Sári Ruth: Észak-Koreában voltam!

(Budaörs, 2018. január 10. – Budaörsi Infó) 2018. január 10-én Kim Dzsongun birodalmába tekinthetnek be a budaörsi Városházán az érdeklődők egy fotókiállítás keretén belül. A képek izgalmas megszületéséről a kiállítóval beszélgettünk. Kövessék figyelemmel ma délután közösségi oldalunkat, ahol élő videóközvetítésen keresztül tárlatvezetéssel mutatjuk majd be az alkotót és az alkotásokat. 

Sári Ruth a Budaörsi Infónak elmondta, hogy ha az a mondat elhangzik, hogy “Észak-Koreában voltam!” mindenki felkapja a fejét.

Hol voltál? Hogyan jutottál oda, hisz nem is engednek be? Miért mentél egy ilyen országba? Nem féltél? – Ilyen és ehhez hasonló kérdések cikáznak egy ilyen mondat után az emberekben.

“Nem féltem! De tudtam, hogy nem lesz könnyű és tudtam, hogy minden szabályt be kell tartani.

A barátnőmmel mentem és természetesen „felkészülten” indultunk. Lesz ami lesz.

Mi is egy szocialista országban nőttünk fel, úgy gondoltunk – sőt, én az NDK-ból jöttem Magyarországra és a határsávban éltem -, az talán majd segíteni fog. Nem idegen tőlünk a gondolkodásmód.” – mondta el a Budaörsi Infónak Ruth.

Hogyan jutottatok el Észak-Koreába? 

“Egy németországi utazási irodán keresztül utaztunk. Minden adatunkat le kellett adni, és a vízumot személyesen a konzulnál Bécsben lehetett átvenni.

Azt viszont nagyon nem volt szabad elárulni, hogy én fotós vagyok. Egy kicsit izgultam is, ha megtalálják a honlapomat az interneten, talán nem engednek be.

Még a mai napig nem tudom, hogy megtalálták-e. Szerintem igen, mert nem nagyon csodálkoztak, amikor elővettem a két gépemet.”

Miért pont Észak-Korea volt a célpont? 

“Sok helyen voltam már fotózni és mindig az ottani élet, az átlagemberek életét megörökíteni volt fontos számomra. Észak-Korea olyan ország, ahova nem mindenki jut el, nem tud vagy nem is akar.

Csak az újságokból tudjuk a híreket és azok is nagyon cenzúrázva vannak. Én diktatúrában nőttem fel. Egyszer még kislánykoromban kérdeztem az anyukámat, hogy miért hagytátok ti azt, hogy így legyen. Aztán úgy gondoltam, én bizony nem hagyom, tenni fogok amit tudok, hogy az én gyermekem ne ilyeneket kérdezzen.

Így is tettem. Ő már demokráciában nőt fel, de még mindig vannak ezen a világon országok, ahol az emberek nem élnek szabadságban, ahol előírják mit lehet olvasni, nézni, tenni és ki vagy mi a jó.

Én a képeimmel szeretném újra felhívni a figyelmet arra, hogy hová vezethet egy diktatúra.”

Milyen képeket láthatnak holnap az érdeklődők a Városházán?

“Aki eljön holnap a kiállításmegnyitóra, az megtekintheti az arcokat, a „semmibe nézést”, annyira látható a kilátástalanság, a „bele kell törődni” kifejezés az arcukon.

Egy olyan országba mentünk, ahol mindent szabad. LÁTSZÓLAG!

Szabad kimenni az utcára, mondták, miért is ne, csak lehet, hogy 5 perc múlva letartoztatnak, mert azt hiszik, hogy amerikai kém vagy, szabad fotózni, csak az autó olyan gyorsan ment a földes úton, hogy normál kis kamerával nem sikerül jól a felvétel.

Lehet fotózni az utcán is, de inkább ne, mert az emberek azt nem szeretik, és tiszteletben tartjuk az akaratukat. Lehet étterembe menni étkezni, de ott mindig csak egyedül ültünk és így tovább.”

Milyen technikai felszerelést tudtál magaddal vinni? 

“Két kamerával mentem, amiből az egyik elég gyors gép (madárfotózásra használom) azért sikerült átfogó képet készítenem Észak-Koreáról.

A képeket 3 helyen tároltam, de sikerült nekik az egyik memóriakártyát úgy tönkre tenni, hogy a képek megsemmisültek. Jó volt az óvatosság, úgy hogy minden kép megvan.”

Milyen izgalmas pillanatok voltak az utazás alatt? 

“Izgalmas út volt. Az egyik idegenvezető (két turistához két idegenvezető jár) egyszer nagyon rám kiabált, pedig igyekeztem minden szabályt betartani, akkor bevallom kicsit megijedtünk.

Itthon, visszaemlékezve és értékelve az utat rájöttünk, hogy minden, de minden megrendezve volt, minden egy nagy színjáték volt.

Még az a nap is, amikor egy erdőbe mentünk és ott az emberek boldogan integettek, táncoltak, grilleztek és ahol nagyon is mondták, hogy menjek fotózni. Itt a turistáknak a boldog népet mutatták meg, de erre csak itthon jöttünk rá igazán.”

Ezután a beszélgetés után még jobban várjuk a kiállítást, aminek a megnyitója 2018. január 10-én 17 órakor lesz.

A képeket egy hónapon keresztül lehet megtekinteni a Városháza aulájában.

Kövessék nyomon közösségi oldalunkat, ma délután élő videóközvetítésben jelentkezünk a helyszínről egy rögtönzött tárlatvezetéssel. 

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment