„A kórus a szenvedélyem – ha nem volt, csináltam magamnak” – 100 éves lenne Szakály Mátyás

(Budaörs, 2016. április 10. – Budaörsi Infó) 2016. ápirlis 9-én Szakály Mátyás születésének 100-dik évfordulóján emékkoncertet szerveztek Budaörsön a Jókai Mór Művelődési Központban.

Szakály Mátyás Budaörsön született 1916. április 8-án. Fiatal tanítóként és zenetanárként, az 1940-es években szervezte meg az első kórusát, a budaörsi Keresztény Munkásegyesület férfikarát.

1946 februárjától a kitelepítés miatt feloszlatott templomi énekkart szervezte újjá, 1952-ben a helyi KIOSZ szervezésében jött létre a férfikar, amelynek vezetésére természetesen őt kérték fel. Ez a kórus 1954-ben vegyes karrá alakult, és a kultúrház keretében 1981-ig működött.

Szakály Mátyás érdeklődése az 1970-es években a hazai németség története felé fordult, hisz, miként ezt a jelenlévők pontosan tudják, maga is nemzetiségű származású volt. Szisztematikusan gyűjtötte össze a helyi és a környéken énekelt német népdalokat.

Ez alapozta meg, hogy 1983-ban kezdeményezte a Lyra Hagyományőrző Dalkör újjáalakítását, amely napjainkban működik.

Munkássága természetesen nem ismert településhatárokat, évtizedeken állt a karvezetői pódiumon Törökbálinton és Biatorbágyon is.

A Jókai Mór Művelődési Központban több százan gyűltek össze szombat délután, hét kórus műsorával emlékezve meg mindenki Matyi bácsijáról.

A rendezvény főszervezője a budaörsi Lyra Dalkör volt.

A Dalkör mellett fellépett még a Budaörsi Római Katolikus Egyház Werner Alajos kórusa, a Szakály Mátyás Férfikórus (Biatorbágy), a Budaörsi Pro Musica Kórus, a Törökbálinti Hagyományőrző Svábkórus, a Lendvai Károly Férfikórus (Törökbálint), a Budaörsi Sapszon Ferenc Kórus.

Szakály Mátyás Férfikórus

Wittinghoff Tamás, Budaörs polgármester megnyitó beszédében elmondta, Matyi bácsi a velünk töltött 87 évét olyan intenzíven használta fel, hogy abba több ember élete is belefért volna. Ahogy mondani szokták, teljes életet élt.

Wittinghoff Tamás

“Nem is lehetne méltóbb módon megünnepelni Matyi bácsit mint dallal, zenével. Jól emlékszem rá, hogy ameddig tehette, Hauser Józsi bácsival eljártak a testületi ülésekre, s mindig volt pár kedves szava, jó tanácsa.

Matyi bácsi fogalom volt a városunkban.

Ha csak egy pillanatra is belegondolunk ebbe a dátumba, máris érzékeljük, micsoda történelmi időket élt meg. Születése napján még az első világháború sem fejeződött be, amit forradalmak, különböző színű terrorok, újabb háború, a kitelepítésnek nevezett elűzetés, és eltérő keménységű diktatúrák követtek, egészen a rendszerváltásig.

Ő azonban igyekezett a politika viharaitól távol maradni. Szenvedélyét, hivatását, küldetését – a zenét, az éneket, fiatal korától az utolsó szívdobbanásáig nyíl egyenes pályán haladva szolgálta.

Nem csak kívülről látszott ez így, maga is ugyanígy fogalmazott, ha megkérdezték.

„A kórus a szenvedélyem – ha nem volt, csináltam magamnak. És amíg engedi az egészségem, nem is hagyom abba”. – vallotta meg egy vele készült interjúban.

Rendkívül szavatartó ember volt. Valóban addig vezette a kórust, ameddig ereje volt hozzá. Jól emlékszünk, élete vége felé úgy kellett felsegíteni a karmesteri emelvényre…

Visszamenőleg is teljesen természetesnek tűnik, hogy Budaörs első díszpolgára, még életében, éppen Szakály Mátyás lett. Ez a legnagyobb elismerés, amit egy város szülöttének adhat, hogy fejet hajtson egy hatalmas életmű előtt.

A szakmai tudás persze nem elegendő ahhoz, hogy valaki ennyire népszerű legyen, mint amilyen ő volt életében és halála után is. Ez csak úgy lehetséges, hogy a kiválóan elvégzett munkája mellett mindig nagybetűs ember is volt. Szerény, kedves, csendes, de úgy, hogy a szavára mindig oda kellett figyelni. Nem harsánysággal, hanem mondanivalójának tartalmával kötötte le a figyelmet. Amely csak az igazán intellektuális személyiségek sajátja.

Ez a titka annak, hogy halála után 13 évvel még mindig százak gyűlnek össze emlékezni rá.

Valamennyien őrzünk kedves emléket Matyi bácsiról, de abban is egészen biztos vagyok, hogy amikor magunkban felidézzük őt, akkor egy kedves joviális mosolygós arcot látunk magunk előtt mindannyian.”

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment