Na most akkor kié a Hold?

A Holdat célzó új tervek hatására megélénkült a vita a Hold jogállásáról és hasznosításának jogszerűségéről.

A vita fókuszában természetesen a Hold vízkészleteit és nyersanyagait hasznosító tervek állnak.

Ugyanakkor az elmúlt években a vita súlypontját a kisbolygók ásványi kincseinek hasznosítását célzó, úgynevezett űrbányászati tervek alkották. Ebben jelentős szerepe volt annak, hogy két amerikai cég, a Deep Space Industries és a Planetary Resources látványos terveket szövögetett a kisbolygókon található nyersanyagok megszerzésére és hasznosítására. Terveiket a 2015-ben az USA-ban elfogadott kereskedelmi űrindítási versenyképességi törvény (CSLCA, Commercial Space Launch Competetiveness Act) is támogatta, amely az űrbányászati cégeknek jogot biztosított a kibányászott nyersanyagok értékesítésére – írta az Űrvilág.hu.

Mindamellett, a kisbolygókról szóló vita egy időre legalábbis okafogyottá vált, hiszen időközben mindkét céget felvásárolták, és az új tulajdonosok tervei között nem szerepel a kisbolygóbányászat. Sőt további cégek sincsenek a láthatáron, amelyek a mesésen jövedelmezőnek vélt üzlet ábrándját kergetnék.

Ennek ellenére nem jutott nyugvópontra a világűrben található erőforrások hasznosításáról szóló vita. A vita súlypontja azonban a kisbolygókról a Holdra helyeződött át, amint arra Gabriel Swiney, az USA Külügyminisztériumának világűrjogi kérdésekkel foglalkozó jogásza a NASA Tanácsadó Testülete szabályozási és stratégiai bizottságának szeptemberi ülésén rámutatott. Ennek az az oka, hogy több kormány és magánvállalat is a Hold poláris területeire küldendő űrszondákat tervez, ahol egyes kráterek mélyén esetleg számottevő mennyiségű vízjég található. Ha valóban felhasználható mennyiségű víz van a kráterekben, akkor az hajtóanyagként éppúgy hasznosítható, mint az emberek számára elképzelt telepek vízellátására. A NASA gyakran érvel az emberes küldetések megvalósíthatósága mellett a Hold poláris vidékein található vízzel, ami lehetővé teszi a hosszú távú, folyamatos emberi tevékenységet a Holdon.

Az elmúlt években – elsősorban az amerikai CSLCA törvény 2015-ös elfogadása hatására – folytatódott a vita a világűrben található erőforrások hasznosításáról. Néhány ország „kíváncsian” tekintett a törvényre, míg mások negatívan reagáltak, vagy általánosabb politikai ügyek miatt, vagy pedig azért, mert alapvető aggályaik voltak a törvénnyel kapcsolatban. Swiney véleménye szerint az amerikai kormány és a magánipar lobbitevékenységének köszönhetően a negatív hozzáállás enyhült. Több szövetséges ország, amelyek korábban neutrális álláspontot foglaltak el a törvénnyel kapcsolatban (köztük Ausztrália, Kanada, Új-Zéland és az Egyesült Királyság) ma már maga is fontolgatja a világűr erőforrásaival kapcsolatban saját stratégiája kidolgozását. Megemlítette Kínát is, amely eredetileg szembehelyezkedett az amerikai törvénnyel, újabban viszont már elfogadhatónak tartja az űr erőforrásainak hasznosítását. Vélhetően a pálfordulást az magyarázza, hogy Kína is dédelget az űrbéli nyersanyagok hasznosítására vonatkozó hosszú távú terveket.

A vitában új fejezetet nyithat, hogy az ENSZ Világűrbizottsága (UN COPUOS) munkacsoportot szándékozik felállítani, amely három–öt évre szóló munkaterv alapján célzottan foglalkozna az űrbéli nyersanyagok hasznosításának problémakörével. Swiney szerint a munkacsoport tevékenysége eredményeképpen elképzelhető, hogy a Világűrbizottság nem kötelező érvényű ajánlásokat fogad el a kérdésben, de akár az sincs kizárva, hogy a végeredmény az űrbányászatot és hasonló tevékenységeket szabályozó nemzetközi egyezmény lehet. Németország és Görögország képviselője már úgy nyilatkozott, hogy tárgyalásokat kezdeményeznének az űrbéli erőforrások hasznosításának átfogó szabályozásáról, ami Swiney szerint egy új egyezmény kidolgozására enged következtetni. Ugyanakkor hírek szerint Németország fontolóra vette, hogy csatlakozzék a Hold-egyezményhez, amely az égitesteket „az emberiség közös örökségének” tekinti, ami viszont sok űrhajózó nemzetet visszatart az egyezményhez való csatlakozástól.

A NASA szabályozási és stratégiai bizottsága részletesen foglalkozott annak az álláspontnak a kidolgozásával, amelyet NASA már kormányzati szervekkel együtt elfogadhatna és a Világűrbizottságban az USA álláspontjaként képviselhetne. Eszerint megelégednének azzal, hogy az űrbányászati tevékenységekről értesítenék az ENSZ-et. Ugyanakkor a bizottság elnöke, Mike Gold hangot adott azon aggodalmának, hogy más országok esetleg szigorúbb szabályozást tartanának szükségesnek, ami viszont ellehetetlenítené, megterhelné és lelassítani az Artemis programot.

facebook:

0 Komment