Klímaváltozás és vízpazarlás: a magyar vízkincs már nem tekinthető kifogyhatatlannak

(Budaörs, 2026. június 30. – Budaörsi Infó) Magyarországot sokan ma is vízben gazdag országnak tartják, ahol a vízhiány legfeljebb távoli, déli országokat érintő probléma. Egy friss szakmai sajtóközlemény azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy ez a szemlélet a klímaváltozás korában veszélyesen elavult. A hirtelen lezúduló csapadék megtartása, az aszályok kezelése és az ivóvízhálózatok veszteségeinek csökkentése mára stratégiai kérdéssé vált.

A víz egyre nagyobb érték

A Nemzetközi Klímaváltozási Akciónap kapcsán megszólaló szakértő szerint a környezetvédelem a felelős gondolkodással kezdődik. Ennek része annak felismerése is, hogy sem az ivóvíz, sem a természet nem kifogyhatatlan erőforrás.

A közleményben idézett szakmai álláspont szerint a jövőben a víz stratégiai és gazdasági jelentősége akár az elektromosságét is megelőzheti. Ez elsőre erős állításnak tűnhet, de az elmúlt évek aszályai, a kiszáradó talajok, az egyre szélsőségesebb csapadékeloszlás és a víziközmű-hálózatok állapota mind azt mutatják, hogy a vízgazdálkodás kérdését már nem lehet halogatni.

Nem az éves csapadékmennyiség az egyetlen probléma

A klímaváltozás egyik legfontosabb következménye, hogy nem egyszerűen „kevesebb eső esik”, hanem megváltozik a csapadék eloszlása. Egyre gyakoribb, hogy rövid idő alatt nagy mennyiségű eső zúdul le, majd hosszabb száraz időszak következik.

Ez a vízgazdálkodás szempontjából különösen kedvezőtlen. Ha a lezúduló víz gyorsan elfolyik, nem szivárog be a talajba, nem tölti vissza a felszín alatti vízkészleteket, és nem segíti a növényzetet. A következő száraz időszakban így már hiányzik az a víz, amelyet korábban meg lehetett volna tartani.

A sajtóközleményben megszólaló szakértő arra is felhívja a figyelmet, hogy a folyók korábbi szabályozása, „kiegyenesítése” miatt a víz nagy része gyorsan áthalad az országon. Ahelyett, hogy a tájban maradna, és lassan szivárogna be a talajba, túl gyorsan távozik.

Kutak száradnak ki, mélyebbre kell fúrni a vízért

A közlemény szerint az Alföldön már kutak száradnak ki, és egyre mélyebbre kell fúrni az éltető vízért. Ez arra utal, hogy a felszín alatti vízkészletek utánpótlása nem tart lépést a felhasználással és a klímaváltozás okozta kiszáradással.

A mezőgazdaságban is komoly a kihívás. A szakértő szerint Magyarországon a mezőgazdasági területeknek csak néhány százaléka öntözött, miközben Dél-Európában ez az arány sok helyen 20-30 százalék felett van. Az öntözés ugyanakkor nem önmagában megoldás: csak akkor fenntartható, ha a vízvisszatartás, a talajvédelem, a tájhasználat és a vízkészletek megőrzése együtt jelenik meg.

Óriási vízmennyiség tűnik el a hálózatokból

A vízpazarlás nemcsak a tájhasználatban és a mezőgazdaságban jelentkezik, hanem az ivóvízhálózatokban is. A sajtóközlemény szerint Magyarországon a hálózatba táplált víz több mint 20 százaléka hálózati veszteségként tűnik el. Ez 2024-ben csaknem 139 millió köbméter vizet jelentett.

Ez hatalmas mennyiség. A veszteség oka lehet csőtörés, elöregedett infrastruktúra, szivárgás, hibás csatlakozás vagy a hálózat műszaki állapota. A klímaváltozás korában különösen fontos kérdés, hogy az egyszer már kitermelt, megtisztított, hálózatba juttatott ivóvíz ne vesszen el feleslegesen.

Műanyag csövek a vízvédelem szolgálatában?

A sajtóközlemény egyik érdekes állítása, hogy a korszerű, hosszú élettartamú, korrózióálló hegesztett műanyag csőrendszerek fontos szerepet játszhatnak a vízveszteség csökkentésében.

A szakértő szerint a polietilén, vagyis PE víznyomócső-rendszerek környezeti lábnyoma több vizsgált kategóriában kedvezőbb lehet bizonyos hagyományos csőanyagokénál, például a gömbgrafitos öntöttvas rendszerekhez képest. A hangsúly azonban nem pusztán az anyagon van, hanem a kivitelezés minőségén is.

A közlemény szerint a modern csővezetékeknél jelentkező hibák jelentős része nem magából az anyagból ered, hanem minőségbiztosítási hiányosságokból. Vagyis nem elég korszerű anyagokat használni: szakszerű tervezésre, megfelelő hegesztési technológiára, ellenőrzött kivitelezésre és következetes minőségbiztosításra is szükség van.

A geotermikus energia is kapcsolódik a témához

A hegesztett műanyagcső-technológiák nemcsak a vízhálózatokban jelenhetnek meg, hanem a geotermikus energia hasznosításában is. A földhő alkalmazása segíthet a fosszilis energiahordozók kiváltásában, az energiahatékonyság növelésében és Magyarország energiafüggetlenségének erősítésében.

A közlemény a Nemzeti Földhő Stratégiára is utal, amely szerint a hazai hőenergia-termelésben a geotermikus energia jelenlegi, körülbelül 6 százalékos részaránya akár 25–30 százalékra is növelhető lenne. Ez évente hozzávetőleg 1–1,2 milliárd köbméter földgáz kiváltását tehetné lehetővé.

Ez azért fontos, mert a klímaváltozás elleni küzdelemben nemcsak a víz megtartása és védelme számít, hanem az is, hogyan csökkentjük az energiafelhasználásból származó kibocsátásokat.

Miért fontos ez Budaörsön is?

Budaörsön az elmúlt években többször is előkerült a vízmegtartás, a zöldfelületek védelme, az aszály, az erdők állapota, a csapadékvíz kezelése és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás kérdése. A hegyvidéki, kertvárosi és városi területek együttélése különösen érzékennyé teszi a települést ezekre a folyamatokra.

A hirtelen lezúduló eső Budaörsön is okozhat villámárvízszerű helyzeteket, eróziót, lefolyási problémákat. A hosszabb száraz időszakok pedig a kertekben, közterületi növényzetben, erdőszéleken és fiatal fák túlélésében jelentenek kockázatot.

A víz helyben tartása ezért nem elvont országos ügy, hanem helyi feladat is. Ilyen lehet az esővízgyűjtés, a burkolt felületek arányának mérséklése, a zöldfelületek megőrzése, a talaj vízmegtartó képességének javítása, az árnyékolás és a csapadékvíz okosabb kezelése.

A klímaváltozás alkalmazkodást és szemléletváltást igényel

A sajtóközlemény legfontosabb üzenete, hogy Magyarországnak újra kell gondolnia a vízhez való viszonyát. Nem elég abban bízni, hogy „nálunk mindig lesz elég víz”. A klímaváltozás miatt a víz időben és térben egyre egyenlőtlenebbül jelenik meg: egyszer túl sok érkezik egyszerre, máskor hosszú ideig túl kevés.

A jövő egyik kulcsa az lehet, hogy minél több vizet tartsunk meg ott, ahol lehullik, csökkentsük a hálózati veszteségeket, javítsuk az infrastruktúra minőségét, és olyan technológiákat alkalmazzunk, amelyek hosszú távon is fenntarthatóbb működést tesznek lehetővé.

A víz nem magától értetődő adottság, hanem megőrzendő közös erőforrás. Ezt a szemléletet a klímaváltozás korában mind országosan, mind helyben komolyan kell venni.

(Budaörsi Infó / Forrás: sajtóközlemény)

facebook:

0 Komment