A Budaörsi NŐ: Vissy Anna

(Budaörs, 2016. március 16. – Budaörsi Infó) A Budaörsi NŐ fotókiállítást idén szervezték meg másodjára Budaörsön. A kiállítás ezúttal is 10 kiemelkedő hölgyet mutat be, akik azért tesznek, dolgoznak nap mint nap, hogy nekünk budaörsieknek és Budaörsnek jobb legyen. A fotókat 2016. március 30-ig lehet megtekinteni a budaörsi Városházán. Cikk-sorozatunkban bemutatjuk az idei 10 budaörsi NŐT. 

A Budaörsi NŐ fotókiállítás megnyitója 2016. március 8-án volt a budaörsi Városházán. A kiállításon 10 portré képet láthatnak az érdeklődők, minden hölgy képe mellett egy bemutatkozást, hogy ki is ő, és egy rövid leírást arról, hogy az ismerősei milyen embernek gondolják, mi az, ami először eszükbe jut róla.

A portré és a leírás mellett egy panorámakép is található, amire A Budaörsi NŐ közösségi oldalán lehet licitálni. A képek elárverezéséből befolyt összeget a szervezők a Babagenetika Mozgalomnak ajánlották fel.

De ki is a kiválasztott 10 nő, és miért pont ők? Olvassák el cikk-sorozatunkban. Minden nap egy új hölgyet mutatunk be a kiállításon olvasható leírás alapján.

Vissy Anna

A Budaörsi Vivace Táncforgatag  életem egyik
legnagyobb sikere és álmaim megvalósulása…

Miről álmodik a lány…

5 évesen kezdtem táncolni Novák Zsuzsanna nívódíjas táncpedagógusnál aki először a klasszikus balett, majd a jazztánc rejtelmeibe vezetett be.  Az óvodát követően mit sem változott a helyzet. Az iskolai nyári szünetekben, amikor átjöttek  a barátnőim, mindig azon voltam, hogy betaníthassak nekik valamilyen táncot, amit én is tanultam az éppen aktuális héten vagy a nyári táborban.

Csapatjátékosként rengeteg programon vettem részt, minden sporteseményen és természetesen minden táncos előadáson és versenyen ott voltam. Gyerekként a tánc napi szinten jelen volt az életemben. Idővel a versenytánc és a mazsorett is felkerült a palettára.

Számos külföldi turnén vettem részt, melyek örök emlékként maradtak meg bennem. Akkor még nem is sejtettem, hogy ezeket az élményeket egyszer a saját tanítványaimmal újra átélhetem.

A gimnáziumi éveim alatt gyermek pszichológusnak készültem, igaz, a többször is kitöltött személyiség tesztek kimutatták, hogy pedagógusnak kellene tanulnom.

Életem első, közönség előtt bemutatott koreográfiáját saját szalagavatóm idején készítettem egy barátnőmmel karöltve. Ekkor határoztam el véglegesen, hogy a tánctanári pályát választom. Édesanyám segítségével és erős ráhatásával elindítottam egy tánccsoportot.

Akkor még fogalmam sem volt mi sül ki a dologból…  A saját kertünkben kezdtem meg az oktatást. Kicsit sem túlzok, ha azt mondom, hogy az összes általam ismert kislányt áthívtam, hogy próbálják ki a mazsorettet. Felejthetetlen kis csapat volt, nekik nagyon megtetszett a botforgatás, nekem pedig a tanítás. 2003 szeptemberében hivatalosan is elkezdődött az oktatás, 2005-ben pedig bejegyzésre került a Budaörsi Vivace Egyesület.

Ettől kezdve nem volt megállás. Igyekeztünk minden budaörsi felkérésnek eleget tenni, melynek során egyre többen ismerték meg kicsiny csapatunkat. Versenyeken indultunk, gálákon vettünk részt, táboroztunk. Néhány év alatt létszámunk igencsak megnőtt.  Ekkor még csak álmodoztam arról, hogy egyszer én is elvihetem külföldi turnéra a csapatot. 5 év elteltével ez az álmom is valóra vált. Egy nemzetközi versenyt követően Franciaországból kaptunk felkérést, hogy képviseljük hazánkat táncfesztiváljukon. Életem meghatározó élménye volt az indulás napja.

Felszálltam a buszra és 30 mosolygós lány nézett vissza rám, akik ekkor még nem is sejtették, hogy mekkora élményben lesz részük. Könnyes szemmel ültem le és abban bíztam, hogy nekik is örök élmény marad ez az utazás. A fantasztikus fesztiváli hangulatnak köszönhetően így is lett. Azóta felnőttek a lányok, de nem telik el úgy találkozás, hogy ne említenénk meg azt az utat.  Ahogy telnek múlnak az évek, már a második versenycsapatomat nevelem. Az együtt töltött évek bizonyítékául egyre több emlék tornyosul az edzőterem falán. 6 évesen, első osztályosan kerültek hozzám.

Sosem felejtem az első velük töltött órámat. Be nem állt a szájuk, szaladgáltak és nevetgéltek. 10 éve alkotunk egy csapatot, 3 külföldi turnén, rengeteg versenyen és annál is több fellépésen vagyunk már túl.  Ahogy megépült Budaörs új sportcsarnoka, nekem új álmom született, az év végi táncgálánkat táncünneppé emelve a sportcsarnokban megtartani. Megszületett a Táncforgatag ötlete, melynek célja, hogy budaörsi edzőtársaim, egyesületekkel közösen bebizonyítsuk, a tánc nem csupán egy művészeti ág, hanem nagy fegyelmet, kitartást, kemény edzőmunkát igénylő sportág. 2014 júniusában, 230 fős fellépő gárdával teltház előtt debütált a rendezvény.

Jelenleg már a III. Budaörsi Vivace Táncforgatagot szervezzük, melyet életem egyik legnagyobb sikerének és álmaim megvalósulásának tartok.

AMILYENNEK MÁSOK LÁTJÁK

“Példakép”

Mikor 6 éves korunkban beléptünk az edzőterembe nem tudtuk, hogy Ancsa ekkora hatással lesz az életünkre.  Azóta második anyukaként, barátnőként tekintünk rá, mivel minden téren törődik velünk, elfogad minket és bármit megoszthatunk vele.
Akármikor felhívhatjuk, hogyha baj van vagy csak beszélgetni szeretnék és mindig rendelkezésünkre áll. Minden tekintetben tud azonosulni velünk, ami nagy segítség nekünk.
Sokszor áthívja magához a csapatot vagy éppen befogad minket ha van pár felesleges óránk fellépés előtt. Természetesnek vesszük, hogy mindent elmondunk neki, mert tudjuk, hogy őszintén törődik velünk és mindenben támogat minket. Mindenen tudunk nevetni vele és sose unatkozunk ha együtt vagyunk.  Edzésen és magánéletünkben is motivál minket, ami sokszor jól jön. Nem tudjuk elképzelni az életünket se nélküle, se az egyesület nélkül…

A legelső, ami eszembe jut, hogy csodás. Tényleg az, sőt, példamutató. Csodás, mert minden tette felénk ösztönző és szeretettel teli. Egyik alkalomról a másikra mindig tanulunk valami újat, hasznosat, akár táncról, akár az életről legyen szó. Sosem kiabált velünk, maximum a zene hangerejét próbálta felülmúlni. Bármi kérdésünk van, vagy csak valakivel szeretnénk megosztani egy számunkra fontos eseményt, hozzá nyugodtan fordulhatunk, mindenben segít, mindent meghallgat. Példamutató. Olyan különleges emberré szeretnék válni, mint ő.

