Az asszony, aki panaszt tett Dominique Strauss-Kahn ellen – Még ha éhes volt, azt sem mondta meg

A most 32 éves asszony sárkunyhóban született egy elszigetelt afrikai faluban, ahol nem volt villanyáram és folyóvíz. Iskolába nem járt, tizenévesként hozzáadták egy távoli unokatestvéréhez, akitől kislánya született. Nem sokkal később megözvegyült. A húszas éveinek elején járt, amikor az Egyesült Államokba érkezett.

Egy bronxi vendéglőben dolgozott, majd néhány éve sikerült jobb munkahelyre szert tennie: felvették szobalánynak a New York-i Sofitel Hotelbe. Aztán bekövetkezett a május 14-i találkozás. A nő később azt mondta a hatóságoknak, hogy szexuális támadás érte Dominique Strauss-Kahn francia politikus-közgazdász, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) elnöke részéről – akit a világsajtó csak DSK-ként emleget -, amikor annak szállodai szobáját takarította. Vádjával egy csapásra nemzetközi botrány fókuszába került

Strauss-Kahn ügyvédei bejelentették, hogy ki kívánják vizsgálni a nő jellemét és hátterét, ami fontos lehet egy olyan ügyben, amelyben a két fél szavait kell mérlegre tenni. DSK a letartóztatása előtt nemcsak az IMF főnöke, hanem a jövő évi francia elnökválasztás egyik esélyese volt.

A politikus magándetektíveket fogadott fel, ügyvédei pedig – bővebb részletezés nélkül – jelezték, hogy a bíróságon olyan lényeges információkat fognak ismertetni, amelyek “súlyos kétségeket vetnek fel az asszony szavahihetőségével kapcsolatban”.

A The New York Times című amerikai napilap olyan emberek tucatjait interjúvolta meg, akik ismerik a guineai származású asszonyt, illetve életének különböző részleteit. A megkérdezettek igénytelen és keményen dolgozó, gyermekét egyedül nevelő anyaként írták le a nőt. Az asszony rokonaival, szomszédjaival, korábbi munkatársaival és munkaadóival folytatott beszélgetésekre New Yorkban és Guineában került sor. Ő maga az eset óta kerüli a nyilvánosságot és nem nyilatkozott újságíróknak.

“Egy falusi lány, aki nem járt iskolába, hogy angolul, görögül, portugálul vagy más nyelven tanuljon – mondta róla 49 éves bátyja, akinek Mamoudou a keresztneve. – Csak a Koránt tanulta. El tudják képzelni, mennyire megviseli szegényt ez az egész hercehurca? Most azt sem tudom, egyáltalán hol van.”

Mélyen vallásos család

Mamoudou és egy másik fiútestvér, az ötvenes éveinek elején járó Mamadou elmondása szerint a lány mélyen vallásos családban nőtt fel. A nyugat-afrikai országban a muzulmán a többségi vallás. A család a fulani törzshöz tartozik, amelyben sok férfi a Mamadou név valamilyen változatát kapja keresztnévként – ez Mohamednek felel meg.)

Mindketten még ma is a Thiakoulle nevű guineai településen élnek, ahol húgukkal együtt nevelkedtek. Bár a világsajtó sok orgánuma közzétette az asszony nevét, az amerikai lap még fiútestvéreinek a családnevét sem publikálta, hogy – mint írta – “megóvja identitását”.

Apjuk nagy tiszteletnek örvendő helyi imám volt. A gyerekek otthon tanultak, erre hagyományos, a Korán részleteit tartalmazó fatáblákat használtak. Testvérei szerint a kislány félénk volt, a család gondosan óvta és tekintélytiszteletre nevelte. “Mielőtt elment innen, senki sem tudta, egyáltalán képes-e kiállni magáért – mesélte Mamoudou. – Soha senkivel nem keveredett semmiféle vitába.”

“Még ha éhes volt, azt sem mondta meg” – fűzte hozzá a férfi a család otthonában, egy spártai betonépítményben, amely a lány születési helyének, egy hajdani nádfedeles viskónak az örökébe lépett. Az asztalon ma is ott vannak a bőrkötésű szent könyvek. A falon az egyedüli kép egy fehérszakállú férfit ábrázol: édesapjukat, aki már meghalt.

Tizenéves koráig a lány a faluban élt, majd egy napon Conakryba, a fővárosba költözött, talán valamilyen munkát kapott. Két hónappal később apja visszahívta a faluba, mert egy távoli unokatestvér személyében férjet talált számára. A testvérek szerint húguknak nem volt más választása, mint engedelmeskedni.

A fiatal pár egy három órányira lévő faluba került, ahol az asszony kislánynak adott életet. Amikor azonban a férfi megbetegedett és meghalt, a fiatal özvegy lányával együtt ismét a fővárosba költözött.

Időközben nővére – guineai férjéhez csatlakozva – New Yorkba emigrált, ahol számos olyan honfitársa élt már, akit a szegénység, a politikai zűrzavar, no meg az ambíció késztetett kivándorlásra. 2002-ben aztán ő maga is követte az Atlanti-óceán túlsó partjára az idősebb lánytestvért, bár akkor még nem is tudott angolul.

Faburkolatú szobák és baldachinos ágyak

Hogy miként jutott be az Egyesült Államokba, nem lehet pontosan tudni. A 2002 szeptemberével végződő pénzügyi évben 4410 amerikai vízumot adtak ki guineaiaknak, azok többsége üzleti vagy turistautakra szólt. Amikor azonban az asszonyt 2008-ban felvették szobalánynak a manhattani Sofitelbe, már megfelelő papírokkal rendelkezett.

Érkezése után először Bronxban telepedett le, mint számos más nyugat-afrikai – köztük guineai – bevándorló, és beolvadt a guineai közösségbe. Úgy tűnik, még azon a környéken sem volt különösebben ismert, ahol honfitársai rendszeresen találkoztak, hogy az ima után vendéglőkben beszélgessenek és tévézzenek.

Guineában, az egykori francia gyarmaton az emberek jobbára a francia adásokat nézték-nézik, így feltehetően ott jobban ismerik Strauss-Kahn nevét, mint New Yorkba került honfitársaik. A The New York Times szerint nincs jele annak, hogy a Sofitel szobalánya a május 14-i találkozás előtt tudott volna DSK-ról.

Bahoreh Jabbie, a bronxi African American Restaurant gambiai származású tulajdonosa több éven át adott munkát az asszonynak a vendéglőjében. A guineai nő a konyhában dolgozott, és kiszolgálta a vendégeket a három asztalnál. Jabbie szerint alkalmazottja nem sokat árult el magáról, de szorgalmas és kötelességtudó volt.

Közben megkapta a menedékjogot, bár ügyvédei nem árulták el, hogy milyen alapon. A térségből érkezett kérelmezők rendszerint politikai üldöztetésre vagy szociális megkülönböztetésre, köztük a női nemi szerv megcsonkításának, illetve a kényszerházasságnak guineai gyakorlatára hivatkoznak.

Az előkelő szálloda faburkolatú szobái és baldachinos ágyai bizonyosan új világot jelentettek az asszony számára. A hotelben jó alkalmazottnak tekintették. Amikor időnként hazatelefonált Guineába, testvérei szerint mindig a lányáról számolt be, aki ma már tizenéves, saját életének más vonatkozásait sohasem említette. A guineai közösség gyakori közös rendezvényein nem fordult meg, de egyes ismerősei szerint néha betért a Café 2115 nevű nyugat-afrikai vendéglőbe, amelynek vendégei francia tévéadásokat szoktak nézni.

“Nem forrófejű nő” – közölte róla egy barátja, aki szerint az asszony minden nap nigériai vígjátékok DVD-feltételeit nézegette az otthonában, ez volt a kikapcsolódása.

Az eddig semmiféle feltűnést nem keltő nő életét most minden oldalról vizsgálják az újságírók, ügyvédek, a vád vagy a védelem számára dolgozó nyomozók. DSK ügyvédei kijelentették, hogy bármiféle szexuális kapcsolat csak konszenzuális lehetett, amit az asszony jogi képviselői abszurdnak minősítenek.

A nő Guineában élő fivérei a DSK-eset óta nem tudták elérni húgukat, hiába hívták fel az általuk ismert New York-i számain, senki sem vette fel a kagylót. A fivérek aggódnak és zavarban vannak, de úgy érzik, hogy neveltetése biztos támaszt jelent lánytestvérük számára a Strauss-Kahn ügy közepette. “Húgunknak van hite, és ez sohasem fog megváltozni” – szögezte le Mamadou.

facebook:

0 Komment