Nobel-díj – Fertőző betegségek kutatásáért hárman kapják az orvosi Nobel-díjat

A fertőző betegségek kutatása területén elért eredményeiért William C. Campbell ír, Omura Szatosi japán, illetve Juju Tu (Tu Ju-ju) kínai tudós kapja az idei orvosi-élettani Nobel-díjat – jelentették be hétfőn a Karolinska Intézetben Stockholmban.

    Az illetékes bizottság indoklása szerint William C. Campbell és Omura Szatosi a fonálféreg-fertőzések – mint a folyami vakság és a nyirokfilariázis -, Tu pedig a malária elleni újfajta kezelés kidolgozásáért érdemelte ki az elismerést.

    A folyami vakság a szaruhártya gyulladásos megbetegedése, amely végül a látás elvesztéséhez vezethet. A limfatikus filariázis több mint százmillió embert sújt és tünetei között van a nyirokcsomók fájdalmas, gyulladásos duzzanata. Súlyosabb esetben elefantiázis, vagyis a láb, a kar vagy a herezacskó nagyfokú duzzanata alakul ki.

    A malária évente mintegy 200 millió embert fertőz meg. Az Artemisinint a világ minden malária sújtotta vidékén használják sikerrel.

    Kutatásai során Omura Szatosi mikrobiológus a talajban élő Streptomyces baktériumokkal végzett kutatásokat és izolált, majd tenyésztett ki olyan törzseket, amelyeket hasznosnak vélt a kórokozók elleni küzdelemben. Ezek egyike lett a Streptomyces avermitilis, az Avermectin forrása: ezt a törzset tovább vizsgálva fedezte fel ugyanis William C. Campbell a Streptomyces avermitilis hatékonyságát.

    A kínai Juju Tu a hagyományos gyógynövénykezeléshez fordult, hogy új terápiákat keressen a malária gyógyítására. A maláriafertőzött állatok kezelésére használt gyógynövények hatalmas tárházából az artemisia annua növény bizonyult ígéretesnek, ám az eredmények nem bizonyultak konzekvensnek, ezért Tu a ősi kínai szakirodalmat tanulmányozva egy általa kifejlesztett folyamat segítségével sikeresen vonta ki az Artemisa annua aktív összetevőjét.

    Hatalmas előrelépést jelentett, és új irányt mutatott a gyógyszerfejlesztésben, hogy növényből vontak ki hatóanyagot egy fertőző betegség, jelen esetben a malária kezelésére – mondta el hétfőn az MTI-nek Kocsis Béla, a Semmelweis Egyetem orvosi mikrobiológiai intézetének igazgatóhelyettese.

    Az idei orvosi Nobel-díj kitüntetettjeinek munkája révén olyan betegségek tűnhetnek el az elismerést odaítélő bizottság egyik tagja szerint, amelyek világszerte 3,4 milliárd emberre jelentenek veszélyt.

    Jan Andersson hangsúlyozta, hogy Omura és Campbell munkájának hála az Egészségügyi Világszervezetnek (WHO) működő terve van a folyami vakság eltüntetésére 2025-re abban a 31 országban, ahol a betegség jelen van. A limfatikus filariázis súlyosabb változata, az elefantiázis 81 országban van jelen, a WHO szerint ebből 61-ben tűnhet el a betegség 2020-ra. A malária halálozási aránya az elmúlt 10 évben 50 százalékkal csökkent Juju Tu felfedezésének köszönhetően, a megbetegedések száma pedig 40 százalékkal esett vissza. Andersson szerint a WHO reméli, hogy a malária 2035-re 35 országban tűnhet el.

    Az írországi Rameltonban 1930-ban született William C. Campbell a dublini Trinity College-ban diplomázott 1952-ben. Az amerikai Wisconsin Egyetemen folytatta PhD-tanulmányait. 1957-1990 között a Gyógyászati Kutatások Merck Intézetének kutatója, 1984-1990 között szenior kutatója és fejlesztési, vizsgálati igazgatója volt. Jelenleg a New Jersey-i Drew Egyetem emeritus kutatója. Campbell óriási meglepetésként értékelte a Nobel-díj hírét, és úgy fogalmazott: felfedezése a Merck alkalmazottai óriási közös erőfeszítésének eredménye.

    Omura Szatosi 1935-ben született Jamanasi prefektúrában. 1968-ban szerezte diplomáját a Tokiói Egyetemen gyógyszertudományokból és 1970-ben kémiából PhD-zett. 1965 és 1971 között a japán Kitaszato Intézet kutatója, 1975 és 2007 között professzora volt. 2007-tól az egyetem emeritus professzora. Omura a japánokra jellemző szerénységgel fogadta Nobel-díjának hírét, és úgy fogalmazott, inkább a mikroorganizmusoknak járna az elismerés. Mint fogalmazott, kutatási területét nem kíséri nagy érdeklődés, pedig a mikroorganizmusok rendkívül fontosak. “Segíthetnek nekünk. Remélem, hogy ez a terület nagyobb figyelmet kap majd a díj miatt” – tette hozzá.

    Juju Tu 1930-ban született Kínában. A Pekingi Orvosi Egyetemen szerzett gyógyszerész diplomát 1955-ben. Különböző tudományos fokozatokban 1965-től a hagyományos kínai orvoslással foglalkozó akadémia munkatársa. Tu az első kínai nő és az első tudós, és mindössze a harmadik kínai állampolgár, akit Nobel-díjjal tüntetnek ki.

    A tudósok 8 millió svéd koronával (266,3 millió forintos összeggel) gazdagodnak, a díjátadó ünnepséget hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján rendezik.

Csikó György: elődeiknél sokkal hatékonyabbak a Nobel-díjjal jutalmazott féregellenes vegyületek

A felfedezés előtt alkalmazott kezeléseknél sokkal hatékonyabbak és biztonságosabbak a Nobel-díjjal jutalmazott, fonálféreg-fertőzés elleni vegyületek – mondta el az MTI kérdésére hétfőn Csikó György, a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karának docense az idei orvosi-élettani Nobel-díj két kitüntetettje, az ír William C. Campbell és a japán Omura Szatosi munkásságát méltatva.

Ugyan a Campbell és Omura által felfedezett hatóanyagok, az avermectint, majd az ivermectint az emberi folyami vakság és a nyirokfilariázis kezelését célozzák, azonban mérsékelt égövön állatorvosi felhasználásuk nagyobb jelentőségű lett, mint az emberi közegészségügyi felhasználás és gazdaságilag is fontosak – fogalmazott a professzor.

Hozzátette: haszonállatok közül lóféléken, kérődző fajokon – szarvasmarhán, juhon – és sertésen használják kiterjedten az elsőként felfedezett, majd a később kifejlesztett, ebbe a csoportba tartozó szereket, a társállatok közül kutyán, macskán és vadászgörényeken is lehet őket alkalmazni.

A nagy áttörést az jelentette, hogy ezek úgynevezett endektocid, vagyis belső és külső parazitaellenes hatású vegyületek, melyek mind fonalférgek, mind külső paraziták kórtanilag jelentős csoportjai, elsősorban az atkafélék, rühök ellen rendkívül hatékonyak, de ide tartozik a hazánkban egyre növekvő jelentőséggel bíró szívférgesség is, mely megelőzésének első számú hatóanyagcsoportja ez – magyarázta Csikó György.

Ha ezeket a hatóanyagokat akár szájon át, akár külsőleg alkalmazzák havi rendszerességgel az érintett állatfajokon, akkor megelőző hatásúak, mert képesek elpusztítani a fertőző lárvákat.

A felfedezés jelentőségét hangsúlyozva a professzor kiemelte, hogy az ivermectin bevezetése előtt például szerves foszforsav-észterekkel kezelték az említett fertőzések egy részét, ezek azonban kevésbé hatékonyak és mind a kezelt állatokra, mind a kezelést végző személyzetre, de a környezetre is nagyon károsak lehetnek. Az avermectin és az első félszintetikus szer, az ivermectin biztonságosak és hatékonyabbak, mint számos, korábban alkalmazott vegyület.

Az újabb félszintetikus származékok, változatok, többek között a szelamektin, moxidektin és a milbemicin az úgynevezett érzékeny fajtáknál is alkalmazhatók, mivel például a skót juhász, az ausztrál juhász, a bobtail egyes vérvonalai az ivermectin terápiás adagjától elpusztulnának, az újabb szerek már biztonságosan adhatók nekik is – fűzte hozzá ki Csikó György.

facebook:

0 Komment