A 100 éve született Jékely Zoltánra emlékeztek Budapesten

Száz éve született Jékely Zoltán költő, az évforduló tiszteletére a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság az alkotó sírjánál tartott megemlékezést szerdán a Farkasréti temetőben.

Fogarasi Katalin, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság főtitkára beszédében elmondta, hogy Jékely Zoltán sírja, amelyet a 100. születésnap tiszteletére megújítottak, 2002 óta része a Nemzeti Sírkertnek.

Katona Tamás történész, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság tagja beszédében felidézte, hogy Jékely Zoltán az 1930-as évek elején kezdett publikálni. Mint fogalmazott, a költői tehetséget volt kitől örökölnie, hiszen apja Jékely (Áprily) Lajos volt. Katona Tamás rámutatott: Jékely Zoltán gyorsan bebizonyította, hogy a maga útját képes járni és az apjánál is nagyobb költő lett.

A történész megemlékezett az alkotó segítőkészségéről, mint fogalmazott, Jékely Zoltán számos alkalommal “kilincselt” másokért, míg magáért sohasem. Felidézte azt is, hogy az 1940-es évek második felében őt is hallgatásra ítélték, hat éven keresztül egy sora sem jelenhetett meg, ám ez számára a legtermékenyebb időszak volt, ekkor születtek például híres sírversei is. “Jékely Zoltánt még mindig nem becsülik eléggé” – fogalmazott Katona Tamás, aki szerint az utókor feladata a költő igazi nagyságát felmérni.

Ágh István Kossuth-díjas költő a 31 éve elhunyt Jékely Zoltánról szólva felidézte, hogy a költő zseninek kijáró fogadtatásban részesült Budapesten, ahol mégsem találta a helyét, ezért az 1940-es években, a második bécsi döntést követően visszatért Kolozsvárra. Ágh István szerint Jékely mesterei Reviczky Gyula, Krúdy Gyula, Ady Endre, Kuncz Aladár és Kosztolányi Dezső voltak.

Szólt arról is, hogy a költő az Eötvös Collegium “oltalmában” diplomázott magyar-francia-művészettörténész szakosként, majd az Országos Széchényi Könyvtárban dolgozott.

“Elsőként, a körülmények ismerete nélkül csak a túlérzékeny költő elégiáját vesszük észre. Csodát művelt a nyelvvel, hatalmas víziókat vagy szelíd gyertyalángok szomorú pislogását vetíti elénk” – fogalmazott Ágh István, aki szerint a költő életének sorsfordító pillanatait ismerve kijelenthető, hogy Jékely Zoltán “már mint kisgyermek hazátlanná vált Trianon miatt”.

“A világalkotók fajtájából való nagy költő” – fogalmazott Ágh István, hozzátéve, hogy Jékely Zoltán versei a prédikátorok, trubadúrok hangján szólalnak meg, ám azok mégis maiak.

A megemlékezésen megjelent a költő családja, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság több tagja, köztük Boross Péter egykori miniszterelnök, valamint Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke is.

Jékely Zoltán: A már közelben…

A már közelben kajtató halálhoz
végtére is vághatnék jó pofát –
De ebben valami még akadályoz:
fogalmam sincs, hogyan éltek tovább.

(1976)

Jékely Zoltán: Gyertyaláng

Egyetlen égő gyertyaszál,
s szobám így 100 év óta áll!
– Ha elfuvintom, hirtelen
belép saját kísértetem…

(1981. december)

facebook:

0 Komment