Valóban látható a galaxisok forgása

A csillagok térbeli mozgását egyáltalán nem könnyű megfigyelni, még a saját galaxisunkon belül sem.

A holland kutatóintézet, a Groningeni Egyetem Kapteyn Csillagászati Intézete munkatársainak sikerült elsőként valóban kimutatniuk egy Tejútrendszeren és a Magellán-felhőkön túli galaxis csillagainak sajátmozgását. Ehhez két nagyon precíz űrtávcsőre, valamint 12 évet átfogó megfigyelésekre volt szükség.

A Sculptor-galaxis egy közeli törpegalaxis, ezt figyelte meg már 12 évvel ezelőtt is a NASA által üzemeltetett Hubble-űrtávcső, most pedig az Európai Űrügynökség (ESA) Gaia űrobszervatóriuma. A Gaia egyik kifejezett célja a sajátmozgások kimérése, igaz, alapvetően a Tejútrendszer csillagaira. A Davide Massari által vezetett kutatócsoportnak a törpegalaxis 120 megfigyelt csillaga közül végül tizenötnek a sajátmozgását sikerült kellő pontossággal kimutatnia.

A csillagok galaxisbeli mozgása jellemezhető egyetlen számmal, az anizotrópia-paraméterrel. Ez megmutatja, hogy mennyire elnyúltak a csillagpályák. A megfigyelés érdekes eredményre vezetett: a Sculptor-galaxis csillagainak az anizotrópia-paramétere a sztenderd modellek által nem megengedett tartományban van. A modellek valamely előfeltevése ezek szerint nem teljesül.

Az egyik ilyen feltevés, hogy a csillagok mind azonos populációhoz tartoznak. Ám a Sculptor-törpegalaxis előélete bonyolultabb ennél, és legalább két csillagpopulációt tartalmaz. A csillagok galaxisbeli mozgását alapvetően befolyásolja a sötét anyag eloszlása.

Az anizotrópia-paraméter pedig éppen erről az anyageloszlásról árulkodik. Az eredményeink rámutatnak, hogy a Gaia adatok egyéb megfigyelésekkel kombinálva alkalmasak a Tejútrendszeren túli csillagok sajátmozgásának a kimérésére is. Ezáltal pedig pontosíthatóak a távoli galaxisok sötétanyag-eloszlására vonatkozó modellek.

facebook:

0 Komment