A művész és kora – Derkovits-kiállítás az MNG-ben

A festőről kialakított sztereotípiákkal kíván szakítani a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) A művész és kora című Derkovits Gyula-kiállítása, amely csütörtöktől 199 művet vonultat fel a két világháború közötti korszak egyik legjelentősebb magyar festőjétől.

A Nemzeti Galéria nagy életmű-kiállításainak sorába illeszkedő tárlat egy bonyolult korszak egy igen komplex alkotóját kívánja az eddigi előítéletektől mentesen, művészetcentrikus megközelítésben bemutatni – közölte a kiállítás szerdai sajtóvezetésén Gergely Mariann, az MNG főosztályvezetője.

Bakos Katalin és Zwickl András kurátorok elmondták: a tárlat öt nagyobb tematikus egységben tekinti át Derkovits életművét, párhuzamba állítva azt a hazai és külföldi kortársak számos munkájával.

Az A épület földszintjén Derkovits Gyula életével és utóéletével ismerkedhet meg a látogató dokumentumok, fényképek és néhány műalkotás segítségével, az emeleten pedig a mindössze másfél évtized alatt létrehozott életművel. A gazdag anyagot a kurátorok az elégia, a dráma, a szatíra, az esszé és a himnusz hívószavai mentén tagolták fejezetekre, érzékeltetve azt az érzelmi-hangulati töltést, amellyel Derkovits hatni kívánt a szemlélőre.

A kortársak grafikái, festményei, fotói mind Derkovits képei mellett, mind külön egységbe csoportosítva megjelennek, bizonyítva azt, hogy – a szocializmus időszakában sugallt képpel ellentétben – nem a szándékosan a proletárlét szegénységét vállaló magányos zseniről van szó. Ellenkezőleg: Derkovits olyan alkotó volt, aki kora képzőművészetében alaposan tájékozódott, ugyanakkor tudatosan merített a hagyományokból, ahogyan ő maga is hatott kortársaira; jól mutatják ezt a kiállításban például Derkovits és Pécsi József fotóművész egymás mellé helyezett Halas csendéletei is.

Derkovits önkéntesként harcolt az I. világháborúban, az ott szerzett sebesülések, traumák egész életére kihatottak, és hozzájárultak negyven éves korában bekövetkezett halálához is.

A festő első korszakára a sosem volt Árkádiába menekülés vágya jellemző, képein a sajátos, idilli világot megidéző szántóvetőkkel, pásztorokkal, a természettől elválaszthatatlan közelségben élő emberekkel. Gyakran előtörtek azonban művészetében a háború okozta traumák: a Halottsiratás című, fiatalkori főmű például az évszázados ikonográfiai hagyományt ötvözi a személyes emlékekkel, de a halotton felfedezhetők az 1920-ban meggyilkolt Somogyi Béla újságíró arcvonásai, a festmény így aktuális mondanivalót is hordozott.

Külön teremben kaptak helyet Derkovits évtizedekig ikonikusnak számító Dózsa-sorozatai. A művész először 1928-29-ben fametszeteken, majd 1930-ban rézkarcokon dolgozta fel az 1514-es parasztháború témáját, a mindenkori elnyomottak melletti kiállásként, a szocialista művészettörténet azonban – mint arra egy 1957-es plakát is utal – forradalmi propagandát látott a sorozatokba.

Derkovits egészen más, szatirikus hangon is képes volt szólni a társadalmi ellentétekről, ahogy azt képein a nagyváros, a gazdagok világának kövér, eltorzult arcú szereplői is bizonyítják, tragikusabb tónusúak ugyanakkor az elnyomás brutális arcát felmutató munkái, mint például a Statárium vagy Az ítéletvégrehajtó. A festő himnikus hangvételű kompozícióinak középpontjában az ember világát és sorsát meghatározó magasabb rend áll, legyen szó a művész és felesége elválaszthatatlan közösségéről, a szerelemről vagy a munka világának dicséretéről.

A kiállítás záró egységeként külön teremben csaknem negyven kortárs külföldi alkotó munkáin keresztül ismerheti meg a látogató a két világháború közötti időszak Közép-Európájának festészetét, míg a kerengőn a hazai rokon törekvések, illetve az ellenpontok képviselőinek néhány alkotása kapott helyet.

A július 27-ig látogatható tárlat számos kísérőprogramjáról a www.mng.hu honlapon találnak részletes információt az érdeklődők.

facebook:

0 Komment