthetnék.”

Köszönjük az interjút!

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment