Más, mi más, mismás

(Budaörs, 2017. február 19. – Budaörsi Infó) Eltűnődött-e már legalább egyszer a kedves olvasó azon, hogy valóban az a valóság, amit érzékel? Amit szemével lát, fülével hall, nyelvével ízlel, orrával érez és bőrével érint?

Ha vesszük a fáradságot és a minket körülölelő tárgyi környezetből kiemelünk egy szokványos mindennapit, meglepődve tapasztalhatjuk, ha tüzetesen megvizsgáljuk, hogy nem éppen az, aminek látszik és láttatják. Ennek oka az emberiség jelenlegi szélárnyéka, az ún. posztmodern korszellem, ami a látszólagosra, a felszínes pótszerekre, az illúzióra építkezik, és lassan két generáció óta igencsak kényelmesen belaktuk.

Kommunikáció közben, ha nem mondjuk a valóságosnak megfelelőt, akkor arra azt mondják, hogy hazudunk. De ha egy tárggyal vagy termékkel kapcsolatban történik meg ugyanez, arra nincs köznapi szó, csak a művészetelméletben és a filozófiában szakmai; előzőnél úgy nevezik, hogy szurrogátum, utóbbinál szimulakrum.

Nézzünk csak körbe akár az otthonunkban, miféle tárgyi hazugságokkal vesszük magunkat körbe, miközben észre sem vesszük, hogy át vagyunk velük verve!

A gyerkőc a vele egyívású kistársai helyett otthon ül egész nap a számítógép vagy a videojáték előtt, és ezeken keresztül játszik velük virtuálisan, multiplayerben. Közösségi oldalakon üzengetünk és online videotávbeszélgetést végzünk azokkal is, akik alig fél órán belüli járásra élnek tőlünk, ahelyett, hogy személyesen találkoznánk velük valahol. A Guitar Hero zene szimulátoron megtanulhatjuk popzenei dallamra egy hangszer imitációján az eredeti hangszer kezelését, imitáló mozdulatokkal eljátszani. Átgondolva ezt másik hangszerre: zongorázunk, de nem zongorán, és nem is zongorabillentyűkön. Pazarul eredeti! Biztos, hogy ennek köze van a zenéléshez? Vagy a virtuális kommunikációnak a valódi beszélgetésekhez? Évtizedek óta nem ugyanazt tesszük, és nem ugyanúgy, mint az eredeti, tehát a régi formájában.

A televízióban nézzük a megrendezett, életszerűtlen, műanyag valóságshowkat, a mozikban a számítógépes grafika által nyújtott ’valóságos’ látványt, akár térhatásban is. Közben mondjuk wasabi-izű rágcsálni valót fogyasztunk és Fanta üdítőt iszunk. Ha megnézzük a rágcsa csomagolásán az összetevőit, nem találunk benne japán vizitormát, tehát wasabit, csak közönséges mustárt, egyszerű tormaport és zöld színezőanyagot. Az eredeti wasabi kényes és nagyon drága portéka: nincs is annyi belőle, hogy a világ minden csomag ízesített chipsére vagy tubusába jusson belőle, amúgy is legalább húszszoros lenne az ára. Sokan egész életükben fogyasztják, majd meghalnak úgy, hogy ugyan szerették a wasabit, de valójában sosem ettek belőle, csak más anyagból kikevert aromáját és színét. Sebaj, hiszen mindannyian kávé- vagy teafüggők vagyunk, de nem ismernénk fel egyik cserjéjét, virágját vagy termését sem… Nesze neked a jelenkor mumusa, öntudatos vásárló!

A Fanta se őszinte, hozzá pedig nagyon cseles áru, kerülőutas. Préseljünk magunknak narancs gyümölcsből nektárt, és hagyjunk meg egy narancsgerezdet is! Kóstoljuk meg a gerezdet, ami édes, de szilárd. Majd igyunk a nektárból, ami folyadék ugyan, de inkább kellemesen savanykás. A Fanta kijavította a természetet: narancsgerezd ízű folyadékot árul! Persze olyat, ami alig 3% sűrítményt tartalmaz, de mivel szinte ízletesebbet kínál a 100%-os préselt gyümölcslénél, ez nem hátrány, ha az egyszerű fogyasztó szemszögéből nézzük.

Vagy menjünk be az aktuális mozielőadásra, a Lego Batman-re! Olyan közismert filmes karakter meséjére, amit egy játéktárgy személyesít meg… Tehát egy kitalált, fantáziaalakot egy élettelen, mesterséges tárggyal, számítógépes illúzióval játszatnak el. Ez olyan, mintha a lenne a rum aromának külön pótszere, a rum aroma-ízű rum aroma.

A posztmodern hasonló elvetemültségei a mindennapunk részei, építőelemei. Annyira meghatároznak minket, a korszerű életünk életközegét alkotják, ahogyan a halnak a víz: annyira evidens, hogy észre se vesszük.

És mindezt ismeretlenül, közvetetten, online módon közölte e sorok írója…

„Eltűnődött-e már legalább egyszer a kedves olvasó azon, hogy valóban az a valóság, amit érzékel? Amit szemével lát, fülével hall, nyelvével ízlel, orrával érez és bőrével érint?”

(Budaörsi Infó /Kőszegi Ádám)

facebook:

0 Komment