Az amerikai sajtó bírálja az Obama-doktrínát

A katonai beavatkozások kérdésében meghirdetett visszafogottság óvatos méltatása mellett kemény bírálatokkal illették csütörtökön vezető amerikai napilapok a Barack Obama elnök által a West Point-i katonai akadémián ismertetett doktrínát, amely egyfelől az amerikai globálpolitikai elkötelezettség jelentős visszafogását ígérte, másfelől pedig számos külpolitikai kulcsproblémával kapcsolatban adós maradt a stratégiai elképzelések felvázolásával.

A The Washington Post szerkesztőségi állásfoglalása szerint Obama több évtized amerikai külpolitikáját utasította el, megkötötte Amerika kezét és csökkentette az ország globális elkötelezettségét. Ez megrendítette több szövetséges bizalmát, több ellenséget pedig felbátorított.

A lap szerint kevesen kérdőjelezik meg az elnök álláspontját, miszerint nem minden problémára van katonai megoldás. Ugyanakkor annál többen vannak akik kétségbe vonják azon – a West Point-i beszéd előtt egy nappal tett – bejelentésének bölcsességét, amelyben “önhatalmúlag” megszabta az afganisztáni csapatkivonás határidejét. Különösen az iraki “zérómegoldás” ismeretében.

A bírálók szerint szárazföldi erők közvetlen bevetése nélkül is véget lehetne vetni a szíriai rezsim légi- és vegyi támadásainak, és az Egyesült Államokat nem korlátozhatja “Ciprus vagy Bulgária” álláspontja az ukrán területek orosz elcsatolására adott válaszában.

A The Washington Post szerint Obama megismételte és tovább szigorította az ENSZ-ben tavaly ősszel ismertetett doktrínáját

“Az amerikai erő (alkalmazásának) ily módon történő megkötése ellentétbe állítja Obamát a második világháború utáni összes elnökkel” – hangzott a lap állásfoglalása.

A cikk szerint Obama gyakorlatilag elvetette az olyan intervenciót, amelyek célja a népirtás megakadályozása vagy egy agresszió visszaverése lehetne, ha nem áll fenn az Egyesült államok közvetlen fenyegetettsége és nincs többoldalú összefogás. Az új feltételek kizárnák olyan, a korábbi kormányok által elrendelt beavatkozások lehetőségét, mint amilyen a szomáliai vagy a haiti volt – de az Obama által tavaly még szorgalmazott szíriai fellépést is. Ugyanakkor nem akadályoznák meg a multilaterális alapon elindított irakihoz hasonló akciókat.

Az 5 milliárd dolláros, más országok terrorelhárítási műveleteinek finanszírozására szánt alappal kapcsolatban  a lap rámutatott, hogy nem minden terrorista hátországot lehet felszámolni pusztán az adott állam erőinek kiképzésével. Ugyanezzel a kezdeményezéssel kapcsolatban a The New York Times vezércikke arra mutatott rá, hogy a helyi sikerhez jó kormányzásra és közoktatás általánossá tételére is szükség lenne.

A New York-i napilap szerint a beszéd alulmúlta a várakozásokat, egyebek között azért, mert az elnök nem mondta meg, hogy az elkövetkező két évben hogyan akarja érvényre juttatni vezető szerepét, és épp hogy csak érintette az “egyre agresszívabb” Kína és Oroszország kérdését.

A lap emellett úgy ítélte meg, hogy Obama az erő alkalmazásának kérdésében “állhatatos volt és ésszerű”, amikor azt hangoztatta, hogy jóváhagyja az egyoldalú katonai fellépést, ha az Egyesült Államok fenyegetett helyzetbe kerül, vagy ha veszélybe kerül szövetségeseinek biztonsága. Helyeslően idézte az elnöknek azt a kijelentését, miszerint Amerikának sokkal több baja származott abból, amikor elhamarkodottan katonai kalandba kezdett, mint a visszafogottságából. A The New York Times szerint Obama jól tette, hogy nem sújtott le Szíriára, amikor Bassár el-Aszad beleegyezett vegyi fegyvereinek feladásába.

A The Wall Street Journal arra hívta fel a figyelmet, hogy Obama egy szóval sem említette az Oroszországgal való kapcsolat “újraindítását”. Emlékeztetett rá, hogy 2009-ben, amikor Moszkvában találkozott Dmitrij Medvegyev “névleges” orosz elnökkel, még ezt állította: elmúltak azok az idők, amikor a birodalmak sakkfiguraként kezelhettek szuverén államokat.

Obama nem beszélt az amerikai külpolitika súlypontjának Ázsiába történő áthelyezéséről sem, amit pedig Hillary Clinton akkori külügyminiszter 2011-ben még “korunk egyik legfontosabb diplomáciai erőfeszítésének” nevezett. A lap idézte Katrina McFarland védelmi államtitkárt, aki márciusban elismerte, hogy a Pentagonnál végrehajtott legújabb megszorítások nyomán a súlypontáthelyezést nem tudják megvalósítani.

Az elnök nem említette azt sem, hogy Szíria a vegyi fegyverek bevetésével átlépte a tiltott határt. Nem szólt arról az állítólagos sikerről sem, hogy a diplomácia eszközeivel sikerült lefegyverezni Aszadot, mert kiderült, hogy szíriai elnök továbbra is klórbombákkal öli az ellenségeit.

Nem esett szó az izraeli-palesztin békefolyamatról, amely John Kerry külügyminiszterségének első évét dominálta, és amely összeomlott, miután Mahmúd Abbász palesztin elnök elkezdte kiküszöbölni a “Hamász terroristáival” fennálló nézetkülönbségeket.

De nem volt utalás a “nukleáris fegyverektől mentes világ” megteremtésére vonatkozó erőfeszítésekről sem, amelyekről 2009-ben beszélt Prágában, amikor az oroszokkal megkötötte az új START-egyezményt. Hallgatott arról, hogy Moszkva a gyanú szerint megsérti a közepes hatótávolságú nukleáris eszközökről kötött szerződést és hogy Észak-Korea újabb nukleáris kísérletre készül.

A lap a Számkivetett című film Tom Hanks által megszemélyesített főhőséhez hasonlította Obamát, az állítva, hogy az amerikai elnök úgy próbál most egy koherens külpolitikai programot összeállítani az elmúlt öt év teljesítményéből, mint ahogy a magányos szigetlakó küzdött a túlélésért: minden jó volt számára, ami a roncsokból megmaradt.

facebook:

0 Komment