Anyák napi köszöntők

(Budaörs, 2014. május 4. – Budaörsi Infó) Kigyűjtöttünk néhány anyák napi verset és köszöntőt, ha nem lenne ötletük, hogy mivel lepjék meg az édesanyjukat május 4-én. Az ölelés és a sok puszi egy kis virág társaságában mindig beválik. Boldog anyák napját kívánunk minden édesanyának és nagymamának.

Köszöntő

Forró dobogását, Halod-e szivemnek? Minden dobbanása
Azt mondja: szeretlek. Szeretlek szivemnek
Tiszta szent lángjával, Igaz szeretettel, Gyermeki hálával.
Drága neved napján Im, elédbe állok… A legjobb anyának
Minden jót kivánok.

Virágosat álmodtam
Édesanyám, virágosat álmodtam, napraforgóvirág voltam álmomban,
édesanyám, te meg fényes nap voltál, napkeltétől, napnyugtáig ragyogtál.
Ágh István)

Az édesanya
Nincsen a gyermeknek, Olyan erős vára,
Mint mikor az anyja, Őt karjaiba zárja.

Nincsen őrzőbb angyal Az édesanyánál,
Éberebb csillag sincs Szeme sugaránál.

Nincs is annyi áldás Amennyi sok lenne,
Amennyit az anya Meg ne érdemelne.

Köszöntő
Egy kis verset súgott nekem A szerető szivecském,
Megtanultam s el is mondom Édesanyák ünnepén.
Reggel imám azzal kezdem, Este azzal végzem,
Az én édes jó anyámat Áldd meg s tartsd meg Isten.

Édesanyámnak
Ha csak egy virág volna, én azt is megkeresném,
ha csak egy csillag gyúlna, fényét idevezetném.
Ha csak egy madár szólna, megtanulnék a hangján.
Ami csak szép s jó volna édesanyámnak adnám.
(Létay Lajos)

Anyák napjára
Bokrétát kötöttem Jó anyám napjára,Örül a bokrétám Minden egyes szála.
S azt mondatja velem Illatos virágom: Legyen áldás az én Édes jó anyámon.

Édesanyám
Reggel óta tanakodtam, Mit mondhatnék tenéked,
Olyan szépet gondoltam ki, Hogy elmondani nem lehet.

Nem találtam rá szavakat, Még verset sem találtam,
Minden, amit elmondhatnék Itt van egy szál virágban.

Áldás
Ahány virágszál van, Ott künn a határban,
Ahány fényes csillag Nyári éjszakában,
Oly sok évig éljen Anyám boldogságban.
Ahány madár dalol A virágos réten,
Ahány jó ember van Széles e világon
Édes jó anyámra Annyi áldás szálljon.

Anyu
Tudok egy varázsszót, ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik minden bajom, gondom.

Ha kávé keserű, ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok, csak annyit, hogy: anyu!

Mindjárt porcukor hull kávéba, mártásba,
csak egy szóba került, csak egy kiáltásba.

Keserűből édes, rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás, olyan csuda-szó ez.

“Anyu, anyu! Anyu!” hangzik este-reggel,
jaj de sok baj is van ilyen kis gyerekkel.

“Anyu! Anyu! Anyu!” most is kiabálom.
Most semmi baj nincsen, mégis meg nem állom.

Csak látni akarlak, anyu, fényes csillag;
látni, ahogy jössz, jössz, mindig jössz, ha hívlak.

Látni sietséged, angyal szelídséged,
odabújni hozzád, megölelni téged.
(Nadányi Zoltán)

Anyák napi köszöntő
Szines szárnyú kis madárka csicsereg az ágon,
Tarka szegfű mosolyog a meleg napsugáron.
Virág, madár, s az én szivem őszintén kivánja:
Édes anyát a jó Isten éltesse, megáldja.

Buba éneke
Ó, ha cinke volnék, útra kelnék, hömpölygő sugárban énekelnék –
Minden este morzsára, búzára visszaszállnék anyám ablakára.
Ó, ha szellő volnék, mindig fújnék, minden bő kabátba belebújnék –
nyári éjen, fehér holdsütésben, elcsitulnék, jó anyám ölében.
Ó, ha csillag volnék, kerek égen, csorogna a földre, sárga fényem – Jaj, de onnan vissza sose járnék anyám nélkül mindig sirdogálnék.
(Weöres Sándor)

Mama
Már egy hete csak a mamára gondolok mindig, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral az ölében, ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam, orditottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra, Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán, nem szidott, nem is nézett énrám,
s a ruhák fényesen, suhovam, keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő, most látom, milyen óriás ő, –
szürke haja lebben az égen, kékitőt old az ég vizében.
(József Attila)

Már megjöttünk e helyre
Már megjöttünk e helyre, Anyák köszöntésére,
Anyám légy reménységgel, Köszöntlek békességgel.

Amennyi a zöld fűszál, Égen ahány csillag jár,
Májusban a szép virág, Annyi áldás szálljon rád.

Öntözgetem
Öntözgetem rózsafámat, De nem is hiába, Anyáknapja ünnepére,
Kihajt minden ága. Nyilik kelyhe rózsa szálnak, Úgy tüzöm a kebelére
Az édes anyámnak. Kis madárka szólj az ágon, Gyönyörüen, szépen,
Ne legyen ma bánat az én Jó anyám szivében.

Nem tud úgy szeretni
Nem tud úgy szeretni a világon senki
Mint az édesanyám tud engem szeretni.
Akármit kivántam megtette egy szóra,
Még a csillagot is reám rakta volna.
Mikor a faluban iskolába jártam,
Rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.
El nem tűrte volna ő azt semmi áron,
Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.
Éjjel – nappal őrzött mikor beteg voltam,
Magát nem kimélte, csak értem aggódott.
Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében
Öröm könnynek égtek, s csókolva becézett.
Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat,
Viszonozhassam én ezt a nagy jóságot.
Lássak a szemében boldog örömkönnyet,
Ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek.

facebook:

0 Komment