Dragomán György: „Hétfőre kiderül, lehet-e újra rendszert váltani”

(Budaörs, 2026. április 12. – Budaörsi Infó) A választás napján különös súlyt kapnak azok a megszólalások, amelyek nem pártpolitikai, hanem értelmiségi, személyes és történelmi nézőpontból próbálják értelmezni a jelen helyzetet. Ilyen Dragomán György Budaörsön élő író friss írása is, amely a Frankfurter Allgemeine Zeitung hasábjain jelent meg, és amelyben a mai magyar politikai valóságot egy több évtizedes történelmi és személyes tapasztalaton keresztül vizsgálja.

Egy régi történet, ami újra aktuális lett

Dragomán György egy 21 évvel ezelőtti írásához nyúl vissza, amelyben az 1986-os román „békenépszavazásról” írt – egy olyan eseményről, ahol a választás látszólag a béke és a háború között zajlott, valójában azonban mindenki tudta, hogy a döntés előre eldöntött. Az orwelli logika – „a háború: béke” – szerinte akkor is működött, és ma is felismerhető mintázatokat mutat.

A szöveget később, a 2010-es magyar médiatörvény után újra publikálta, ami – saját elmondása szerint – ahhoz vezetett, hogy informálisan kiszorult a közmédiából. Ezt egy olyan rendszer jelének tartja, ahol

„a játékszabályokat senki sem ismeri pontosan, de mindenki tudja, hogy be kell tartani őket”.

A rendszer működése – kimondatlan szabályokkal

Az író szerint az autoriter rendszerek lényege éppen ez a bizonytalanság: nem a nyílt tiltás, hanem a kimondatlan alkalmazkodás. A főszabály szerinte egyszerű: a hatalomnak mindig igaza van.

Dragomán úgy látja, hogy Magyarországon az elmúlt másfél évtizedben egy sajátos politikai kísérlet zajlott: miként lehet lebontani egy demokratikus intézményrendszert úgy, hogy közben annak formális keretei – a választások, az intézmények – megmaradjanak. Megfogalmazása szerint egy olyan rendszer jött létre, amely kívülről demokratikusnak tűnik, de működésében inkább a személyes függőségeken alapuló, „feudális” viszonyokra emlékeztet.

Egy választás tétje az író szemével

A mostani választást Dragomán már nem pusztán politikai eseményként értelmezi, hanem történelmi jelentőségű döntésként. Szerinte a kérdés ma már nem retorikai, hanem valódi választás „béke és háború, feudalizmus és demokrácia” között.

Írásában élesen fogalmaz: szerinte a folyamatos politikai kommunikáció, a korrupció és a hatalomgyakorlás módja olyan szintre jutott, ahol a választás kimenetele alapvetően határozhatja meg az ország jövőjét. Úgy fogalmaz, hogy „túlságosan nagy lett a tét”, és hétfőre derül ki, hogy lehetséges-e Magyarországon újra rendszerváltás.

Ki Dragomán György?

Dragomán György 1973-ban született Marosvásárhelyen, és 1988-ban költözött Magyarországra. József Attila-díjas író, műfordító, 2022 óta a Berlini Művészeti Akadémia tagja. Az ELTE-n angol és filozófia szakon tanult, majd írói pályáját már fiatalon elindította.

Nemzetközi ismertségét elsősorban „A fehér király” című regénye hozta meg, amely több mint harminc nyelven jelent meg, és film is készült belőle. Munkáiban gyakran foglalkozik diktatúrák működésével, a szabadság kérdésével és a személyes sorsok történelmi meghatározottságával.

Felesége Szabó T. Anna költő, két gyermekük van. Írásai a világ számos vezető lapjában megjelentek, többek között a The New York Times, a Le Monde vagy a Neue Zürcher Zeitung felületein.

Egy személyes hangú figyelmeztetés

Dragomán György írása nem klasszikus politikai állásfoglalás, sokkal inkább egy írói nézőpontból megfogalmazott értelmezés arról, hogyan változott meg az ország az elmúlt években, és mit jelenthet a mostani döntés.

A választás napján ez az értelmezés különösen erősen rezonálhat azok számára, akik nemcsak politikai, hanem történelmi és társadalmi összefüggésekben próbálják megérteni a jelen helyzetet.

(Budaörsi Infó / Forrás, kép: Dragomán György Facebook-oldala, Frankfurter Allgemeine Zeitung)

Dragomán György április 12-ei posztja Facebook-oldalán:

„Írásom a szombati Frankfurter Allegemeine Zeitungban:

Huszonegy évvel ezelőtt írtam egy humoreszket az elfelejtett 1986-os román békereferendumról, ahol látszólag a háború és a béke között lehetett választani, úgy, hogy közben mindenki tudta az orwelli igazságot, a háború: béke.
Amikor Orbán tizenhat évvel ezelőtt ismét hatalomra került, meghozta a médiatörvényt, újra közöltem ezt a szöveget.

Egy szégyenében síró, engem cenzúrázni kénytelen riportertől megtudtam, hogy valószínűleg emiatt kerültem a rendszer feketelistájára, amely persze hivatalosan sose létezett.

Az autoriter rendszerek lényege, hogy a senki se ismeri a játékszabályokat, de mindenki tudja, hogy be kell tartani azokat. Csakis a főszabály ismert: a hatalomnak mindig igaza van.

Magyarországon, Európa nyelvileg legizoláltabb országában, ezen a tengerpart nélküli szigeten, sajátos kísérlet zajlott az elmúlt tizenhat év során: a kommunizmus bukása utáni eufóriában létrejött demokratikus intézményrendszert kellett egy ember hatalomvágya miatt úgy lebontani, hogy a hatalomnak ehhez nem állt még a rendelkezésére a totális elnyomás eszközrendszere.

Az volt a kérdés, hogy az államilag támogatott egyre korlátlanabb korrupció és kontraszelekció segítségével létrehozható-e egy a demokrácia kulisszáit látszólag megőrző, de valójában a feudális klánrendszerek középkori függőségi viszonyait újrateremtő társadalomszerkezet.

Abból, hogy a diktatúrát kifigurázó, a választójog kiüresedését, és a propaganda működését gúnyoló szöveg elég volt ahhoz, hogy informálisan kitiltsanak a közmédiából, már az elején elég jól lehetett látni, hogy merre vezet az út.
Orbán harcos nyelvi retorikával totális ideológia háborút indított demokratikus magyar társadalom és az Európai Unió ellen, Oroszország felé fordult, létrejött az oligarcha rendszer, Magyarország nevéből nemsokára hivatalosan is kikerült a Köztársaság megnevezés.

Mostanra jutottunk el oda, hogy úgy látszik, egyértelművé vált, hogy ez már sokkal több mint retorikai harc, most már tényleg és igazán a béke és háború, feudalizmus és demokrácia, a békésen fejlődő Európa és háborús agresszor Oroszország között kell választani.

Túlságosan nagy lett a tét, elég már folyamatos hazugságokból és lopásból.
Hétfőre kiderül, hogy lehet-e Magyarországon újra rendszert váltani.
Nagyon remélem, hogy igen.

Remélem, hogy újra tudok majd mosolyogni azon a régi novellán.”

facebook:

0 Komment