1956 forradalmi eseményei Budaörsön

(Budaörs, 2016. október 23. – Budaörsi Infó) Az utolsó nagy, világtörténelmi jelentőségű magyar esemény kerek 60 évvel ezelőtt történt hazánkban. Ez az 1956-os magyar forradalom szabadságharc dicső napjai, amely az október 23-ai tüntetésektől, a megszálló szovjet haderők részleges kivonulása (október 30.), majd visszaérkezéséig (november 4.) és így a forradalom vérbefojtásáig tartott.

A második világháború utolsó évében a győztes hatalmak a jaltai konferencián egymás közt megegyeztek az elfoglalt ellenséges országok befolyási övezetekre osztásában, ebben a háborút kirobbantó Németország nyugati fele az amerikai, keleti része, illetve Magyarország és a szomszédos államok a szovjet érdekszférába kerültek. Létrejött Churchill fultoni beszédéből elhíresült vasfüggöny, a kapitalista és a kommunista világok elválasztója, mint a következő világháború első frontvonala. A személyi kultuszon, a magánvagyon megsértésén (államosítás) és állami terroron alapuló sztálini politikai átalakulások hazánkat sem kerülték el.

A Rákosi Mátyás nevével fémjelzett korszak a lakosság szemszögéből a legfélelmetesebb időszaka volt országunknak, ahol a tájidegen értékrend minden mást elnyomó erőltetése és bárkit, bármiért meghurcolni és kínok alá vetni képes állami rendvédelmi hatóságok egyre gyakoribb bevetése végül szikrát vetett a kisemmizett és szabadságától megfosztott nép puskaporos hordójába.

Az 1956-os országos, és az ismert fővárosi eseményei mellett városunkban is történtek forradalmi megmozdulások.

Október 26-án délután 20-30 fiatal a ma a Budapesti út-Csillag utca sarkán lévő park egykori helyén felállított szovjet emlékműről leverte a címert és az emléktáblát, a tetején lévő fém csillagot pedig befűrészelték. Este ezt is levették és összetörték.

Október 27-én megalakult a nemzeti bizottság és a nemzetőrség. Reggel a nemzetőrparancsnok vezetésével a tömeg megtámadta a párthelyiséget (a mai Szabadság út 18. szám alatti óvoda épülete) és lefegyverezték az ott szolgálatot teljesítő párttagokat, iratokat, könyveket és dekorációkat hordtak ki és égettek el.

Egy szovjet páncélos járőr arra haladt és a tömegbe lőtt, aminek következtében négyen meghaltak (Furka Sándor, Soltai Béláné, Schwarcz András, Ujj Jánosné) és többen megsérültek.

November 2-án hangosbemondón nemzetőröket toboroztak.

November 6-án szovjet alakulatok jelentek meg és a szolgálatot teljesítő segédrendőrt lefegyverezték és elvitték. Este 19:00-20:00 óra tájban a nemzetőrök három csoportban kimentek a község határában lévő Törökugratóhoz, mivel ezen az úton szállították a szovjetek utánpótlását Budapestre, és az arra haladó tehergépkocsikat akarták megtámadni, de abban az időben egyetlen jármű sem tűnt fel. Mikor hazaindultak, a község felől egy szovjet teherautó érkezett. A nemzetőrök tüzet nyitottak, mire a jármű visszafordult és kis idő múlva két tank jelent meg. A nemzetőrök erre szétszéledtek.

November 23-án Préselt- és Kovácsoltvasáru Gyár és a Mechanikai Művek leálltak. A Budaörs-Törökbálint közti HÉV nem járt. (forrás: 1956 Pest megyében I., Pest Megyei Levéltár)

A község központjában történt lövöldözés kiemelkedik Budaörs 1956-os eseményei közül, ezért szükséges a fellelhető írásos emlékek között tovább kutatni róla. A források ellentmondanak néhol egymásnak, a visszaemlékezők a stresszhelyzet miatt, érthetően nem voltak kellően alaposak a megfigyelésben.

Budaörsön október 27-én a tanácsháza előtt tartott nagygyűlésen választották meg a község forradalmi vezetőségét.

Délután fiatalok egy csoportja képeket, zászlókat és brosúrákat hordott ki a tanácsháza épületében lévő pártirodából, és azokat meggyújtották. Egy másik csoportosulásban az ügyek intézésére érkezettek voltak, de az események miatt várakozásra kényszerültek, esetleg csatlakoztak a tüntetőkhöz vagy a főút átellenes oldalán lévő népboltnál (1960-tól ez lesz a Vermes bolt, ma építkezés helyszíne) állók sorához. Egy szovjet típusú harckocsi érkezett ekkor, amelyből a parancsnok tájékozódásképpen kinézett a toronyból („egy idősebb, ősz hajú, fekete kezeslábast viselő”), majd visszabújva a páncélos elindult a tüntetők irányába, az elmondások szerint egyesek megpróbálták megállítani. Ekkor több ágyúlövést adott le, közben fedélzeti géppuskával tüzelt válogatás nélkül. Mindhárom csoportból kerültek ki áldozatok és sebesültek, a jelenlévők szétszéledtek, a páncélos Törökbálint irányába elhagyta a községet. Megemlítendő, hogy Hauser József helytörténész munkáiban több tankról tesz említést.

Az adott politikai korra jellemző, hogy nem indult se vizsgálat, se nyomozás az ügyben. Az eseményről keletkezett, erősen torzító és elfogult rendőrségi jelentésben (amely az Országos Rendőrkapitányság Központi Ügyeletében, 1956. október 28-án, 16 óra 20-kor keltezett) az áll, hogy szökött rabok támadták meg a párt- és tanácsházat, a páncélos ellenük vonult fel.

„Budaörsön tegnap este a rabok megtámadták a pártházat, a tanácsházat, éppen akkor, amikor egy szovjet páncélos járőr arra haladt. Ez tüzelni kezdett a tömegekre, aminek nyomán 4-en meghaltak, többen megsebesültek. Erre még nagyobb tömeg gyűlt össze. Ezt a sokaságot most már a honvédek verték szét és 150 fegyveres polgári személyt lefegyvereztek, közöttük számos rabot, a rabokat elfogták.”

Hiába 1956 közelsége, az akkor és most fennálló politikai állapotok miatt tiszta, objektív és helyén kezelt kontextusban még napjainkban sem lehet egészen letisztult képet kapni az akkori eseményekről, nem csak országosan, hanem helyi szinteken is. A történelem jellegzetessége, hogy olyan makacs dolgokon alapszik, mint amilyenek a tények, de ezek összefüggését minden korban újraértelmezni szükséges, mert mindig új tényekre derül fény és ez újabb megvilágításba képes helyezni a vizsgált eseményeket.

Szerkesztőségükbe a napokban bekopogott egy helyi idős úr, aki megosztotta velünk egy Juci néninek nevezett ismerősének, az október 27-én lelőtt Schwarcz András özvegyének történetét, a kéziratot változatlanul közöljük:

(Budaörsi Infó)

Felhasznált források:

1956 Pest megyében I-II. (Pest megye múltjából 10.) Sorozatszerkesztő: Héjjas Pál, Pest Megyei Levéltár, Budapest, 2006
Böőr László: Adatok az ’56-os forradalom Pest megyei történetéhez. Budapest, 1997
TIT, Teleki László ismeretterjesztő Egyesület, 1997. 28-30.
Germuska Pál – Lux Zoltán – Szakolczai Attila: 1956.
A magyar forradalom és szabadságharc enciklopédiája. CD-ROM. Budapest, 1956-os Intézet, 1997.
Hauser József: Budaörs története 1945 után (Pest Megyei Levéltár)

facebook:

0 Komment