Tanuljunk-e együtt a gyermekünkkel, és hogyan?

(Budaörs, 2021. január 28. – Budaörsi Infó) Tanuljunk-e, és ha igen, hogyan tanuljunk a gyermekünkkel? Sok szülőnek okoz ez dilemmát, balanszírozva a munkája és a gyermek támogatása között. Az oktatással kapcsolatos cikk-sorozatunk szerzője Kontra Márta rendszertervező mérnök, fejlesztő tanár. A cél az, hogy körbejárjuk a tanuláshoz szükséges alapképességek fejlesztésének mikéntjét, aktuálisan az otthoni környezetben. Megkérdeztük a budaörsi iskolák vezetőit is, hogy ők miként vélekednek erről, a kapott első választ a cikk alján találják. Továbbá várjuk az önök véleményét is a témával kapcsolatban (budaorsiinfo@starkiss.hu).

Kontra Márta a Budaörsi Infónak elmondta, hogy tapasztalata szerint a szülők általában azt próbálják követni, ahogyan az ő szüleik tettek velük.

Nagyon sokan szabadjára engedik gyermeküket, mondván velem sem foglalkoztak, mégis eljutottam valahová. Mások szinte éjt nappallá téve együtt tanulnak gyermekükkel, elmagyarázzák újra és újra az anyagot. Megint mások csupán kezdetben segítenek, majd fokozatosan rábízzák a gyermekükre a tanulást, hogy tapasztalja meg és találja ki, hogyan tanuljon. Majd ellenőrzik, tesztelik vagy kikérdezik őket.

Kinek-kinek energiája, habitusa, a tapasztalata dönt ebben a kérdésben. Egyik sem jobb vagy rosszabb, csupán más következményei vannak. Vegyük sorba, melyek azok a lényeges elemek, amit a jelen korunkban figyelembe kell venni ahhoz, hogy a gyermekeinket nevelni, tanítani/taníttatni tudjuk!

Először is a felgyorsult közeget, az információk áradatát, a gyermekek igényeit, a folyamatosan változó iskolai oktatást, a tanulást segítő eszközöket, és végezetül a szülő saját kapacitását.

A gyorsaság és az állandó pörgés konfliktust okoz gyermekeink fejlődésében, a tanulás folyamatában, ezért segíteni kell őket – jobban, mint valaha –, hogy eligazodjanak a tanulási folyamat megértésében és elsajátítsák azt. Miközben a digitális térben minden gyors, addig a szövegek megértése és megtanulása, jelentős lassulást és elmélyülést kívánna tőlük.

Nehezen fogadják el, hogy, a szövegből való megértés és memorizálás, hosszútávon maradandó, és adott időpontban eredményesen alkalmazható.

Akkor, ebben a kavargó világban, hogyan lehet az egyre jobb képességekkel megáldott gyermekeket fejleszteni, tanítani, nevelni?

Sok-sok odafigyeléssel és törődéssel, épp úgy, mint minden eddigi korban.

Mit jelent ez ma?

Elsősorban azt, hogy a bonyolulttá vált világunkban megtanítjuk arra, hogyan szervezze meg a saját feladatait és életét. Megtanítjuk arra, hogyan legyen összeszedett és rendezett a saját kis élete. A mai szülőknek ebben van a legnagyobb felelőssége, hogy mennyire tud időt szakítani arra, hogy a gyermekének megtanítsa a rendet és a fegyelmet.

A mai gyerekek rengeteg információval vannak ellátva, ami szétzilálja a gondolkodásukat, de még a viselkedésüket is. Keretekre, odafigyelő rendszerezésre lenne szükségük, hogy különbséget tudjanak tenni fontos és nem fontos dolgok és folyamatok között, hogy ne legyenek elveszettek, figyelemzavarosak, koncentrációhiányosak ebben a rohanó világban.

A kereteket a természetes érdeklődésükhöz kell szabni és folyamatosan motiválni kell őket. A nyugodt és türelmes együtt munkálkodás vezet eredményre.

Egy kínai közmondás szerint: „Ha elmondod, elfelejtem; ha megtanítod, lehet, hogy emlékszem rá; ha együtt csináljuk, megtanulom.”

A mai szülőknek érdemes ezen elgondolkodni, mert a gyerekeknek soha semmilyen korban nem volt még nagyobb szükségük arra, hogy a szülő megmutassa neki, hogyan kell rendszerezetten végezni a feladatait, a tanulást.

A másik fontos követelmény a tanulásban, hogy megtanítsuk gyermekünket gondolkodni. A tanulás első osztályban még gyakorlatokon alapul, később szövegek értelmezésén, memorizálásán, önálló gondolkodáson, vagyis az olvasottak elmélyítéséből áll.

Mindezt fokozatosan kell elsajátítani, ahogy az iskolai tananyagban haladnak. Gyakori hiba (ami a kisiskolás korhoz kötődik), hogy a tanulás az, ha megírjuk a házi feladatot. Mást szinte már nem is tekintenek tanulni valónak!

Mindig azt kell tanulni otthon is, amivel az órán foglalkoztak. Az iskolában oktatás folyik, a tanulást otthon kellene elvégezni.

Fontos a gyerekeknek, hogy a szülők elindítsák őket ebben a bonyolult feladatban, és kialakítsák a napi rutint a számukra, amivel erősödhetnek, nőhet az önbizalmuk, és képessé válnak az önálló munkára. Mellette ülve (nem magyarázva!) hanem, a gyermekkel magyaráztatni el, mit értett meg az olvasottakból.

Ezzel gondolkodásra késztetjük és a saját ütemében fejlődhet a feldolgozó képessége. Gyakori hiba, hogy a szülők agyon magyarázzák a tananyag részeit, ami által a gyermeküket „gondolati lustaságra” kényszerítik, és nem tanulja meg az önálló gondolkodást.

Fontos, hogy türelmesen, odafigyeléssel, mondhassuk el többször az adott rész tartalmát, lényegét, hogy elmélyüljön a tudás a gyermekben.

Sokszor tapasztalom azt is, hogy a szülők elvégzik a gyermek helyett a munkát, mert nem akarják, hogy rossz jegyet kapjon. Ennek súlyos következményei lehetnek a továbbiakban. Az ésszerű együtt-tanulás valójában ráfigyelést jelent, de a munkát a gyermek végzi el (úgy gondolati síkon, mint a gyakorlatban).

Lehet, hogy először sete-suta, ám a botladozásai, a rossz fogalmazása sarkalja majd az egyre jobb teljesítményre. Lehet, hogy a következetes és rendszeres tanulás, hónapokat, esetleg egy évet is igénybe vesz, de hozzásegíti a gyermeket, hogy a saját képességei szerint éljen, és válasszon pályát magának.

Az együtt-tanulás a beindítást jelenti, majd a rendszeresség és folyamatosság felügyeletét és irányítását.

Ha minderre időt szánnak nem kell aggódni a gyermek továbbtanulása, vagy pályaválasztása miatt.

Kontra Márta

Pintér Anasztázia, a Mindszenty József Római Katolikus Óvoda és Nyelvoktató Német Nemzetiségi Általános Iskola igazgatója a Budaörsi Infónak a témában elmondta, hogy mindenképpen fontosnak tartja, hogy a szülők kövessék gyermekük fejlődését, tanulmányi előrehaladását.

„Nyilvánvalóan minél kisebb egy gyermek, annál több kontrollra, segítségre van szüksége. Viszont fontos azt is hangsúlyozni, hogy minél nagyobbak lesznek a gyerekek, egyre inkább el kell engedni a kezüket. Meg kell tanulniuk, hogy a feladatok elvégzése (házi feladatok megírása, memorizálás) az ő felelősségük.

Fontos azt is kiemelni, hogy a szülők segítik, de nem tanítják a gyerekeket. Ez nem az ő feladatuk. Ha valamit nem ért a tanuló akkor érdemes felkeresni a tanárt és a segítségét kérni.

Házi feladatot pedig semmi képen ne írja meg senki a gyereke helyett. A tananyagot sem gyakorolja a gyermek és az önállósodási folyamat is sérül. Így is elég sok mindent megcsinálunk mi szülők a gyermekeink helyett.”

Írjanak nekünk, hogy segíthessünk a szülőknek és a gyermekeknek tanácsokkal és további cikkekkel (budaorsiinfo@starkiss.hu)!

Amint megérkezik a többi budaörsi intézményvezető reflektálása is a cikkre megosztjuk önökkel.

(Budaörsi Infó)

A sorozat további cikkei:

A pandémia hatása a gyermekek fejlődésére – A szülők felelőssége és egyéni lehetőségei

A pandémia hatása az oktatásban – A szülők lehetőségei a tanulási képesség kifejlesztésében

Az olvasás és az írás együtt fejleszti a tanulási képességet

facebook:

0 Komment