Próbálj meg lazítani

(Budaörs, 2024. november 24. – Budaörsi Infó/Kiszámoló) A legtöbb ember fiatalkorában elkezdi a nagybetűs életet, tele mindenféle kívánsággal és vággyal, hogy minél több mindent megvehessen. Gyorsan rájön, hogy ha hitelből vásárol, nem kell várnia, azonnal vehet autót, lakást, drága mobiltelefont, bármit.

Úgy gondolja, ha valaminek pillanatnyilag ki tudja fizetni a havi részletét, azt a dolgot már meg is engedheti magának.

Ahogy megy előre az élete, még nagyobb hitelkerete lesz, még több dolgot megvehet hitelből. Aztán hamarosan azzal szembesül, hogy belekerült egy kényszerpályára, kénytelen egy gyűlölt és kimerítő munkát végezni, csak hogy tudja fizetni a hiteleit és valahogy a víz felett tudja tartani a fejét és tudja biztosítani az eddig megszokott életszínvonalát.

Ez egy nagyon gyakori eset, a legtöbb ember legalább az élete egy bizonyos szakaszában beleesik ebbe a csapdába.

De most én a másik végletről szeretnék beszélni.

Azokról a tudatos emberekről, akik keményen spórolva jutnak egyről a kettőre, hiába nő a jövedelmük, megmaradnak a fiatalkori alacsony életszínvonalon, csak hogy minél előrébb jussanak anyagilag.

Ők egy másik csapdába szoktak beleesni: azután is spórolnak, amikor már nincs erre szükségük.

Miért spórolsz a nyugdíjadra tovább, ha már 150 éves korodig van elég pénzed? Miért jársz még mindig egy 18 éves autóval, ha már havonta milliókat hoz a céged? Megvetted a házat, ahol életed végéig lakni fogtok, felnevelted a gyerekeidet, elég pénzed van életed végéig. Mikor akarsz majd lazítani?

Nem arról beszélek, amikor valakinek nincs igénye valamire, ezért nem vesz meg valamit.

A példa kedvéért engem nem nyűgöznek le a 30 milliós autók, ezért akkor se vennék ilyen autót, ha milliárdos lennék, mert semmit nem tennének hozzá az életemhez. Fiatalkoromban becsavarogtam a fél világot (igaz, főleg munkával kombinálva), ezért ma már egy ázsiai útban csak a tizensok órás repülőutat látom, nem az újabb kalandokat.

Nem is arról beszélek, hogy nem veszel meg valamit, ha nevetségesen túl van árazva. Én se tudnék soha annyi pénzt keresni, hogy négymillióért vegyek egy órát vagy százezer forintot adjak egy üveg borért. Mert egyszerűen szerintem nincs az az óra vagy bor, ami érne ennyi pénzt.

Sőt nem is arról beszélek, hogy figyeled az árakat és mondjuk váltasz kábelszolgáltatót, mert fél óra munka csak és évi 24 ezret spórolsz rajta. Ez mind egészséges és tudatos hozzáállás az anyagi dolgokhoz.

Azonban eljön az életedben az a pont, amikor rá kell döbbenned, hogy ideje elkezdeni élned is.

Amikor nem a legolcsóbb hotelt választod ki az utazás során és nem feltétlen turistaosztályon utazol a repülőn a vécé mellett az utolsó sorban. Amikor az étterem bejáratánál a kifüggesztett étlapot nem a jobb oldalon, a feltüntetett áraknál kezded el olvasni. Amikor az üzletben kiakasztott ruhán nem csak az árcímkét látod, hanem a minőségét és a fazonját is.

Ha azt gondolod, hogy könnyebb a takarékosnak rávennie magát, hogy lelkiismeret furdalás nélkül a lehetőségei szerint kezdjen el költeni, mint a túlköltekezőnek visszafognia az értelmetlen pénzszórást, hát nagyot tévedsz.

Legalább annyira kell magát edzeni, hogy merjen venni egy négyéves vagy akár egy új autót, mint a pénzszórónak rávennie magát, hogy ne vegyen autót, ha nincs pénze fenntartania sem azt.

Van egy ismerősöm, aki nagyon nagy szegénységbe született, majd egy sikeres vállalkozó lett. Ő mesélte, mekkora sokk volt neki, amikor végre rávette magát, hogy vegyen magának egy tizenmilliós új autót. Szó szerint meg kellett magát erőszakolnia, hogy kifizessen ennyit egy autóért. Miközben az autó árának tízszeresénél is jóval több szabad pénze volt.

Egy másik ember szintén hasonló háttérből jött és ő is sikeres vállalkozó lett. Talán egy évtized múlva esett le neki, hogy még mindig olcsó ruhákban jár és a legolcsóbb ételeket eszi, ahogy azt megszokta gyerekkorában. Neki sem volt könnyű levetkőznie az addigi megszokásait.

Mi kell ahhoz, hogy kiengedj és ahhoz, hogy kiengedhess?

A fentebb említett két úrnál a probléma a gyerekkori szegénység volt. Olyan sokkot okozott ez nekik, hogy az attól való félelem, hogy ez megint megtörténhet, meggátolta őket, hogy merjenek pénzt költeni.

Ez a félelem nagyon pusztító dolog tud lenni, érdemes átgondolnod, mi a legrosszabb kimenet, ami történhet veled. Ha a legrosszabb dolog sem elviselhetetlen, érdemes elengedned a félelmet. Ha kiengedsz és a legrosszabb esetben kicsit visszább kell venned később, akkor nyugodtan merd elengedni magad.

Fontos azonban az is, hogy ne vetítsd ki a jelent a jövőre, mert a jövő nem a tiéd és egyáltalán nem biztos, hogy számodra kedvezőbb lesz. Beszéltem a múltkor valakivel, aki építőiparban utazik és nagyon jól megy neki, úgy ahogy még soha nem ment. Azonban az már most látszik, hogy az építőipar szárnyalásának hamarosan vége. Akik most nem tudják, mennyi pénzt kérjenek egy-egy munkára és el se vállalják, csak a legzsírosabb munkákat, újra házalni fognak majd egy-egy kisebb javításért.

Kérdeztem, mi a B terve ha már nem fog olyan jól menni a szekér mint most. Nem volt neki B terve, csak élvezte a mostani magas jövedelmét.

Ezért ne a pillanatnyi állapotod szerint határozd meg, hogy eljött-e az idő a lazításra.

Először halmozz fel szabad szemmel is látható megtakarítást, biztosítsd be, amennyire rajtad áll, hogy rossz időben is legyen elég bevételed. Azonban ha már mindezek megvannak, kiengedhetsz.

Amint az Életszínvonalad inflációja cikkben is írtam, a bevétel-növekedés 20-30%-át vagy a felét érdemes az életszínvonalad emelésére fordítani. Ekkor nem fogsz sem a lehetőségeid alatt, sem felette élni.

(Épp a napokban beszéltem valakivel, aki közel 3 milliót keres havonta és segítségét kért, hogy a havi családi költést 500 ezer forint alá tudják szorítani. Csak annyit kérdeztem  hogy minek?)

Legyen komoly pénzügyi tartalékod, gyarapodj folyamatosan, juss előre, de ne felejts el élni sem mellette.

(Budaörsi Infó/Kiszámoló)

facebook:

0 Komment