100 éves budaörsi évforduló

(Budaörs. 2025. július 26. – Budaörsi Infó) Kerek 100 éves évfordulót ‚ünnepel’ ma Budaörs, ugyan erről csak az igazán elszánt lokálpatrióták és a várostörténetben szerfelett járatosok tudhatnak, de most már a Budaörsi Infó olvasói is! 

Ma, éppen száz évvel ezelőtt 1925. július 26-án került leleplezésre és ünnepélyes átadásra a Nepomuki Szent Jánosról elnevezett templom bejárata mellett balra található első világháborús emlékmű, rajta Pásztor János akadémista szobrászművész alkotása, amely egy haldokló harcost ábrázol, akit Krisztus magához ölel. Címe „Krisztus felkarolja az összeroskadó ifjú katonát”.

Az emlékművön négy fehér márványra felvésett, egykor aranyozott névsor azon 240 budaörsi magyar katonát jelzi a városnak és a nemzetnek, akik az első világháborúban a haza szolgálata közben életüket vesztették, ugyanakkor különös kegy folytán a többi Nagy Háborús emlékűvel ellentétben még a születési évüket is jelölték. 240 fő, a mai budaörsi lakosoknak idegenül csengő vezetéknévvel; ugyanennyi élet, amelyet megszakított az első világháború: félbetört emberi sorsok, árván maradt gyermekek, gyászoló feleségek és szülők szimbolikus lajstroma.

Július 28-án lesz 111 éve, hogy kitört az első nagy világégés. Ebben a háborúban az utolsó harcoló katona 107 éve adta vissza lelkét a teremtőjének. De a budaörsi hősi halottak kétszer hunytak el: először, amikor a háborús katonasors elérte őket; másodszor pedig, amikor 1946. január 19-én Budaörsön vette kezdetét a második világháborút követő német származású lakosok kitelepítése. Ennek következtében a márványba vésett szellemük rokonság és leszármazottak nélkül maradt helyben. Ennélfogva az emlékmű névsora az új lakosok számára pusztán idegenül csengő nevekké sorvadtak, akikhez nem fűzött már senkit személyes emlék.

100 éve avatták fel az emlékművet, amely az 1917. évi VIII. törvénycikk miatt jöhetett létre. Ez báró Abele Ferenc vezérkari őrnagy javaslatának jogerőre lépése volt, miszerint minden település a lehetőségeihez mérten állítson kőemléket a világháborúban elesett hősi halottai emlékére. A kezdeti halottak nevét jelző feliratok, temetői jelképes sírkereszteket lassan felváltották a plasztikus ábrázolások. A Hatvan településen elsőnek felállított „Őrszem” bakát ábrázoló szobor saját ikonográfiát hozott létre: talapzat mentén vagy külön mellette kőfalon helyi elesettek névsora, rajta egy szobrászmester vagy szobrászművész kő, vagy fémszobra, amely katonát és egyéb alakokat ábrázol.

Az említett törvény szerint felállított szobros emlékművek nem elvont esztétikai megfontolások, hanem ideologikus tartalmak határozták meg, amelyeket ki kellett fejeznie. Ezek a gyászban osztozás, amely csökkentette a veszteségből adódó egyéni megpróbáltatás terhét; az emlékezet fenntartása, hiszen temérdek az azonosíthatatlan és elkallódott holttest, így az emlékmű egyben jelképes sírhely is, ahol kegyeletet lehet leróni; heroizálás: az elesett katona nem áldozat, hanem hős, aki a legértékesebbet adta a haza szolgálatának, az önnön életét.

A budaörsi emlékmű helyi összefogásnak köszönheti létét, elsődlegesen Hauser János helyi bíró és Bencze András főjegyző szorgalmát dicséri, akik a helyi közösségi felajánlásokból 150 millió koronát tudtak összekalapolni a műalkotásra (ez 2023-as árfolyamon 13.350.000 forintot jelentett). A két világháború közötti és a trianoni békediktátum utáni felfokozott nemzeti érzület idején sorra keletkeztek hasonló műalkotások a helyi elesettek névsorával. A „hasonló” kifejezést szó szerint kell olykor értelmezni: előfordult, hogy egy szobrászművész ugyanazt az alkotást nyújtotta több településnek. Ez történt Pásztor János budaörsi szobrával is, amivel teljesen egyezőt készített Földeák településnek a következő, 1926-os évben. De ez a minőség kettőzését jelentette, nem a sablonosságot!

A budaörsi emlékmű leleplezésére 1925. július 26-án került sor, vasárnap délelőtt, zavartalan időjárási körülmények között és az országos lapok beszámoltak róla. Volt is miről! Reggel 07:30-kor több mint ezer fő gyülekezett a templom előtt, ahol fekete lepel borította az alkotást, várva a leleplezést. Külön széksor várta a hadiözvegyeket és a hadiárvákat. A főváros felől érkező kiemelkedő vendégek közt ott találjuk Habsburg József főherceget, aki tábornokként annak a hadosztálynak volt a parancsnoka, amelyben a legtöbb budaörsi katona, így a hősi halottak is szolgáltak a háborúban. A kormányzót a vármegye ispánja képviselte, de jelen volt a kormány és a vármegye képviselője is, ahogy a katonai illetékesek úgyszintén. A fogadásra helyi legényekből álló lovasbandériumot szerveztek. A templom kapujánál feketeruhás, csizmás legények vörösbokrétás kalappal és kékharisnyás svábleányok álltak ünnepi díszben. A templomi misét püspök celebrálta a prominenseknek, a templom előtti oltárnál német nyelvű mise zajlott, a tömegnek pedig a Szent Vince apácák udvarán (a régi postaépületnél) tartottak egyazon időben misét. A miséket követő gyászünnepen helyi zenekar húzta a gyászindulót, a lövészegylet is elsütött pár patront, harang kondult. Az ünnepi beszédeket a kiemelkedő vendéket mondták el, főleg német nyelven, majd megtörtént a leleplezés. A szobor megáldása után a Lyra dalkör a „Hősök sírja” című éneket adta elő, majd további beszédek után koszorúkat helyeztek el az emlékműnél.

Mi maradt mindebből a mának? Az emlékművet 2019-ben Matúz András szobrász-restaurátor felújította, azóta is tovább hirdeti némán a rajta szereplő hősök nevét és egyben a háború borzalmát. Koszorút vagy emlékező tömeget azóta aligha látott.

A felújítás alatt álló emlékmű 2019 augusztusában

A napi gondok által a felejtés homályába száműzött szomorú időszak ismeretlen nevei maradtak csupán. De kik voltak ők? Hol szolgáltak? Hogyan estek el, hol lehet megtalálni és szalagozni a sírjukat, gyertyát gyújtani a lelküknek? Ezekre a kérdésekre kereste a választ egy helyi katonatiszt, akinek a véletlen szerencse folytán a hivatalos munkája is éppen ezekre a kérdésekre a válaszok megtalálása. És mivel ezekre a budaörsi helytörténeti munkákban nem talált választ, 2023-ban eldöntötte, hogy a végére jár.

2025. február 18-án a Városi Ifjúsági Klubban történt helyi pódiumbeszélgetésen Kőszegi Ádám százados, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadisírgondozó és Hőskultusz Igazgatóságáról már bemutatkozott a budaörsi közönségnek, mint a két világháborúban elhunyt magyar katonák sorsának egyik szakembere.

Amikor önszorgalomból elkezdte a budaörsi első világháborús emlékművön szereplő 240 katona sorsát kutatni, nem gondolhatta, hogy tud majd később a névsorhoz még 43 nevet is nyújtani az előbb feltett kérdések megválaszolásán kívül. Örömmel értesítette a Budaörsi Infót, hogy az így kibővített és előtanulmánnyal rendelkező hiánypótló helytörténeti munka kéziratát a napokban lezárta.

Szerkesztőségünk izgatottan várja, hogy ez a tudományos igényű mű mikor kerül kiadásra és köszönjük, hogy a százados úr felhívta a figyelmünket az első világháborús emlékmű centenáriumára és a felavatásának részleteire.

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment