Hogyan kelnek életre a LEGO-kockák? – Székely Viola: Mindig szerettem versenyezni

(Budaörs, 2020. március 24. – Budaörsi Infó) Székely Viola közel 6 éve tanít Budaörsön robotikát. Már számtalan cikket írtunk az általa felkészített gyerekek versenyeken elért sikereiről. Legutóbb arról számoltunk be olvasóinknak, hogy a budaörsi Illyés Gyula Gimnáziumban is tart órákat a diákoknak, akik rögtön az első robotika versenyükön negyedik helyezést értek el. Székely Viola is csatlakozott a Budaörsi Infó Online videó-sorozatához, így ha felkelti érdeklődésüket ez a cikkünk, akkor javasoljuk, hogy csütörtökönként kövessék figyelemmel közösségi oldalunkat, a Maradj otthon és LEGOZZ sorozat 9 órakor kezdődik. A videók bármikor visszanézhetők YouTube-csatornánkon. 

Iratkozzanak fel YouTube-csatornánkra, Facebook-oldalaink és hírportálunk előtt elsőként ott érhetőek el a videóink.

Arra kértük Székely Violát, hogy mutasson be nekünk egy projektet, aminek köszönhetően nagyobb rálátásunk lehet arra, hogy hogyan kelnek életre, például a legókockák és őt magát is megismerhetjük. Elmondása szerint mérnöknek született. Úgy emlékszik vissza, hogy sosem volt körömlakk vagy rúzs a táskájában, de csavarkulcs mindig.

„Mindig fiús voltam. Annak idején, gyerekkoromban mindenki szerelt valamit. Az túlzás, hogy én is elkezdtem szerelni, de ahol lehetett ott próbálkoztam. A szerelés mellett a másik nagy szerelmem a matematika volt.
Nagyon jó tanárom volt az általános iskolában, és ő megszerette velem ezt a tantárgyat. Ma már tudom, hogy a robotika alapja az, hogy szeressük a matekot, és persze egy kis fizika is kell hozzá. Szerencsére én ezekben a tantárgyakban jeleskedtem, valószínű ezért is kerültem ilyen közeli kapcsolatba a programozással.”

Mi az, ami megfogott a robotikában?

„Világéletemben szerettem versenyezni. Talán ez volt az egyik ok, mert a robotika számtalan lehetőséget ad arra, hogy az ember összemérje a tudását másokéval. Viszont emlékszem arra pillanatra, amikor először megláttam, hogy a legórobotoknak valós szenzoraik vannak, és programozással önállóan is képesek működni. Akkor vált bennem egyértelművé, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Már a legelső alkalommal tudtam, amikor egy ilyen robotot a kezembe vettem.”

Milyen korosztály számára tanítható a robotprogramozás?

„Bár sokak számára furcsának tűnik, de minél korábban kezd egy gyerek a programozással foglalkozni, annál könnyebben érti meg. Nyolc éves kortól ajánlanám igazság szerint. A gyerekeknek valahogy sokkal könnyebben rááll az agyuk az effajta gondolkodásmódra. Viszont én nem csak kicsiknek tanítok robotikát, hanem Árendás Péter, az Illyés igazgatójának jóvoltából már a gimnáziumban is. Tavaly kezdtem el felkészíteni a csapatot az első versenyükre, ahol mindjárt kezdésként negyedik helyezést értek el.”

Hogyan lehet a gyerekek érdeklődését felkelteni a robotika iránt? Miből áll össze egy tanóra?

„A gyerekeket csak játékosan lehet megfogni. Az óráknak fontos, hogy legyen meg a szabadsága. Kisiskolások esetében minden órát úgy kezdünk, hogy meghatározunk egy projektet, például a feladat legyen az, hogy a gyerekek elkészítenek egy hajót. Ezt a témát úgy vezetem fel nekik, hogy elmondok egy történetet a Hajómanóról. Ez egy nevelő célzatú mese.

Arról szól, hogy óriási a hajó, óriási az árbóc és a kémény. A kis hajócsavar csak panaszkodik, hogy az ő jelenlétének semmi értelme sincs, hisz a hajó többi részéhez képest túl kicsi, és ő egyáltalán nem fontos. A többiek csúfolják is emiatt, pl. az árbóc. Viszont amikor a viharban a hajócsavar kicsavarodik, akkor minden megáll, és a hajó nem tud tovább menni.

Ilyen kis történetekkel keltem fel először a gyerekek figyelmét, majd pedig körbejárjuk a témát. Mi kell ahhoz, hogy egy hajó fent maradjon a vízen, mit nevezünk felhajtó erőnek. Lehet hogy ebből a legkisebbek nem mindent értenek meg, de ha később tanulnak majd róla az iskolában, már tudják mihez kötni.
Majd miután körbejártuk a témát, a kis hajót legóból megépítjük. Átbeszéljük, hogy milyen legyen az a program amely helyesen tudja majd működtetni a kis hajót. Mozogjon az evezőlapát, vagy forogjon a kerék.

A gyerekek pedig, bármilyen hihetetlennek tűnik, ezt a feladatot elvégzik egy óra alatt, és most alsós gyerekekről beszélünk. Kitalálják, kézzelfoghatóvá teszik, megépítik és leprogramozzák.”

Hogyan képesek a gyerekek nyolc évesen programokat írni?

„Ez igazság szerint olyan, mint amikor a gyerek az iskolában elkezdi tanulni az összeadást. A programozás annyiból más, hogy itt olyan mintha egyszerre kezdenénk el tanulni az összeadást a kivonást az osztást és a szorzást is. Az első két alkalommal még lehet, hogy nem fog nekik menni, de a harmadik alkalomra már megértik az összefüggéseket.

Elkezdjük az utasításokat megírni soronként. Megtanuljuk az algoritmusokat. Megértik a részegységeket, amelyeket majd összeraknak, akárcsak a puzzle-t. A végén pedig kikerekedik egy működő program, egy egész rendszer, amit a gyerekek már tisztán látnak és elemeznek.”

Az Illyéses csapat milyen projekttel készült a legutóbbi versenyre?

„Ez egy összetett verseny volt, aminek csak 50%-a robotika, a többi pedig a csapatmunkáról szól. Ezen a projekten három hónapot dolgoztunk. A siker titka az volt, hogy nagyon jól össze tudtak dolgozni.

Tanárként én is a csapatuk részese lettem, nem pedig az oktatójuk. Nagyon jó volt az együttműködésünk. A verseny témája „City Shaper”, azaz városfejlesztés volt. Ki kellett találni, hogy mi az, ami leginkább zavaró egy városban és mi az, amit hozzá tudunk adni, hogy javuljon ez az állapot.

Ebbe a projektbe rengeteg szakembert bevontunk. A BKK-tól, építészeti cégtől, a budaörsi városfejlesztéstől, és a Főkerttől is érkezett hozzánk szakember, és előadást tartott a diákoknak, hogy nagyobb rálátásunk legyen a témára. Mi a légszennyezés témáját bontottuk ki a projektmunkánkban.

Súlyos probléma a szennyezés Magyarországon, mert nagyon sok szemetet égetnek főként Kelet-Magyarországon. Ezen kívül még sok más is okozza a légszennyezést. Mi ezt akartuk csökkenteni.

Projektünk javaslata az volt, hogy a lakosságot kellene bevonni úgy, hogy semmilyen támogatási összeget ne kelljen felhasználni. Ne kérjünk sem önkormányzati vagy uniós befektetést. A lakosságot ösztönöznénk arra, hogy mindenki vásároljon muskátlit. Ültesse ki az erkélyre és gondozza egy éven keresztül.

Számításokat is végeztünk, hogy hány db muskátlit kell ahhoz vásárolni, hogy elegendő zöld felület legyen Magyarországon. Lakásonként 10 db. muskátli elegendő is lenne. Ha minden ablakban dús, folyó muskátli virágozna, rengeteg szálló port lehetne felfogni. Applikáció fejlesztését is javasoltunk ennek a problémának a megoldására, azt viszont még nem tudtuk részletesen kidolgozni. Ezek remek projektek, és az a legjobb bennük, hogy a gyerekek megtanulnak gondolkodni, csapatban dolgozni, ‚startuppernek’ lenni.”

Ha felkeltette érdeklődésüket ez a cikk, akkor további érdekességeket tudhatnak meg csütörtökönként közösségi oldalunkon a Maradjon mindenki otthon! társadalmi kampányunk videó-sorozatából, ami 9 órától elérhető és visszanézhető! 

Iratkozzanak fel YouTube-csatornánkra, Facebook-oldalaink és hírportálunk előtt elsőként ott érhetőek el a videóink.

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment