Kerékpáros jegyzetek – Neked is van időgéped, megéri kipróbálni!
- Budaörsi INFÓ
- 2022 szeptember 23.
(Budaörs, 2022. szeptember 23. – Budaörsi Infó) A Kerékpáros jegyzetek cikksorozatunk folytatódik. A budaörsi Fillari kerékpáros egyesület tagjai ebben a hónapban egy különleges időgépet mutatnak be olvasóinknak!
Létezik időgép! Ráadásul, ha minden igaz, neked is van, csak lehet, hogy eddig nem tudtad, hogy így is lehet használni.
Olyan helyekre juthatsz el vele gyakorlatilag bármikor, ahova lehet, hogy sosem jutottál volna el máshogy.
Most már elmondom: a bringád az!
Egy olyan gép, ami pontosan annyira gyors, hogy az agyad még képes szinte minden információt befogadni, de eltarthat egy darabig, míg feldolgozza azokat. Ráadásul a legjobb az egészben, hogy az elménk csak a jó dolgokat tartja meg, a többit elfelejti.
Nem tudom ti hogy vagytok vele, de velem mindig történik valami szokatlan, amikor bringára ülök, olyan mintha egy másik rétegébe kerülnék az életnek.
Szóval még ez is… nem elég, hogy időgép, de még az eseményeket is vonzza.
Így történhetnek olyan események, amik akkor valahogy teljesen kézenfekvők, mégis sokszor csak akkor érted meg mennyire különlegesek, amikor másoknak meséled.
Az idei nyár érezhetően nagyon nehéz volt az állat- és növényvilágnak. Kiszáradt patakok, kiégett rétek, szomjazó erdők. Emiatt idén talán az átlagosnál is több vaddal találkoztam.
Sokszor nekem is problémát okozott a vízhiány, sok kilométert tettem meg kiürült kulaccsal. Az állatok is jobban koncentrálódtak a még ép vízlelőhelyek környékén. Most mégis egy tavalyi történettel kezdenék!
Augusztusban, mikor az országot átszelő versenyen vettem részt, úgy alakult, hogy egyedül maradtam az esős Börzsönyben.
Hatszáz méter felett, már az egész erdő misztikus felhőbe borult. A sisakomon monotonon kopogott az eső, a GPS pedig tehetetlenül forgott a helyes útiránnyal.
Kétségbe estem, hogy emiatt vesztek majd értékes pozíciókat, amikor egy óriási szarvasbika sziluettje rajzolódott ki előttem. Megálltam, egymást néztük. Az állat mögött ekkor egy egész rudli kelt át az erdei úton, ami a magas bükkfáktól egy katedrálishoz hasonlított.
Amikor az utolsó állat is eltűnt az erdőben a bika is továbbállt. Egész télen ez az élmény tartotta bennem a lelket.
Aztán idén is volt állatos kalandom bőven, a Balaton Bike Derbyn rögtön kettő is. Aznap már olyan 280 km körül járhattunk, késő éjszaka a csicsói erdőben egy versenytársammal.
Jó ideje nem szóltunk egymáshoz. Egyszer csak vigyázz-t kiáltott, mire oldalra néztem és két póni nézett rám közvetlen közelről.
Leugrottam és hatalmasat kiabáltam. Amennyire én megijedtem, a lovacskák annyira bátran vették a helyzetet.
Mikor láttam, hogy nem húsevők, visszaültem és elindultam az állatok pedig 2-3 kilométeren keresztül kísértek még minket.
Még hajnalhasadás előtt értem – akkor már egyedül – Hegymagasra, ahol a kis sárga templom szépen ki volt világítva. Megálltam egy picit, csend és fenséges látvány volt. Szeretem ezt a helyet, idén már aludtam itt a kápolna mögött a fűben a barátaimmal. Akkor a nehéz nap után az oroszlános kútban is megfürödtünk. Na de vissza a történethez!
Nem tudom mennyi ideje állhattam ott, nekem csak egy percnek tűnt, amikor valami motoszkálás hallottam magam mögül. Amikor hátranéztem láttam meg a kis süldő rókát, aki az én hátsó gumimat rágcsálta. Na mondom, ez egyikünknek sem lesz így jó, úgyhogy bár nagyon bátor vagy, menj oda vissza ahonnan jöttél és én is folytatom az utam.
A kislányomnak azóta is szinte mindennap el kell mesélnem ezt a kis történetet, és hogy valóban igaz volt-e azt már magam sem tudom, úgy megszépült.
A legjobb része pedig csak most következik az évnek, a gyönyörű ősz. Ilyenkor szeretek a legjobban az erdőben lenni és mindenkit arra buzdítok, hogy ne dugja el még idénre a saját időgépét!
(Budaörsi Infó)
facebook:
0 Komment