25 éves a Leopold Mozart Zeneiskola – Az iskola igazgatónőjével és a polgármesterrel beszélgettünk

(Budaörs, 2017. november 2. – Budaörsi Infó) A Leopold Mozart Zeneiskolát 1992-ben alapították. Idén ünnepli fennállásának 25-dik évfordulóját. Ebből az alkalomból az iskola igazgatónőjével, dr. Madarászné dr. Losonczy Katalinnal és Budaörs polgármesterével, Wittinghoff Tamással készítettünk interjút az iskola jelenéről, múltjáról és jövőjéről.

Dr. Madarászné dr. Losonczy Katalin a Budaörsi Infónak elmondta, hogy Budaörs az ország szívében, a főváros tőszomszédságában önálló életet élő város, nemcsak gazdasági, hanem kulturális értelemben is.

„Wittinghoff Tamás polgármester segítette megvalósulni sokak vágyát egy önálló zeneiskola létrehozásában. Akiknek gyermekeik, unokáik révén kapcsolatuk volt, vagy van most is az iskolával, rendszeresen megfordulnak rendezvényeinken, gyermek és felnőtt koncertjeinken.

Akik azonban nem jártak még nálunk, most jó alkalmat találhatnak az elkövetkezendő hetekben, hogy kilenc különböző témájú és összeállítású hangversenyünkre ellátogatva megismerkedjenek velünk.

Tanáraink egy része aktív közreműködője a zenei világnak. Vannak tanítványaink is, akik a zenei pályát választották, úgy, hogy lényegében tőlünk kerültek egyenesen zenei felsőfokú intézménybe.

Növendékeink közül sokan szerepelnek majd a Leopold Mozart Nap Gyermekkuckó c. hangversenyén november 14-én, valamint a „Magyar zene évszázadai” műsorában, melyre november 24-én kerül sor.

Zenei együtteseink, kamaracsoportjaink a Városházán játszanak majd, illetve a PostART kulturális színtér is megnyílt számunkra, hogy nagyobb nyilvánosságot kaphasson a különleges hangszereket megszólaltató ütőegyüttes, és a Shine kamaracsoport.

Szeretettel várjuk a katolikus templomba a város első védőszentje, Szent Márton tiszteletére az iskola fiúscholája közreműködésével énekelt ünnepi liturgiára a hagyományok tisztelőit, a latin nyelvű gregorián ének archaikus légkörét átélni vágyó embertársainkat! (November 10-én délután 5 óra.)

A zene értésére, szeretetére nevelt gyerekek hitünk szerint sokat meríthetnek ebből a tudásból, itthon és a nagyvilágban, fiatalon, és később, felnőtt életük mindennapjaiban is!
A zene fegyelemre, alázatra, pontosságra, kitartó munkára nevel, mind olyan dolgokra, amire egy életen át szüksége van az embernek. Amiről igazán szó van, nem a szavak, hanem a megszólaló zene mondja el. Huszonöt év! Az iskola alapítására elegendő volt.

Értékrendünk megszilárdulása évtizedeken túlnövő feladat, ápolása tanártársaink, és minden egyes tanítványunk napi feladata. Nem könnyebb, mint az alapítás!”

Wittinghoff Tamás elmondta, zeneszerető családban nőtt fel, és zenei iskolába járt. Egy énekórájukat Kodály Zoltán is meglátogatta.

Most, hogy a Zeneiskola üzemeltetését és a felügyeletét átvette az állam, milyen jövője lehet az iskolának?

“Erre nehéz választ adni. Mivel azonban azt látjuk, hogy az intézményfenntartói források apadnak, s eközben az önkormányzat bevételeit – a törvényeket is áthágva – megcsapolják, nem túl optimista kép rajzolódik ki.”

Mit lehet tenni, hogy a sokak megelégedésére működő iskola hosszú távon fennmaradjon?

“A normális megoldás az lenne, ha az önkormányzat visszakapná az intézményeit, s ha már az államtól egyetlen fillér forrást nem kapunk az állami feladatok ellátásához, meghagynák a saját bevételeinket, melyekből remekül tudnánk a jövőben is működtetni valamennyi intézményünket.”

Az iskola igazgatónője, akinek döntő szerepe volt és van az intézmény sikerességében, egyik interjújában jelezte, hogy fontos lenne számukra egy méltó koncertterem kialakítása. Ebben tud az önkormányzat segíteni?

“Álmaink nekünk is vannak. Nagyon sok olyan kulturális beruházási igény van, melyek reális elvárásokon alapulnak, még akkor is, ha ezek nem önkormányzati feladatok.

Ahogy azt a budaörsiek pontosan tudják, s a korábbi kérdésekre is jeleztem, a törvénysértő forráselvonás miatt olyan égető feladatok megvalósítására, mint például az idősotthon bővítése, vagy halaszthatatlan útépítések, hitelt kellett felvennünk.

Csak remélni tudom, hogy nem irreális álom a valódi önkormányzatisághoz való visszatérés. Ez esetben újra lesznek forrásaink, s a kérdésben szereplő igények is kielégíthetőek lesznek.

Persze hozzáteszem azt is, hogy ez ma már valóság lehetne, ha a korábbi fideszes többségű testületek a terveket nem húzzák át. Igazgatónővel azonos állásponton voltunk abban, hogy a volt 1-es iskola Esze Tamás utcai épületéből kellett volna zenei és művészeti iskolát kialakítani.

Ehelyett az 1-es iskola építésénél megfúrták a pályázati pénz lehetőségét, mellyel mintegy egy milliárd forintot bukott a város, s tisztán saját forrásból épült meg az új iskolaépület, majd a régi iskolaépületet egyházi iskola alapítására adták át.

Mindez súlyos hiba volt. Függetlenül attól, hogy a Bencés iskolában nyilván színvonalas oktatás folyik, már csak azért is, mert ezen intézményeket nem érintette az állam központosító törekvése.”

Hogyan emlékszik vissza a Zeneiskola kezdeti időszakára, az alapításra?

“25 évvel ezelőtt igyekeztünk létrehozni az intézményhálózatunk alapjait. Zeneszerető családban nőttem fel, s zenei iskolába jártam. Egy énekóránkat Kodály Zoltán is meglátogatta.

Az már akkor is köztudott volt, hogy aki zenét tanul, fogékonyabb lesz a szépre. Nyitottabb a kultúrára. S érdekes módon egyéb tanulmányaiban is jobban teljesít.

Nem is értettem, Budaörsön, miért nem volt megfelelő színvonalú, önálló intézménye a zeneoktatásnak. Százhalombatta fiókintézményeként működött akkoriban, kis létszámmal, kis óraszámmal az oktatás. Egyébként korábban a Gimnázium is megyei intézmény volt.

Számomra nem volt kérdés, hogy mindkét esetben önálló és magas színvonalú helyi intézményként kell őket működtetni. S bár később is fel-felmerült a megyének átadás ötlete, ezt kategorikusan utasítottuk el.

Ebben nem volt nehéz partnerre találni, akár a testületben, akár a pedagógusok és a diákok, illetve szüleik vonatkozásában.”

Milyen célok voltak akkor ön előtt?

“A remény az volt, hogy minél több gyermek számára, minél magasabb színvonalú oktatás feltételeit teremtsük meg. Persze nem azzal a céllal, hogy mindegyikük művész pályát célozzon meg.

Az is nagy dolog, ha a zenélésben örömet találnak …”

Miben változott ez az elmúlt években?

“Még nem látok drámai változást. Az intézmény jól működik. Ma már inkább a helyhiány gondjaival kell szembenéznünk. Jó lenne, ha bizonyos órákat a gyerekek az iskoláikban érhetnének el. Gyakorló apukaként látom, milyen esztelen módon leterheltek a gyerekek. Valami nagyon nincs jól akkor, ha kisdiákok délután négykor hulla fáradtan „esnek ki” az iskolából, s ezután vannak még a különórák, sport és egyéb tevékenységek, s aztán otthon még vár rájuk a lecke.

„Embertelen” dolog ez. Talán jó koordinációval lehetne helybe is vinni a zenét.

Persze a legjobb az lenne, ha a gyerekek terhei némileg csökkennének, hogy legyen idejük zenére, sportra, s nem mellesleg gyereknek is lenni …”

Ha jól tudom, az Ön gyermekei is a Zeneiskolába járnak. Mit tanulnak és mint szülő milyen tapasztalatai vannak ?

“Elfogult vagyok. Két nagyszerű Ember tanítja gyermekeimet. Hanna zongorázni tanul, Gergő gitározik, némi furulya előélet után.

Hálás vagyok tanáraiknak, hogy úgy tanítják őket, hogy örömüket lelik benne. S persze mi is, szülőként. A legkedvesebb, amikor együtt tanulnak be valamit.”

Cikkünk a Budaörsi Infó októberi számában jelent meg nyomtatásban.

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment