A jelenlegi Budaörs nekem a csodák városa

(Budaörs, 2016. február 29. – Budaörsi Infó) Budaörs idén ünnepelte várossá válásának 30. évfordulóját. Ebből az alkalomból háromnapos ünnepség-sorozatot szervezett az önkormányzat. Egy különleges képeskönyvet is kiadott, Budaörs a városunk címmel. A Budaörsi Infó Online-on az erről szóló cikkünk alatt többen jelezték, hogy nagyon szeretnének ilyen könyvet, viszont már sajnos elköltöztek Budaörsről.

Egyikőjük volt Billibók László, aki mesélt nekünk az életéről és a régi Budaörsről. Billibók László 1948-tól 2000 decemberéig élt Budaörsön. Először családi házban az Ady Endre utcában, majd 1978-tól a lakótelepen.

„Budaörs nekem a legszebb és legjobb volt mindig. Az ötvenes években, amikor macskaköves volt a főút és lovaskocsik jártak rajta, akkor is, majd ahogy fejlődött, akkor is. Talán nem sokan tudják, az ötvenes-hatvanas években lovaskocsival hordták a postát a vasútállomásra a vonathoz, ami továbbította. Mindenki ismert mindenkit. Három orvos volt Budaörsön: Dusa, Sólyom, és talán Danszkai.

Egy gyógyszertár volt, a Templom téren, ami ma is működik. Egy posta volt, ami a gyógyszertár és a Leányiskola között működött. A postamester Palotás úr volt, felesége a fiúiskolában matektanárom volt. Akkor még külön volt a leányiskola (ami nemrég még posta volt), és külön a fiúiskola az Esze Tamás utcában.

HÉV járt Budaörsön, Törökbálintról Budaörsön keresztül a Móricz Zsigmond körtérig. Autópálya még nem volt. Az Ady Endre utcában laktunk, az alsó végén, vizet az utca Baross utca felőli felső végén levő vízcsapról hordtuk vödörben (kb. 200 méterről). 1956 végén pedig nem volt a csapban víz, ezért egy ideig a budaörsi vasútállomásról kellett hozni, ami kb. 5-600 méterre volt a házunktól.
10 éves gyerekként minden nagyon jó és szép volt így is.

Három pék volt Budaörsön, egyik, Kalmár bácsi péksége az Ady Endre utca legelső házában működött. Isteni pékárut készített. Visszatérve a vízre, 1956-ban lajtos kocsival is hordták a vizet, de rendszertelenül, ezért jártunk a vasútállomásra, ahol ásott kútból tekertük fel a vizet.

Volt néhány élelmiszerbolt, a legnagyobb a „Vermes” volt, Vermes Laci boltja.

Volt egy svájci frank alapú hitelem, amiből csak úgy tudtam kiszállni, hogy eladtam a budaörsi lakásomat, kifizettem a bankot, és leköltöztem Dusnokra. Életem egyik legrosszabb döntése volt, hogy itt hagytam Budaörsöt, de nem volt más választásom.

A legjobban azt szerettem, ami a legjobban hiányzik is, hogy ismertem mindenkit és engem is ismert szinte mindenki. Ha az utcán végigmentem, sorra köszöntek rám az ismerősök. Nincs olyan, amit nem szerettem Budaörsön. A jelenlegi Budaörs nekem a csodák városa. Ez a fejlődés, amit produkált, ámulatba ejtő és példamutató az ország számára. Minden budaörsi történésről tudok, mindent elolvasok, ami Budaörssel kapcsolatos. Március 4-én 70 éves leszek, de nem akarok vidéken „megöregedni”, mindenképpen el fogom érni, hogy visszaköltözhessek álmaim városába: BUDAÖRSRE!”

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment