“A gyerekek nem kísérleti egerek” – Demonstráció Budaörsön

(Budaörs, 2016. február 4. – Budaörsi Infó) A központosítás, a tananyag és a bürokrácia csökkentéséért, megfelelően előkészített reformokért, a tankötelezettség 18 évre történő visszaemeléséért, a tanári életpályamodell korrekciójáért és az oktatási rendszer bérfeszültségeinek feloldásáért, valamint a “rendszerszintű hibák” orvoslásáért demonstráltak pedagógusok, szülők, diákok és civilszervezetek képviselői Miskolcon szerda este. A Budaörsi Herman Ottó Általános Iskola pedagógusai szülői támogatással úgy döntöttek, hogy csatlakozva a miskolci demonstrációhoz, azzal egy időben, vagyis 2016. február 3-án, 17 órától fáklyás felvonulást, csendes demonstrációt szerveznek Budaörsön. Az eső ellenére több mint 500-an vonultak végig Budaörs utcáin.

A demonstráció a Budaörsi Herman Ottó Általános Iskola udvarán kezdődött, ahol rövid tájékoztatót tartott Galambosné Fejér Gabriella főszervező.

Galambosné Fejér Gabriella

Beszédet mondott Koleszárné Varró Hajnalka óvónő, Ruzsonyi Ágnes szülő, Wittinghoff Tamás, Budaörs polgármestere, Lethenyei Fruzsina, volt illyéses diák és Tollner József, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnökségi tagja.

A beszédeket követően, a rendőrséggel előre egyeztetett útvonalon, félpályás útlezárás mellett, végigvonult a tömeg Budaörs utcáin.

Galambosné Fejér Gabriella beszédében elmondta, hogy a miskolciak szimbolikusan meggyúrták a hógolyót és elindították, ami mára lavinává nőtte ki magát.

“A mai nappal a Miskolci HOG nyílt levelét támogató személyek száma 30 000-re, az intézmény támogatók száma 500-ra nőtt.

Ezek a számok egy hónapja emelkednek. A nyílt levél nem egy szelep a lufin.

A miskolci HOG a levélben világosan és érthetően megfogalmazták a kérések és követelések között a központosítási rendszer visszaállítását.

Erre azt a lépést kaptuk válaszul, hogy a központosított tankerületeket összehívták egy közös értekezletre, épp a demonstráció napján.

Nem jutnak el tehát a problémák a felelős fülekhez.

Sőt! Azt kaptuk válaszul, hogy vezetőink releváns szakemberekkel akarnak tárgyalni, nem pedig pedagógusokkal.

A releváns szakemberek remélem, végre eljuttatják az illetékes fülekhez azt az információt, hogy a gyerekek túlterheltek, hogy nem kérünk a kísérleti tankönyvekből, mert a gyerekeink nem kísérleti egerek, hogy a változásokat nem lehet egyik napról a másikra bevezetni, hogy a pedagógusok fáradtak, nyúzottak, már idő tekintetében sem tudnak lépést tartani a követelményrendszerrel.

Pályám során megtanultam, hogy a fejlődés kulcsa, ha folyamatos visszajelzést kapok. Ha magammal beszélgetnék, előfordulna, hogy tolom a biciklit, tolom, egyszer csak jön egy szakadék. Barátilag figyelmeztetnek, hogy figyelj csak, szakadék szélén állsz! Én meg csak tolom a biciklit tolom. Aztán ha túltoltam, akkor baj lesz. Elég nagy baj.”

Ruzsonyi Ágnes szülő elmondta, hogy azok akik ma eljöttek, azért vannak itt, mert változást szeretnének, mert nem lehet egyformaként kezelni minden diákot és tanárt, mert mindenki más és más.

“Akinek egynél több gyereke van az nagyon jól tudja, hogy még az egypetéjű ikrek sem egyformák.”

Beszédében hangsúlyozta, hogy nem megfelelő tankönyveket kényszerítenek a tanárokra és a diákokra, amelyek tárgyi tévedéseket, ízléstelen diszkriminatív vicceket tartalmaznak.

“Az iskolákat átgondolatlan törvények mellett kénytelenek vezetni. Nagyon súlyos problémákat hozott az iskolák államosítása, központosítása. A beígért és várt szakmai kérdésekben sem lehet látni a várt eredményeket. A gyerekkel nem lehet kísérletezni!

A gyerekek biztonság érzetüket, motivációjuk és hitüket is elveszi a mostani rendszer. Jól átgondolt lépéseket szeretnénk az oktatásban. Nem akarjuk, hogy a gyerekek leterhelten gyomorgörccsel menjenek  iskolába. Tessék megérteni nem a gyerekek vannak az oktatás politikáért hanem éppen fordítva.”

Wittinghoff Tamás polgármester elmondta, hogy nem szabad cserben hagyni a pedagógusokat ebben a nehéz helyzetben.

“Nagyon sok ernyőt látok, hogy ilyen sokan vannak a rossz idő ellenére, az mutatja, hogy nagy a baj.”

A polgármester elmondása szerint nem csak önkormányzati vezetőként fontos számára az oktatás ügye, hanem mint édesapának is, hisz ő is aggódik a gyermekei sorsa miatt.

“Sajnos az időjárás nem állt mellénk, s nem látom azt, hogy a tömegben ki kicsoda, mert csak ernyőket látok, de abból nagyon sokat. Ami azt mutatja, hogy elég nagy a baj.

Köszönöm a meghívást a mai rendezvényre!

Gondolkodtam azon, helyes-e, ha itt felszólalok. Ha nem vállalom el, akkor azt mondhatják, hogy az önkormányzatnál csak beszélünk arról, milyen fontos az oktatás, és pont akkor, amikor helyzet van, hagyjuk cserben a pedagógusokat.

Másrészt viszont, ha belegondolok, hogy milyenek a mai közállapotok, biztos vannak olyanok, akik azt mondják, na persze, már megint a politika! De tud-e valaki a jelenlévők közül bármi olyat mondani, ami a politikában az oktatásnál fontosabb? Mert mi is a politika? A közállapotokkal, a közügyekkel való foglalkozás, és a legszemélyesebb közügy az oktatás. Személyes, hisz az én gyermekeim is iskolába járnak és természetesen aggódom azért, hogy az ő sorsuk milyen lesz.

Önkormányzati vezetőként meg természetes, hogy felelősségem az, hogy a településen működő intézményekre milyen szabályok vonatkoznak. Minden évben tartunk pedagógus napot, és a szocializmusnak nevezett időszakot követő rendszerváltás után is tartottunk. Akkor a pedagógusok kicsit összezavarodva azt kérdezték a fórumon, hogy miből, hogyan és mit tanítsanak. Én akkor még tanultam, hogy mit jelent szabadnak lenni, mit  is jelent az önkormányzatiság, de azt már tudtam, s ezt válaszoltuk a kérdésekre, az intézményi autonómia mindenek felett áll.

Egy jó állam és egy jó önkormányzat akkor jár el helyesen, ha meghatározza azokat a kimeneti feltételeket, amit elvárunk azoktól a gyerekektől, akik az intézményben végeznek. De az oda vezető utat a pedagógusok tudják a legjobban, hogy miként, milyen eszközökkel, milyen módon kell bejárni.

És elérkeztünk a 2010-es évhez. Budaörsön már olyan intézményeket láthattunk, a bölcsődétől a gimnáziumig, ahol nem csak az eszközök és az épületek korszerűek, hanem az ott dolgozók is fantasztikusan teljesítenek. Ekkor már az volt a problémánk, hogy a környező településekről sokan akartak ide jelentkezni.

Majd jött a reform, a visszaállamosítás szándéka.

Az Illyés volt az első, amelyik jelezte, hogy ebből bizony baj lesz. Tartottunk akkor is rendezvényt, pedagógus napot, ahol nem más volt a vendég, mint Pokorni Zoltán, kormánypárti polgármesterként, aki mellesleg oktatási szakértő is. Amikor soroltam a problémákat az új szisztémával kapcsolatban, annyit mondott, hogy nem tud velem vitatkozni, sőt, hozzátette, mennyire nem jó, ha azoktól a településektől, amelyek ezt jól tudják megoldani, elveszik a feladatot, ahelyett hogy ott segítenének, ahol probléma van. Úgy summázta a mondandóját, hogy ez a szisztéma a rosszakat nem fogja javítani, de a jókat leronthatja.

S mit láthattunk ezután?

Ahhoz, hogy Budaörsön a bérszínvonalat megtartsuk, be kellett vezetnünk egy ösztöndíj rendszert. Az Illyésnek el kellett döntenie, hogy korábbi nevéből melyiket veszi el, a gimnáziumot vagy a szakközepet, mert a kettő egyszerre nem lehet. Vagy a legutóbbi eset. A szalagavató előtt két nappal derült ki, hogy az ígéretek ellenére a KLIK csak a költségek egynegyedét fedezi. Az igazgató már azon volt, hogy lefújja a rendezvényt. Nem kellett lefújni, mert az önkormányzat segített. De a tanulság, hogy legyen bármennyire is jó szándékú a tankerületi igazgató, a probléma rendszerszintű, és ezt egyre többen látják.

Csökkennek a gimnáziumi férőhelyek, leépül a szakképzés, 16 évesen utcára kerülnek a nehezebben tanuló gyerekek.                                    
Egy a tananyag, egy a tankönyv. Rend, fegyelem, állami irányítás. Ez a régi-új recept.

Autonómia, kimeneti szabályozás helyett, szigorú tanfelügyeleti rendszer, a nullához közelítő igazgatói hatáskörök.
Az elképesztő mennyiségű adminisztrációs teher, a fantasztikus önértékelési rendszer (rövidítését a gyerekekre való tekintettel nem említeném) az érdemi munkától vonják el a pedagógusokat.

Kötelező napközibe járni, kötelező belépni a Nemzeti Pedagógus Karba, kötelező a gyereket három éves korától óvodába adni, hat évesen meg iskolába, kötelező az egyen tankönyv és persze kötelező a tanterv is, amitől eltérni csak maximum 10 százalékban lehet.

Kit érdekel az, hogy a gyerekek nem egyformák, hogy az ország különböző részei közötti óriási eltérések más-más módszereket igényelnek, hogy a pedagógusoknak is van személyiségük, s épp akkor lesznek kreatívak és értékteremtők, ha nem kötik meg mindenben a kezüket. És kit érdekel az, hogy helyben tudják leginkább, mire van igény egy adott közösségben?

A hallgatás is állásfoglalás. Most megtörni látszik a csend! De csak akkor lesz változás, ha nem törődünk bele, ha elhisszük, hogy rajtunk múlik.

Össze kell fogni pedagógusnak, szülőnek, diáknak.

Nem hallgathatunk tovább és nem szabad feladni!

Ezért fogadtam el a meghívást a mai demonstrációra.”

Koleszárné Varró Hajnalka kijelentette a budaörsi óvodák dolgozói nevében, hogy egyetértenek a nyílt levélben foglaltakkal.

“A rendszert túlszabályozottnak és átgondolatlannak tartjuk, amely több ponton is hátrányosan érint bennünket óvodapedagógusokat. A megterhelő és értelmetlen feladatok mérhetetlen feszültséget okoznak bennünket is. A tanfelügyelet és a minősítés egyáltalán nem segíti elő a minőségi munkát. Az elfáradt óvodapedagógus nem használ sem a gyerekeknek sem a szülőknek. A túlzott és a bürokratikus adminisztrációval töltött idő csak a gyerekektől vesz el. Számunkra pedig a legfontosabb a gyerek, és ezért mi is változást követelünk a jövő generációja érdekében.”

Lethenyei Fruzsina elmondta, hogy korábban a Hermanban, majd az Illyés Gimnáziumban tanult

“Azt látjuk, hogy a pedagógusok túlterheltek és a legkevesebb beleszólásuk van a rendszerbe annak ellenére, hogy ők azok, akik minden nap ott vannak a gyerekkel az iskolában. Ha ez így halad tovább, ha a politika ilyen mértékben és ilyen eszközökkel belenyúl az oktatásba, az lesz az eredménye, hogy egyre több olyan generációt fog kinevelni, akik befolyásolhatóak és könnyen irányíthatóak lesznek. Épp ezért tartom fontosnak, hogy ilyen sokan vagyunk itt.”

Majd Tollner József a PDSZ részéről, öt pontba szedve felolvasta a demonstrálók követeléseit:

1. Szolidárisak vagyunk azokkal a közösségekkel, kollégákkal magánszemélyekkel, akik eddig nyilvánosság elé álltak és megfogalmazták a köznevelés és közoktatás problémáit.

2. Kinyilvánítjuk, hogy ezek a problémák rendszerszintűek, következményei a modern oktatási trendekkel szembe menő elhibázott oktatáspolitikának.

3. Követeljük, hogy a kormány mondja ki, hogy a 2011-ben elfogadott köznevelési törvény átmeneti, és haladéktalanul megkezdi az érdemi egyeztetéseket valódi szereplőkkel, egy új közoktatási törvény előkészítéséhez

4. Követeljük, hogy az új közoktatási törvénnyel kapcsolatos egyeztetések az alapoktól kezdődjenek. Az elmúlt négy évben kiderül, hogy az irány nem jó, és a toldozgatás, foldozgatás sem vezet sehova. Ezért az új törvény előkészítő tárgyalásoknak szólnia kell az intézmények fenntartásáról, autonómiájáról, önálló gazdálkodásáról, és itt egy felsorolás következik de a végét azzal zártam, hogy mindenekelőtt a gyermekekről és az ő mindenek feletti érdekeikről.

5. Követeljük hogy állítsanak fel közoktatást irányító önálló minisztériumot és nevezzenek ki az élére felelős minisztert.

Mindeközben Miskolcon több ezer résztvevővel zajlott a tüntetés.

Demonstráció Miskolcon

A borsodi megyeszékhely Herman Ottó Gimnáziumának nevelőtestülete januárban nyílt levelet fogalmazott meg, amelyben arra hívta fel a figyelmet, hogy az oktatási rendszer olyan súlyos problémákkal küzd, amelyek orvoslása nem halasztható tovább. Eddig mintegy 250 intézmény és csaknem 20 ezer pedagógus csatlakozott hozzájuk.

A felszólalók Miskolcon is arról beszéltek, hogy a kormány oktatáspolitikája átgondolatlan, a forráskivonás folyamatos, a jogszabályok egyeztetés nélkül születnek, és mindez a gyerekek alkotmányos jogait sodorja veszélybe.

A miskolci demonstrációval egy időben számos városban tartottak szolidaritás kifejező tüntetést. Budapesten félezren, a vidéki városokban pár százan jelentek meg a demonstrációkon.

A Herman Ottó Általános Iskola kezdeményezte budaörsi demonstrációhoz csatlakozott a Kesjár Csaba Általános Iskola, a Bleyer Jakab Német Nemzetiségi Iskola, az 1. Számú Általános Iskola, a Csicsergő Óvoda és a Zippel-Zappel Német Nemzetiségi Óvoda Tantestülete és a Csillagfürt Óvoda is.

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment