Az etikus sajtó budaörsi letéteményese

(Budaörs, 2015. március 7. – Budaörsi Infó/szerkesztőségi reagálás) Laptársunk szerkesztőjének aktuális kirohanására a Budaörsi Infó és a Budaörsi Infó Online szerkesztősége ezennel – az eddig követett gyakorlatától eltérően – kivételesen válaszol. Reagálásunkat a “Gondolatok a sajtóközleményről” című írásra remélhetőleg sokan elolvassák, akiket a helyi sajtó helyzete, állapota érdekel. Véleményüket kérjük küldjék el szerkesztőségünkbe!

Igen, elképzelhető, hogy laptársunkhoz képest gyorsabban reagálnak mások a világ és a közösségünk eseményeire, híreire, hiszen a sajtónak ez a dolga: a lehető leggyorsabban tájékoztatni az olvasóközönséget, ezáltal a közvéleményt az eseményekről, amelyek hírértéke az idővel arányosan közismerten csökken. Az áruk piacán annak lesznek vásárlói, akinél hamarabb megtalálható a keresett portéka, jelen esetben, aki tájékozottságot keres, az annál olvassa, akinél hamarabb jut hozzá; ebben az esetben működésbe lép az a piaci mechanizmus, amelynél a késve érkezőknek csak a csont jut, népnyelven szólva ’ki korán kel, aranyat lel’. Ezen nem érdemes felütődni, hiszen bárki, aki a piacon méretteti meg magát és termékét, azonnal szembesül ezzel a jelenséggel.

Budaörs új keletű jelensége, hogy az önkormányzati választás óta főleg az ellenzékbe szorult Fidesz és a KDNP a sajtóközlemény lehetőségével bőséggel él. Mivel megválasztott képviselőkről van szó, közleményük a közösség egészére nézve fontosnak tartandó, közlésük tehát kutyakötelessége a médiumoknak. Még abban az esetben is, amikor a hírértéke nem üti meg az olvasók ingerküszöbét, a közlés gyorsasága előnyt jelent, főleg a mai informatikai világunkban, ahol az elsődleges érték immár maga az információ.

Egy hivatalos közlendőért elsődlegesen a szerzője, illetve a megrendelő szervezetének képviselői felelősek még abban az esetben is, amikor – valóban ez a helyzet – egy jogszabályi törvény miatt a tartalomszolgáltatóra is ráhúzható a vizes lepedő, tehát a médiumnak is szükséges átszűrnie a kapott anyagot. De filológiai alaposságot, teljes igazságtartalmat, a szövegkörnyezethez viszonyított minden tulajdonnév utáni kutatását követelni mondjuk egy sajtóközlemény leközléséhez, – miközben ezt önnön magától büszkén hangoztatni – ügyes húzás. Ebből kifolyólag a lomhaság önvádja alól egyszerre kapható felmentés, és tűnhet föl jobb színben, mint azok a ’tudatlan’ laptársak, akiken eme nagyszerű akadémiai nívót éppen most kérte számon.

Az ostor alatt megtáncoltatott Fideszes közlemények tévedéseket ugyanúgy tartalmazhatnak, ahogy a kutyafuttatóval kapcsolatos civil szervezet egyébként jogos kezdeményezése, vagy bármilyen más közlés, hiszen tévedni emberi dolog, de apró kavicsokon még nem törik ki a sajtószabadság szekerének kereke még akkor sem, ha száguld. Rohanó világban élünk, az internetes hírközlés fénysebességgel száguld földrészeken át a nap huszonnégy órájában, nincs megállás, se pihenőidő, a lemaradók szőrszálhasogatásukkal csupán tovább fárasztják magukat. Nem teheti meg minden újságíró, hogy a rohanással teletűzdelt, és határidőktől fenyegetett idejében még önéletrajzokat, stilisztikai tankönyveket bújjon és magyar nyelvtanárokra jellemző szövegelemzést hajtson végre a már megismerésekor kihűlőben lévő hírre. Mi mindenesetre az ökölrázásos légvédelmet érezzük minden olyan véleménycsokorban, amelyik az elmaradást és lassúságot erénynek szeretnék feltüntetni. A jó munkához idő kell, a rosszhoz még több.

A tények és vélemények elválasztását egymástól egy tanult újságírónál nem a kész szöveg analizálása útján, hanem a cikk műfaji megválasztásával kell elkezdenie és befejeznie, ugyanis létezik tájékoztató és létezik publicisztikai műfajcsoport. Előbbi az objektivitást veszi célba, amikor is a megtörtént események legtisztább információvá való redukálása az elsődleges, tehát a tények rögzítése. Utóbbi személyes hangvételű, véleményközlő csoport, tehát szubjektív. Zavaróan nagy fénytörést mutat olyan zsurnaliszta kirohanása az objektivitás védelmében, aki szinte a teljes életműve alatt személyes hangvételű, publicisztikai stílusban tájékoztatja olvasóit. Amit a laptárs szerkesztője újságírás alatt csinál, az publicisztika, tehát szubjektív vélemény, míg az egyszerű hírközlés, lényegre törő, szabatos, kiegyensúlyozott, tehát objektív.

A kiegyensúlyozott, semleges tájékoztatás – amit a Budaörsi Infó és a Budaörsi Infó Online elsődleges irányelvének tekint – a jelenlegi magyar dichotómiás közéletben kellemetlen lehet, hiszen az a megszokott immár, hogy ’velünk, vagy ellenünk’ van egy sajtótermék. De aki személyét is belecsempészi cikkeibe, sőt, narrálja a hírtartalmat, nehezen tekinthető semlegesnek, hiszen véleményt fejez ki, méghozzá a sajátját, és ugyebár mindenkinek vannak preferenciái, talán szakmai és anyagi kötődése is, ami akarva és akaratlanul is felszínre törhet a véleményében.

Tévedni emberi dolog, csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. Ha a sajtó részéről esik ez meg, korrigáció szükségeltetik az adott helyen. De hibát keresni, apró dolgokat égbekiáltó magasságokba emelni, és közben a lemaradott pozíciójából gőgösködni, akár a gyorsabbak kioktatásának és hitelességük kisebbítésének szándékával, igencsak közönséges viselkedésnek tűnik. A “piacon” teljesíteni kell, amit mérni lehet, akár sebességként is. Aki nem alkalmazkodik a rohanó világhoz és ül a babérján, az lemarad. De alkalmazkodás helyett a szőrszálhasogatás, más szemében a szálka keresgélése mindezen nem segít.

(Budaörsi Infó/szerkesztőségi reagálás)

facebook:

0 Komment