A pszichológus segít – Kapunyitási pánik

(Budaörs, 2023. április 5. – Budaörsi Infó) Biztosan sokak számára ismert fogalom az úgynevezett kapuzárási pánik, ami a középkorú személyekre jellemző krízis, de létezik kapunyitási pánik is. Szabó Fanni okleveles pszichológussal erről beszélgettünk.

Ebben az életszakaszban az emberek többsége eléri azt az egzisztenciális szintet, amit még fiatalabb korában eltervezett: felépítette a karrierjét, családot alapított, felnevelte a gyerekeit és az anyagi körülményei is rendezetté váltak.

Ezért felmerül a kérdés, hogy ugyan merre tovább, milyen lehetőségei vannak még az életben, milyen irányba fejlődhet, és mit kezd az „üresfészek-szindrómával”, amikor a gyerekei már kirepültek és új célokat kell találnia az életben.

„A kapunyitási pánik ezzel szemben a huszonévesek krízise, ami a felnőtt életbe való belépés nehézségeiről, a megfelelő karrier- és párválasztásról, és emellett a szülőkről való érzelmi és financiális leválásról szól. Ennek az életszakasznak a sajátossága, hogy bár rengeteg lehetőség áll a fiatalok előtt, mégis úgy érzik, hogy aktuális döntéseik egy életre szólnak, ezért nem hibázhatnak. Ez a teher sokszor szorongással és depresszió érzésével jár együtt.

Mivel az utóbbi évtizedek főként nyugati, posztindusztriális társadalmaiban megnőtt az igény a magasan képzett munkaerőre, ez azt eredményezi, hogy a fiatalok jelentősen több időt töltenek tanulással, mint anno a szüleik tették.

Ez a változás pedig azzal jár, hogy a gyermekkor és a felnőttkor közötti határok eltávolodnak egymástól. Egyes elméletalkotók szerint ezzel létrejött egy új pszichoszociális fejlődési szakasz, ami egyszerre foglalja magába a serdülőkor és a fiatal felnőttkor kríziseit.

A megfelelő karrierút kiválasztása mellett egyszerre van jelen az életükben az identitás fejlődése, a saját képességeik megismerése, a szülőkről való leválás és a stabil érzelmi kapcsolatok kiépítésének vágya is. Ennek az életszakasznak a nehézsége tehát abban áll, hogy bár a lehetőségek száma a többi életkorhoz képest ekkor a legmagasabb, a jövő mégis kiszámíthatatlan, ezért nehéz hosszú távon jó döntéseket hozni. Szinte lehetetlen megjósolni például a pályaválasztás területén, hogy melyik szakma lesz jövedelmező akár csak pár év múlva is.

A verseny ráadásul óriási a munkaerőpiacon. Manapság a gyakornoki álláshirdetéseknél is gyakran akár 2-3 éves munkatapasztalatot várnak el, a még egyetemi képzésben részt vevő jelentkezőktől. Sokan azonban csak a munkába állás után pár évvel döbbennek rá arra, hogy nem azt a szakmát választották, amiben el tudják képzelni az egész életüket. Ez sokszor azért fordul elő, mert a pályaválasztást nem a valódi érdeklődésük határozta meg, hanem a társadalmi elvárásoknak, sikerességnek való megfelelés, esetleg maga a szakma vagy az egyetem presztízse.

A felismerés sokszor oda vezethet, hogy a fiatal még a pályája elején irányt vált, esetleg belevág egy második vagy harmadik diploma megszerzésébe, miközben otthon ragad a szülői házban. Minél jobb anyagi körülmények között élnek az élet kezdése előtt álló fiatalok, annál nagyobb a valószínűsége, hogy hosszabb időre benne maradnak a gyerekszerepben és a szülők általi védelmezettség miatt csak később fejlődnek ki bennük az életkezdéshez szükséges készségek”

Hogyan lehet mégis túljutni ezen a krízisen?

„Érdemes még a tanulmányok alatt az adott szakmában diákmunkát vállalni, hogy az elméleti képzés mellett mielőbb gyakorlati tapasztalatot szerezhessünk a szakmai feladatokról, munkahelyi közegről, hogy minél előbb kiderüljön, hogy érdeklődési körünknek és kompetenciáinknak megfelelő pályát választottunk-e.

Nem katasztrófa azonban, ha elsőre nem jól döntöttünk a szakmánkat illetően, pályát módosítani bármely életszakaszban lehet, de érdemes elkerülni a szakmák közötti csapongást. Én azt is szoktam javasolni a pályaválasztás vagy pályamódosítás előtt álló klienseimnek, hogy először térképezzék fel a munkaerőpiacot.

Nézzenek utána, hogy az adott munkakörben milyen végzettségeket, nyelvtudást, szakmai tapasztalatot várnak el és ezeknek megfelelően, célirányosan készüljenek az adott szakmába való belépésre.”

Fontos tudatosítani, hogy a kapunyitási pánik nem egy elszigetelt jelenség és a különböző életszakaszok közötti átmenet velejárója az adott krízis legyőzése, amihez elsősorban szükséges felismerni magának a krízisnek a meglétét és elakadás esetén szakmai segítséget kérni.
(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment