Lassan a pezsgővel!

(Budaörs, 2015. december 30. – Budaörsi Infó) Elmúlt a karácsony is, de a decemberi ünnepcsokorból a leginkább szélsőséges, a szilveszter (óévbúcsúztatás/újév köszöntés) még hátra van. Velejárói a fénykavalkád, ricsaj, party, dínom-dánom, hajnalig tartó tivornya, az újév első napján pedig a következményei: kialvatlanság, fejfájás, a mértékteleneknél másnaposság.

Miért is ez a nagy felhajtás egy olyan önkényes dolognak, mint az átmenet egyik naptári évből a másikba? Ugyanis az emberen kívül más nem ismeri és méri, így a természetben olyan, mint idő nem is létezik.

Ugyan a legelterjedtebb kronológiai szerkezet a Gergely-naptár, de nem az egyetlen, tehát a Föld nevű golyóbison nem minden nép durrantja el ezen az éjfélen a pezsgőt, de szilveszter éjszakájának örvendezése annyira elterjedt a globalizált világunkban, hogy ott is megünneplik, ahol nem kötődik az adott kultúrához. Történelmi szempontból még kacifántosabb a helyzet (pld. a francia forradalmi naptár szeptember 22-én, az őszi napéjegyenlőségkor indult), de azzal minden időmérő rendszergazda egyetért, hogy a központi egység, az év, megközelítőleg 365 napból áll, csupán más-más számukra fontos eseményhez kötik a számolási viszonyulást (Hellászban az első olimpiai játékhoz, a Római Birodalomban a város alapításához, a zsidók a világ teremtéséhez, stb.)

De az emberi élet nem tűri kárvallás nélkül a folyamatos egyhangúságot, a köznapiság szürke folyamát, ezért ünnepekkel szakítja félbe mindennapi rutinját, és amikor már a piros betűs naptári napok is unalmassá válnak egy teljes év elteltével, elérkezik azon éjszaka, amikor a leginkább elnéző a társadalom az alkalmi kicsapongással szemben, hiszen ha van kollektív casus bibendi (ürügy az ivászatra), akkor az óévbúcsúztatás bizony az. A közös bűn pedig nem bűn, a néphagyomány szerint.

Az a néphagyomány, amelynek kialakulása és szerzőisége megismerhetetlen, mivel a sok szájról-szájra járó féligazság és álbölcsesség, amikor végül egy kritikus mennyiségű szájra kerül, úgy érződik, mintha szabály vagy törvény lenne és senki sem kérdőjelezi meg, hiszen tömeges vélekedéssé vált.

A néphagyománynak köszönhetjük azt is, hogy szilveszterkor minden háziállat kiugrik a bőréből, mivel az óévtől zajosan kell elbúcsúzni, hogy az ártó, rontó erőket elijesszék és távol tartsák. A korai ostorcsapkodást felváltotta a trombita, majd a különböző pirotechnikai eszközök, mint zajkeltő elem. Ha a középkorban lennénk, a soha vissza nem térő házi kedvenceket vélhetnénk ezen ’vélekedés’ alapján ártó szellemeknek…

Aztán ott található a többi babona is, ahol annyira várják az éjfél elkongását: az első étkezések nem lehetnek baromfiból készültek, mert a tyúk ’elkaparja a szerencsét’, tehát malachúst kell fogyasztani, mert az ’kitúrja a szerencsét’. Valahogyan rögzült azon népszokássá öltözött tévhit is, hogy ami újév napján történik az emberrel, illetve cselekszik, az egész évben ismétlődni fog vagy kihat rá. Erős szimbolikával értelmezett szemes termények fogyasztása ilyenkor indokolt (bab, lencse) mert akkor sok pénz áll a házhoz, bár a püthagoreusok (ha még léteznek) ilyenkor pórul járnának.

A szilveszteri partit túlélt, másnap kissé kótyagos egyén a következő szimbólumokat keresi a maga erejéből telve: kéményseprő, patkó, négylevelű lóhere, malac. Ezekből a legnagyobb esélye az utolsóra van, egy tányéron gőzölögve ropogós bőrkével, ugyanis munkaszüneti nap lévén az első fellelése kétséges, lóhere (Trifolium repens) nem télvíz idején tenyészik, patkót meg városban képtelenség találni. De ugyebár a szándék a lényeg.

És ha mindez még nem volna elég, az olcsó, már vissza nem váltható göngyölegű pezsgő és a húsipari hulladékokból varázsolt, rojtosra főzött virslik felett még elhangzik – ugyan némán, a későbbi szégyenkezés megelőzése végett – az újévi fogadalom, amelyekből ha egy is bevált volna az idők folyamán, már nem lenne meg rá az igény.

Ha van bármilyen jelentősége az idei szilveszter éjszakának, hát akkor mindenképpen az, hogy elmondhatjuk majd, hogy a fejfánkra már nem kerül fel a 2015-ös szám. A szeszfogyasztással pedig illik mértékkel élni a magunk és a környezetünk érzékenységére való tekintettel, mert nemcsak közvetlenül, hanem közvetetten is káros. A fontossági sorrendjét mindenki maga dönti el: kinek az Unicum, kinek a fizikum!

(Budaörsi Infó/Mendemondász)

facebook:

0 Komment