A kutyák közötti dominanciaviszonyt vizsgálták az ELTE etológusai

A kutyák közötti dominanciaviszonyt vizsgálták az Eötvös Loránd Tudományegyetem Etológia Tanszékének kutatói.

A PeerJ folyóiratban csütörtökön megjelent tanulmányukban az etológusok több mint 700 kutyapár gazdáinak véleményét összegezték, egyebek között arra keresve választ, hogy két kutya közül melyik a dominánsabb, a szuka vagy a kan, számít-e a kor vagy a rangsorban elfoglalt pozíció a dominancia tekintetében – közölte az egyetem az MTI-vel.

Az etológiában a dominancia nem jellemvonás, hanem két egyed kapcsolatának jellemzője, amely harcias jellegű összeütközések során alakul ki. Az az egyed, amely ezeket az összecsapásokat sorozatosan megnyeri, domináns lesz, amelyik pedig behódol, alárendelt.

Többkutyás háztartásokban általában van versengés a kutyák között abban, hogy melyik tud kicsikarni több dédelgetést a gazdától, kié lehet a konyhapultról odadobott maradék, ki száll először be és ki az autóból. Vajon ezek közül a helyzetek közül mi függ össze, melyek azok, amikben következetesen az egyik kutya nyer és tekinthető-e dominánsnak?

“Több mint 700, közös háztartásban élő kutyapár gazdáinak véleményét összegezve először is meglepődtünk, milyen sokan jelölték meg az egyik kutyájukat dominánsnak. Tíz gazdából csak egy állította azt, hogy a kutyái között nincs rangsor. A dominánsnak tartott kutyák jellemzően elsőként férnek hozzá bizonyos erőforrásokhoz, vagyis megszerzik a jutalomfalatokat, ha tehetik elsőként esznek, elfoglalják a jobb pihenőhelyet. Sajátos személyiségük van, mivel képezhetőbbek, agresszívabbak, impulzívabbak, mint a párjuk. Emellett igyekeznek védelmezni a csoportjukat, többet ugatnak, séták során elöl járnak” – mondta el Kubinyi Enikő, a kutatás vezetője.

“Az etológiában ismert dominanciajelek a viselkedésükben is megjelennek, felüljelölik a másik vizeletét, összetűzésnél ők nyernek, az alárendelt pedig gyakran nyalogatja a szájukat, ez a behódolás egyik jele. A kutyapárosok harmadánál egyébként nem fordul elő se szájnyalogatás, se verekedés” – tette hozzá.

A nagyobb, erősebb kutyák nem lesznek automatikusan dominánsak. Viszont ha szuka és kan él együtt, akkor gyakoribb, hogy a szuka a domináns. “Ennek talán az az oka, hogy a szukákat gyakran ivartalanítják, ami a szakirodalmi adatok alapján nagyobb agresszivitással jár” – fejtegetette Lisa Wallis, a PeerJ szaklapban megjelent közlemény másik szerzője.

A kutatók a Szenior Családi Kutya Programban kutyák öregedésével foglalkoznak, ezért különösen érdekelte őket a kor szerepe a dominanciaviszonyokban. Az idős kutyák általában dominánsak a fiatalok felett, ezt a mostani tanulmány is megerősítette. Sok kutyás szakember emiatt vitatja is a dominancia szerepét a kutyáknál, szerintük a korkülönbség elég magyarázat az egyedek viselkedésének eltérésére. De alighanem tévednek, mert az adatok világosan mutatták, hogy a rangsorban elfoglalt pozíció jobban magyarázta a különbségeket, mint a kor.

A kutatás nem vizsgálta a gazda és kutyái kapcsolatát. A dominanciával kapcsolatban azonban az a vélekedés is elterjedt, hogy a gazdának dominánsnak kell lennie a kutyái felett.
Közkedvelt elképzelés, hogy a kutya és az ember közös falkát alkot, ahol természetesen a gazda játssza a domináns falkavezér szerepét. A rátermett gazda sokak számára egyszerűen “falkavezért” jelent, domináns egyedet a kutyából és gazdából álló “falkában”. A kutya-ember páros kapcsolata azonban lényegileg más, mint amilyenek a kutya- és farkasfalkán belül működnek. A kutya függő helyzetben van az emberhez képest, a kapcsolatuk nem egyenrangú – magyarázta Kubinyi Enikő. MTI

facebook:

0 Komment