Gyerekkorom egyik meghatározó személyisége, hiszen már óvodás korom óta tanít és foglalkozik velünk. Ez idő alatt kapcsolatunk több lett mint egyszerű edző és sportoló közötti viszony.
Egyszerre nőttünk föl. Együtt alakult és formálódott személyiségünk. Mindenkit tárt karokkal vár kortól, alkattól és tehetségtől függetlenül és mindenkiből próbálja kihozni a maximumot. Nemcsak a sport terén, hanem szükség esetén lelkileg is támogat minket. Rossz tulajdonságot nem csak udvariasságból nem írok róla, hanem mert nehéz lenne ilyet találni.
Mindig törekszik arra, hogy kedves, együttérző, de ha szükséges határozott és példamutató legyen csapata előtt mint edző és mint barát is.
A legjobb barát! Bármikor számíthatok Rá! Rettentő empatikus mindenkivel! Sokáig azt hittem a gyerekkori barátságok a legszorosabbak, de mióta Ancsát ismerem, tudom, hogy ez nem így van! Kreatív, lelkes és nagyon inspiráló a jelleme! Lelkes mindenben, amit csinál!
Ő az egyik legtisztább lelkű ember, akit ismerek, önzetlen és bármit megtenne a hozzá közel állókért. Igazi lokálpatrióta és közösségi ember, szerintem sosem tudná elhagyni Budaörsöt! Nagyon jó, igazságos és határozott vezető az egyesületében, egyébként pedig szuper érzéke van a gyerekekhez… De, hogy valami rosszat is mondjak róla, iszonyú rendetlen, mindig én pakoltam utána az osztálykirándulásokon!

Ő volt az a személy akit beírtam a ‘Kit tartasz a példaképednek?’ kérdéshez válaszként egy alsós kérdőívben. Ő az akit ma is simán beírnák. Hogy miért? Lássuk, például azért mert az ő lényével tudnám teljesen megcáfolni azokat a közhely állításokat, mint pl: ‘A táncból nem lehet megélni!’ ‘Nem dolgozhatod majd a hobbidat, vagy nem foglalkozhatsz majd azzal amit szeretsz!”A tánccal nem viszed majd sokra!’ … Na az ő személye es amiket elért eddigi életében ezeket úgy megcáfolja ahogy vannak.
Azt hiszem nyolc évesen kerültem az ő egyesületébe és egyszerűen itt ragadtam. Ez egy nagy befogadó család, ahol Ancsa és az édesanyja (számunkra csak Mami) töltik be az anyuka szerepet. Eddig mindig bármit meg tudtunk vele beszélni, bármin el tudtunk poénkodni, de a megfelelő szigort is megkaptuk tőle. Tényleg mint egy anyuka! Végigtáncolta a gyerek- és a tinédzserkorát és fiatalkorára ebből épített karriert, ebből, amit szeret. Én személy szerint nagyon tisztelem őt és amit csinál. Páratlan egyesületvezető, edző, barát, ‘tünderkeresztanya’ és még sorolhatnám. Nincs belőle még egy, jó ha ezzel mindenki tisztában van! Minden díjat es dicséretet megérdemel, ezt képmutatás nélkül tudom mondani! Szerencséje van a Vivacesoknak!
Ancsa a tanítványai – és számomra is, aki majdnem 10 évet táncoltam nála – egy igazi példakép. Mindig a támaszunk volt, legjobb barátunk, akihez bármilyen témával kapcsolatban fordulhattunk. Én személy szerint nagyon sokat tanultam tőle és nagyon hálás vagyok minden élményért amit átélhettem (külföldi utak, versenyek, óriási nevetések, még annál is nagyobb közös vacsik). Nehéz úgy írnom róla, hogy nem vonom bele magam mert nagyon nagy szerepe van annak hogy olyan lettem amilyen vagyok. Ami számomra és persze a lányoknak is nagyon jó, hogy egy olyan példát látunk nap mint nap, aki egy igazi elegáns, kiegyensúlyozott, sikeres es határozott nő!
Ancsáról elsősorban a segítőkészsége és nagyfokú pozitivizmusa jut eszembe.

Előszeretettel alkalmazza a „Semmi gond, megoldjuk!” jelmondatot. Tánccsoport vezetőjeként intézkedett már focipályán való fellépésről, de a betonos előadásokat is mindig megoldottuk. Rendkívül jó szervező, aki gond nélkül bonyolítja a több mint száz főt megmozgató Táncforgatagot.

(Budaörsi Infó/Májer MSE)

facebook:

0 Komment