Elhunyt Sződy Szilárd, a Budaörsi Játékszín egykori dramaturgja és rendezője

(Budaörs, 2021. augusztus 2. – Budaörsi Infó ) Életének 81. évében 2021. augusztus 2-án elhunyt Sződy Szilárd rendező, dramaturg, oktató, Sződy Szilárd szobrász- és éremművész unokája. Sződy Szilárd a Budaörsi Játékszín számos darabját jegyezte rendezőként és/vagy dramaturgként a néhai Éless Béla színházvezetése idején.

Sződy Szilárd vasárnap, hosszú betegség után, családja körében halt meg.

Sződy Szilárd tanár, karvezető és Hárosi Erzsébet okleveles óvónő fia. Gyermekkorában az Operaházgyermekkórusának tagja volt.

1958-ban a budapesti Bolyai János Gimnáziumban érettségizett, majd 1963-ban az ELTEBölcsészettudományi karán magyar-történelem szakon diplomázott. Ezután Pécsre került, ahol tíz évig tanított egy technikumban, majd a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán, ahol az adjunktusi címig jutott.

1970-ben doktorált historiográfiából. Pécsett külső munkatársként dolgozott a Dunántúli Naplónál, a Jelenkornál, a Jelenkor-Magvető könyvkiadónál és tanulmánya jelent meg a Janus Pannonius Múzeum kiadásában.

Ő jegyzi a 2008-ban Budaörsön megjelent Budaörsi Játékszín 1998–2008 című kötetet.

Az elmúlt években a Budaörsi Játékszínben működött és többnyire saját társulattal nem rendelkező színházakban dolgozott külsős dramaturgként.

Bicskei Kiss László színész, rendező, a Főnix Művészeti Műhely alapítója Facebook-oldalán így búcsúzott a művésztől:

In Memoriam Sződy Szilárd

Épp húsz év.

Mikor diákként versenyeztem versmondóként, ő a harmincas éveiben járt, és zsűrizett. Műveltségéből, szikárságából eredően értőn. Utolsó diák-versenyem, a Radnóti döntőseként Spanyolországba is együtt utaztunk. Jó emlék lett belőle.

Aztán győri színész koromban is ott volt, dramaturgként, s később, Egerben is találkoztunk a színházban.Aztán évtizednyi szünet után, a kétezres években hívtam a Drámastúdióba, tanítani. Jött. Karcos barátság alakult, hisz korábban az ő keze alatt vált a Nemzeti Stúdió akkreditált iskolává. Évek teltek, mire rávettem a rendezésre: növendékek miatt vállalta.

Aztán rendezett abszurdot, komédiát, mesét, hochkultúr színházat és vásári bohóctréfát.

Egy ideje már évente kellett megújítani kézfogás-szerződésünket: menni akart. Nem máshová, tőlünk el, csak vissza, önmagához. Mindig visszahívtam, míg tavaly, az évadzáró kertipartin kimondta a zárszót: nyolcvan, és nem akarja, hogy bárki lássa hanyatlani. Ez az egyetlen, amire nincs tromf. Keserűen, de meghajoltam. Már akkor hiányzott.

Furcsa, hogy több mint negyven évig sodort-ütköztetett össze az élet. Épp húsz évvel vagyok fiatalabb. Vagyis: épp húsz évvel voltam fiatalabb.

Nem jó így, a magam élet-szűrőjén át indított gondolatokkal emlékezni valakire. De lesz majd, aki listázza, objektíven az erényeket, díjakat, éveket.

Nekem, nekünk ez a bő negyven év jutott, amiben érintőleg vagy lényegben részt vettünk egymás életében. Az utolsó tizenhét évben a Főnixben.

Hiányozni fogsz, Szilárd. A Főnixből, az életemből, a világból.

Nyugodj békében, öreg barátom.

Nyugodjon békében!

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment