Budaörsön is terem filozófia – Kőszegi Ádám: a Nagy Narrációk kora leáldozott

(Budaörs, 2016. november 14. – Budaörsi Infó) A napokban jelent meg egy esztétika-filozófiai kötet Budaörsön az Acta Publica Kiadó gondozásában, méghozzá egy budaörsi szerzőtől. A különös elrendezésű – két kötet egyben, csak egymással szembefordítva –, tetszetős borítóval rendelkező könyv csendben lopakodott be a magyar irodalom polcára. Megkerestük a szerzőt, Kőszegi Ádámot és kifaggattuk arról, milyen filozófia terem általa Budaörsön.

Idáig senki sem tudta, hogy Budaörsön terem filozófia vagy filozófus. Milyen az?

Valójában mindenki filozofált már életében, ez nem egy kitüntető cím, elég csupán hétköznapiságtól eltérő kérdéseket feltenni és megpróbálni megkeresni rájuk a választ. A négy legfontosabb Kant óta változatlanok: mit lehet tudnom? Mit kell tennem? Mit szabad remélnem? És végül pedig: mi az ember? Ha ezt a kérdés-válasz folyamat rendszeressé válik, úgy az életmódba is beivódik, akkor jön létre a filozófus természet. A ’bölcsesség szeretete’, ami a szó eredeti görög jelentése, azt is sugallja, hogy a filozófust nem a felhalmozott tudása, vagy bölcsessége teszi, hanem a kedvlelésének tárgya. A töprengés filozófusi erény, habár a társadalmi többség mindig a bolondoknak kijáró tisztelettel viseltet irányukba, ezért nem is reklámozzák magukat. Epiktétosz is tanácsolja, hogy sohase mondjuk magunkra, hogy filozófusok vagyunk, mert kinevet a tömeg. Az sem hiteles, ha az ember azt állítja magáról, hogy szellemes, humoros ember. Állítsák ezt róla mások, akkor elhiszem neki, de sosem tőle! Ilyen a filozófusi ’kórság’ is. De igaz, hogy a komoly, szakmai megközelítéshez szükséges a szakzsargon és az adott tudomány történetének ismerete, hogy úgymond, ’ne találjuk fel újra a spanyolviaszt’. A magam részéről a posztmodern filozófiai irányt követem.

Sokaknak ismeretlen vagy eléggé zavaros tartalmú jelző a posztmodern. Megmagyarázná, mit is jelent?

A gazdasági értelemben vett posztindusztriális korszaknak (szolgáltatói szektor dominálása) a szellemi, kulturális lecsapódása. Hiszen a fogyasztói javak bűvölete, a marketing által generált fogyasztói düh és mesterséges szükségletek hálója és minden érték pénzbeli átértékelése adja meg neki a felhangot. A globalizmus kifejezés is illik rá, de az nem kulturális, hanem gazdasági terminus.

Amikor francia filozófusok (pld. Lyotard, Derrida, Baudrillard) ezt körvonalazták, akkor még csak egy kusza eszmerendszert jelentett, ma már az információs forradalom, az internet-társadalom korában korszakjelző, amelyben élünk. Az 1960-as években, amikor úgymond divatos volt bizonyos körökben ez a jelző, sok minden egyebet hozzácsaptak, ezért ezt a koszhalmazt joggal nevezik olykor szemfényvesztésnek.

Fundamentuma a relativizmus és a pluralizmus: a Nietzsche-i „Isten halott” levezetésből, amely a szekularizáció irodalmi kifejeződése, és amit Max Weber „varázstalanításnak” nevezett, kirángatta az emberi eszme alól a biztos pontot, az abszolútot, amire mindig támaszkodhatott. Ilyenkor nincs viszonyítási pont, hanem bekopog a relativizmus: az értékek az interpretációktól függenek, az eszmék, vallások azonos polcra kerülnek, nincs fent-lent, jobb-rosszabb, hanem csak magyarázatok vannak – a Nagy Narrációk kora leáldozott –, nincs kizárás vagy kiemelés közülük, ez pedig a pluralizmus. Utóbbi tombol az interneten, ahol az ember ’összekukázik’ magának különböző eszméket, értékrendeket, stílusokat. Ez a McLuhan-i „világfalu” mellékhatása. A globalizmus eme hatása miatt elfolynak az eddig vallott erővonalak, amelyek a közösségeket összetartotta. Innen az elidegenedés egymástól, ezt használja ki például a populizmusnak nevezett politika. A narrációk fontosabbak már, mint a tények. A térkép előbbre való a tájnál, amit ábrázol. 

Ebben a kötetben mi a posztmodern?

Az, hogy nem állítom, hogy az igazat, az abszolút igazságot tárom fel, csak egy megközelítést a témáról, egy narrációt. Például azt, hogy a női szépség rassz- és etnikummentes, mert a befogadó egyéni preferenciái határozzák meg az ízlést (amiről ugyebár nem érdemes vitatkozni), ezért a szépségverseny valójában bolondéria, illetve hogy a mesterséges entitások (anorganikus nők, vagyis anók) lassan versenyre kelnek a valódi nővel, így tovább szorul a lánc az emberen, a technika rabján. Tehát illúziókra épül már a jelenünk is, és már egyre kevésbé törődünk a valósággal, mert ez az új virtualitás kényelmesebb, élvezetesebb, jobb. Vagyis annak tűnik.

És ez csupán a posztmodern jelenség fundamentumából következik, a gyökeréből, de ez egy terebélyes fa, sok ággal és levéllel, ezért nem lehet röviden értekezni róla. Csak fontos neveket felhozni: itt van a túlnépesedéssel kapcsolatban Malthus, vagy Benda áruló írástudói és Huizinga tömegek lázadása, Marcuse egydimenziós embere, globális felmelegedés, technológiai szingularitás, a popkultúra, vagyis a szórakoztatóipar totális uralma és egyéb nyalánkságok, amik jellemzik ezt a korszakot.

A most megjelent könyv címe: Az organikus nő esztétikája / Az anorganikus nő esztétikája. Mit takar ez a kettős, mégis ellentétes cím?

2009-ben, első éves bölcsészhallgatóként (filmelmélet- és történet szakon) arra gondoltam, időt nyerek azzal, ha jó előre megírom a diplomamunkámat. Akkoriban már foglalkoztam a posztmodernitással, főleg David Fincher filmjei alapján, Dr. Mátyás Győző értelmezésében, miközben faltam a filozófiai klasszikusokat. Találtam egy rést, amit a filozófia tudománya már évtizedek óta a szögre akasztott (esztétika, vagyis a szépség tudománya), vettem az információs világunk elsődleges figyelem-megfogóit a híres, ún. sztár nőket, és kombináltam a kettőt, de posztmodern megközelítésből.

Úgy érzékeltem, sokkal többet írtak a műalkotások szépségéről, mint a szépnem szépségéről magasabb gondolati szinten. De mivel nagyméretű lett, fiókba hagytam Horatius tanácsára („Te kilenc évig tartsd vissza művedet”) és egy másik posztmodern témájú diplomamunkát írtam, aminek opponense éppen Mátyás Győző lett. Amikor időm adta, újra átnéztem, átgondoltam és természetesen csiszolgattam a kéziratot, de idővel az utolsó fejezete önálló életre kelt, ebből lett az élő személy (organikus) antipódusa, a szervetlen, vagyis az anorganikus, amelyben pop-kulturális és művészettörténeti alapra ültetem át az esztétikai rendszeremet. Mindezt összesítve antropoesztétikának neveztem el.

Köztudott, hogy filozófiai rendszereket nem lehet röviden és talán közérthető szavakkal bemutatni, de megpróbálná ezt az Önével?

Jó posztmodernként hommage-oltam, vagyis egy már ismert konstrukciót használtam keretnek, lehetőleg minél régebbit, így lett az egésznek gerince Arisztotelész hülémorfizmusa, vagyis a tartalom-forma egymást feltételező, de ellentétes megközelítése, szóval ez amolyan XXI. századi peripatetizmus, több helyen élces (látszat-)fogyasztói társadalomkritikával. Ezen felül lényeges a kettős, ún. dualista szemlélet (pld. jó-rossz, fent-lent, szép-rút) rombolása azzal, hogy azokat ritka szélsőségként értelmezem a nagy adatoknál megjelenő harang-görbe okán, ahol a mennyiségileg értelmezett, tehát a meghatározó többség egyik szélsőséghez sem tartozik. Tehát a valóban szép nő olyan ritka, mint az igazán csúf. Hogy miért lehet mégis Dunát rekeszteni manapság a szép nőkkel, akik a szórakoztatóiparból törnek elő, annak okát hosszasan tárgyalom és magyarázom.

Ezen felül több új terminust szeretnék bevezetni, amilyen az akmé (a női szépség virágzásának csúcspontja), a fleur noir (a sötét tónusú szépség), Hivalkodó Járulék (egy testrész vizuális túltelítettsége), vagy akár maga az ano (anorganikus nő rövidítése), aki nem más, mint egy szerves entitással nem rendelkező szép női ábrázolás, ilyen például Lara Croft videojáték karakter. A XXI. században a virtuális világ lassan a vágyat és a szerelmet is kiszorítja a valódi életünkből, helyettesíti 3D nyomtatóval, szabályozható megjelenéssel és viselkedéssel egy hologramos vagy térlátású alakban, ezzel is fokozza az elidegenedést korunkban. A videojátékokon felnövő férfigenerációk kapcsolata a nőkkel tényleg nem lesz lassan más, mint 100 MB/s és ennek a fordítottja is igaz, elég csak az egyik vezető állam, Japán évente megjelenő statisztikáit szemlézni, amelyek szerint egyre növekszik azok száma, akik nem létesítenek szexuális kapcsolatot, mert a gyorsabb, kevesebb ráfordítást igénylő szurrogátumokhoz (segédeszközök, pornó, hentai, stb.) folyamodnak inkább. Ebbe egyre nagyobb szerepet kapnak az anók. Ez egy fejlett, modern állam, tehát ebbe az irányba tart az összes többi is! E tekintetbe jó hír, hogy a magyar gazdaság vonata akkor se érné utol a japánit, ha akár szembe menne is vele…

Nagyon sok filozófust, gondolkodót, szépírót (és közmondásokat) idézek ezen felül, nem titkon azért, hogy ezzel is felhívjam a figyelmet ezekre a nagyszerű írókra, kiket a feledés homálya fed, mert a populáris kultúra kiszorította őket a köztudatból.

Dolgozik valami hasonlón mostanság?

Természetesen, hiszen az életem része a kérdésfeltevés-megválaszolás meg nem csillapodó ciklusában való szédelgés. A filozófia nem avul el, hiszen nem a múlékony, divatos és felszínes témákkal foglalkozik, Platónt ma is élvezettel lehet olvasni, ahogy a római császár-filozófust, Marcus Aureliust. Ezen felül most is egyetemre járok, csak történelem szakra, így már hagyományból elkezdtem a fióknak írni a leendő szakdolgozatomat…

Korai lenne még mondani róla valamit?

Nem meglepetés, hogy az is posztmodern ízvilággal készül, de már érettebb, úgymond önmagát cáfoló módon. Főleg a kognitív nyelvészet, episztemológia és ontológia hármassága a fő csapásirány, de vissza-visszautalok benne a most megjelent könyvre, mert annak a Látszat/Látvány feszültségére építkezik. Mivel célja nem csak a szórakoztatás, hanem az elgondolkoztatás egy adott témában (hiszen csak gondolatok hoznak világra új gondolatokat), bizonyára az is csendesen fog majd közeledni az olvasóközönséghez.

Tudna szépészeti tanácsokat adni a női olvasóinknak?

Én csak leírtam azt, hogy mi a női szépség. A tükörnek nem feladata, hogy kozmetikai tanácsokat adjon!

(Kőszegi Ádám: Az organikus nő esztétikája / Az anorganikus nő esztétikája című könyve megvásárolható a Könyvespont Webáruházban, valamint bővebb információt kaphat róla a Starkiss Kft. Acta Publica Kiadójánál, a 06-23-428-264-es telefonszámon!)

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment