Aukcióval egybekötött kiállítás nyílt a Budaörsi Városháza aulájában

(Budaörs, 2022. április 8. – Budaörsi Infó) 2022. április 7-én A  Roma Kultúra Napjának előestéjén a Budaörsi Városháza aulájában aukcióval egybekötött kiállítás nyílt. A koronavírus-járvány kezdete óta nem kerültek új képek a kiállító térbe. Legutóbb A Budaörsi NŐ közösség képeit tekinthették meg itt az érdeklődők, amely kiállítás egy éven keresztül díszítette az aulát. 

A Roma Parlament tulajdonát képező műalkotások azért kerülnek értékesítésre, hogy a szervezet Bura Károly Galériájának működési kiadásai 2022-ben biztosítva legyenek.

A megjelenteket Wittinghoff Tamás polgármester, és Horváth Aladár egyesületi elnöke köszöntötte.

Wittinghoff Tamás beszéde:

A „cigányság szent ünnepének” nevezte Choli Daróczi József, a magyar cigány író, költő, műfordító, pedagógus, népművelő és újságíró a Roma Kultúra Napját, amelyet Magyarországon 1993-ban tartottak meg először.
E nap gyökerei 1971-re nyúlnak vissza, akkor, az első roma világkongresszuson határozták el, hogy minden évben, április 8-án, egy napot szentelnek arra, hogy felhívják a figyelmet a cigányság kulturális értékeire, amely jelen van a zenétől a táncig, a költészettől a festészetig.

A kultúrának szinte minden területén találhatunk kiemelkedő roma tehetségeket. Ez mutatja legjobban, hogy igazából csak a lehetőségek hiányoznak a számukra ahhoz, hogy még többen kifejleszthessék és megmutathassák a bennük szunnyadó képességeket.

Óriási az adóssága a magyar társadalomnak a cigánysággal szemben. Százezrek élnek közülük még mindig egészen méltatlan körülmények között, nem sikerült felszámolni a szegregátumokat, a társadalmi mobilitás talán az ő köreikben a legalacsonyabb.

Vagyis még mindig alig van esélye arra egy fiatalnak, hogy kitörjön a szűkös körülmények közül, amibe beleszületett. Az egészségügyi mutatóik borzasztóak. Kimondani is fájdalmas, hogy a cigányok várható élettartama egy évtizeddel marad el a többségi társadalométól.

Még mindig kevesen végzik el a középiskolát, és csak néhány százalékokban jutnak el a felsőfokú képzésig. Ők alkotják a közmunkások legnépesebb táborát, és ők válnak a legkönnyebben munkanélkülivé. És akkor még nem beszéltem a hétköznapi diszkriminációról, a kirekesztésről, amit nap-nap után kell elviselniük. Még mindig nem természetes, hogy a televíziókban roma bemondók legyenek, alig vannak cigány származású cégvezetők, és az utolsó választásig csak egyetlen roma képviselő ült a parlamentben is.

Az elmúlt évtizedek ezen a területen is elvesztegetett időnek tűnnek, valójában csak néhány helyi program bizonyult sikeresnek. Mint például, a ma már országos hírnevet szerzett Budaörsi Tanoda, amely példásan ötvözi a kultúrát és a tanulást, miközben az egymás iránti tiszteletre és toleranciára neveli a gyerekeket, akik már ezt tartják természetesnek.
A ma megnyíló kiállítás hátterében pontosan azok a nehézségek húzódnak meg, amelyekről eddig beszéltem. Hosszú évekkel ezelőtt vették el a Roma Parlament székházát és kulturális központját, egy légópincébe száműzve őket.

Itt porosodtak azok a képek is, amelyek egy részét most kiállítják. 2019-ben olyan polgármestere lett Józsefvárosnak, aki fontosnak tartotta, hogy ezek a páratlan kulturális értékek végre kiszabaduljanak a légópincéből.

Így jöhetett létre a Bura Károly Galéria, amely újra méltó helyet biztosít a képeknek, emellett más típusú kulturális és pedagógiai eseményeknek is színtere lehet. A pénzügyileg kivéreztetett önkormányzat azonban nem tudja biztosítani a magas színvonalú működtetés feltételeit. A mostani aukció ezt a hiányt igyekszik pótolni, a képek eladásával próbál forrásokat teremteni ezekhez a célokhoz.

A Budaörsi Önkormányzat a kiállító hellyel és a szervezéssel tudott hozzájárulni e nemes célhoz. Nagyon bízom benne, hogy lesznek olyan mecénások, akik megkedvelik a kiállított képeket, és akik fontosnak tartják, hogy a roma művészek alkotásait is divat legyen megvásárolni.

Talán ezzel az eseménnyel is teszünk egy apró lépést afelé, hogy a cigányság kultúrájának az értékei méltó helyükre kerüljenek a magyar társadalomban.

A polgármester beszéde zárásaként egy 40 évvel ezelőtti személyes élményét osztotta meg a jelenlévőkkel, miszerint a 80-as évek elején egy olyan társasház közös képviselője volt, ahol egyik nap egy különleges emberrel volt lehetősége találkozni.

Az egyik lakásból egy számára nagyon kedves zene hangja hallatszott, és ezért bekopogott, hogy kiderítse mi ez muzsika. Mint kiderül egy fiatal művész Snétberger Ferenc gyakorolt. Beszélgetésbe elegyedtek és időközben kiderült, hogy azt tervezi a művész, hogy külföldön próbál szerencsét, mert itthon nem sikerült megcsinálnia a szerencséjét.

Wittinghoff Tamás szomorúan emlékezett vissza erre a történetre, hisz 2011 nyarán Felsőörsön ugyanez az ember már el tudta indítani a Snétberger Zenei Tehetség Központot.
2011. január 27-én pedig ugyanez a Snéberger Ferenc már a  saját feldolgozásait adta elő a hivatalos holokauszt-emléknapi ceremóniáján, ahol jelen volt  Angela Merkel kancellár asszony, a teljes német kabinet és az összes miniszter is.

“Szomorú, hogy valakinek először külföldön kell hírnevet szereznie, hogy itthon is elismerjék a munkáját..”

A kiállítás ezt követőent Ráthonyi Kinga vizuális művész nyitotta meg.

Fellépett a Rostás Mónika-Máté Erika és Rostás Csaba alkotta romafolk trió és Csányi Dávid színművész.

A kiállítás 2022. május 7-ig látogatható.

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment