Interjú – Stefán Kornél a világ harmadik legjobb szoftverfejlesztője

(Budaörs, 2024. október 29. – Budaörsi Infó) A 47. WoldSkills versenyen 1500 versenyző, 1300 szakértővel, több mint 60 szakmában mutatták meg tudásukat 2024 szeptemberében. A magyar csapat 25 versenyzővel indult 21 szakmában, többek között ápolás, pék, szépségápoló szakmában, és négy versenynapon keresztül mutatták meg, hogy mire képesek. Budaörsi versenyző is részt vett a megmérettetésen, remek eredményt el! Gratulálunk Stefán Kornélnak! Őt ismerhetik meg interjúnkban (a cikk nyomtatásban is megjelent a Budaörsi Infóban)!

Stefán Kornél 22 éves, a hétköznapokban egy könnyed, mosolygós és energikus személy, aki Szegeden végzi a mérnökinformatikus alapképzését.

Ha épp nem köti le a munka vagy az egyetem, akkor is valószínűleg éppen valamit bütyköl, de ha nem, akkor a barátaival tölti az időt.

Kedvenc hobbija a hullócsillag nézés, ami bár csak szezonális elfoglaltság, de annál inkább lenyűgözi mindig.

Kornél a Budaörsi Infónak elmondta, hogy úgy került be a WordSkills világbajnokságra, hogy 2023 januárjában a volt osztályfőnöke a gimnáziumból megkereste és motiválta, hogy jelentkezzen a válogatóversenyre.

Természetesen, mint megszeppent elsőéves hallgató minderről megfeledkeztem, tehát heves tervezés után jelentkeztem is. A válogatóverseny három fordulón keresztül szűrte a versenyzőket, azt hogy ki képviselje Magyarországot a szoftverfejlesztő kategóriában.

A nagyon jó és élvezetes verseny után, nagy izgalmak között kiderült, hogy én nyertem, ami magában is egy meglepő dolog, és örömteli esemény volt. Még jobban meglepődtem, amikor elmondták, hogy ezzel azt a címet is elnyertem, hogy részese vagyok a magyar válogatottnak.

Mennyi idő volt a felkészülés?

A felkészülés összidő-futamában számomra cirka másfél év volt, mivel miután 2023 áprilisában megnyertem a Szakma Sztár Fesztivál keretében megrendezett OSZTV-döntőt már tudtam, hogy amire beneveztem, az 2024 szeptemberében lesz, ámbár akkor még elég távolinak tűnt. De nem fért hozzá kétség, hogy elég gyorsan elillant az idő.

Mi okozta a legnagyobb nehézséget a felkészülésen és a versenyen?

A felkészülés ilyen nagy időhosszon át elég nehéz, mivel maga a verseny formája ismert ugyan, de a konkrétumok nem, így eléggé általánosságban lehet felkészülni. Ez azt vonja magával, hogy néha inkább a kötelességtudat és a munkamorál hajtott, sem mint színtiszta motiváció.

Erre úgy kell gondolni mint egy maratonfutásra, aminek a végén egy levezető sprint van. A verseny maga inkább fizikailag volt megterhelő: az, hogy kora reggeltől késő estéig tartott, több napon keresztül. Ezért viszont kárpótolt, hogy csak arra kellett koncentrálnom, amit szeretek: a szakmámra és a versenyzésre.

Milyen érmeket kaptál, miben voltál te a legjobb, hogy érzed?

Nagy büszkeségemre egy bronzérmet hozhattam haza a versenyről, amivel a világ 3. legjobb szoftverfejlesztője címe jár. Szerintem ezt annak köszönhetem, hogy a versenyzők közül én abban voltam a legjobb, hogy a rendelkezésre bocsájtott, használható eszközöket felmérjem, és rugalmasan eldöntsem azt, hogy mikor, hol, és mit éri meg használni. Segített az is, hogy nem kihegyezetten csak az ismert versenyfeladatokra készültem, hanem egy átfogó háttérismerettel is rendelkezem, így az újféle kihívások könnyebben mentek mint a versenytársaknak.

Továbbá csapat szinten, én és a szakértőm is, Szirják Csaba, abban voltunk nagyon jók, hogy a feladat előtti rövid megbeszélési időben megállapítsuk azt, hogy mivel éri meg igazán foglalkozni, és mivel nem. Ez nagyon hasznos, mivel a feladatok mindig túl vannak tervezve, és a versenyzőnek tudnia kell részeket elengednie, de nem mindegy, hogy az sok pontot ér, vagy sem.

Milyen volt idegenben versenyezni, milyen voltak a verseny és a csapattársak?

Mivel a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara nagyon komolyan veszi a versenyzők támogatását, így volt lehetőségem májusban részt venni a németek által szervezett szakmai versenyen. Itt megismerkedhettem a legtöbb európai versenyzővel, és elkezdhettem kapcsolatot építeni velük, így amikor most Lyonban voltunk, már a versenytársak között is ismerős arcok fogadtak.

Természetesen a magyar válogatottat is ismertem már jól, velük több közös csapatépítő és versenyfelkészülési alkalmon voltam, így már egy szabályosan összeszokott baráti társaságként mentünk külföldre megmutatni, hogy mire vagyunk képesek. Személy szerint számomra nem volt ijesztő Lyon, sőt meglepett, hogy mennyire nem kaptam szúrós szemeket amiatt, hogy csak angolul tudtam megszólalni, franciául nem.

Hogyan tovább? Milyen távlati terveid vannak? Mi a következő cél, amit szeretnél elérni?

Hát, elsősorban a legfontosabb következő nagy kihívás jövő ilyenkor az EuroSkills Herning, és arra szeretnék megfelelően készülni, mivel ott már „címvédő” leszek, olyan szempontból, hogy ott csak mi európai versenyzők leszünk, további kontinensekről nem jönnek. Emellett szeretném befejezni az alapképzésemet Szegeden, és utána mérlegelni, hogy szeretnék-e tovább tanulni, vagy elhajítom a talárosom és a munka világában keresem a kihívásokat.

Hogyan fogadta a családod és a környezeted a hírt, hogy külföldre utazol?

A családom és környezetem nagyon boldog volt, hogy sikerült egy ilyen nagy versenyre kijutnom. Barátaim és környezetem nem csak hogy büszke volt rám, de meglepően sok segítséget és támogatást kaptam ahhoz, hogy minden meglegyen a versenyhez, mind lehetőségekben, mind tudásban, amiért nagyon hálás vagyok nekik, nélkülük nem sikerült volna ez ilyen jól.

Kinek köszönheted az elért sikereidet? Kinek vagy hálás a segítségéért?

Ez egy elég hosszú lista, mivel ez a verseny és az eredmény, amit elértem nem csak az elmúlt másfél év munkája, hanem inkább az elmúlt 10 évé, így mindenki, aki ezen az úton mellettem volt,, és valamilyen módon hozzáadott, az legalább annyira osztozhat az eredmény dicsőségében mint én. Feltétlen köszönöm a szüleimnek, hogy mindent megadtak ahhoz, hogy azon az úton járhassak, amit én választottam magamnak.

Az általános iskolámnak, a Budaörsi Herman Ottónak, és benne sok embernek tartozok köszönettel, mert a jó úton indultam el egy olyan nagy mosollyal, ami bőven kitart a mai napig.

Versenykarrierem legnagyobb köszönete a volt osztályfőnökömnek, Répásné Babucs Hajnalkának szól, akivel bejártuk az országot.

Természetesen kihagyhatatlan Horváth Gergely és Vad Avar, akik (volt) osztálytársaim, projekttársaim, versenytársaim és barátaim nagyon sok éve, és mindig támogattak minden kihívásban, mindig mellettem vannak.

Ezen túl, nagyon szépen köszönöm az összes embernek, barátnak, párnak, aki mellettem van vagy már sajnos nincs és támogat/támogatott ezen az úton.

A lista végén szól a köszönet a szakértőmnek, Szirják Csabának és az előző versenyzőnek, Lakos Bencének, hogy a versenyre megfelelően felkészítettek.

Mit üzennél a korodbelieknek, hogyan érhetik el a céljaikat?

Szerintem a legfontosabb az, hogy megtanuljuk szeretni, és hinni abban a munkában amit végzünk, ez az egyetlen dolog, ami végigkísér minket az életben. Ha van, amit szeretsz és csinálod, az már majdnem magában sikertörténet, csak idő és sok kitartás kell, ám minden percét megéri!

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment