Tiszta udvar, rendes város

(Budaörs, 2015. október 22. – Budaörsi Infó) Mindig is voltak olyan munkák, amelyekre az ég adta világon senki sem készül tudatosan. Amikor a kisiskolást megkérdezik, mi akar lenni, ha felnő (’Tűzoltó leszel s katona! Vadakat terelő juhász!’), egyikük sem válaszolja elhivatott magabiztossággal, hogy jegyellenőr, kasszás, árufeltöltő, targoncakezelő vagy hulladékkezelő. Holott ezek a feladatok ugyanannyira fontosak egy nemzetgazdaság olajozott működéséhez, mint az államvezetés vagy az ipari termelés.

A posztindusztriális társadalom Magyarországon a rendszerváltás után rögtön a legmagasabb fokozatban kezdett el kiépülni, így mára már a gazdaság húzóága a tercier szektor, vagyis a szolgáltatás. Egy több éves statisztika szerint (Budaörs földrajza diákoknak, 2006) Budaörsön már 2001-ben 80% volt az ipari termelésben részt nem vállaló munkások száma.

Ha van nálunk Budaörsön valami, amiben túltöltekeztük magunkat, akkor azok az áruházak, üzlethelyiségek, boltok – ennek ellenére sosincs olyan, hogy elég belőlük –. A nagy multiknál is munka folyik, de érthetően több az eladó bennük, ill. a fehér galléros irodista, mint a pék vagy a cukrász, akik árut állítanak elő.

Van viszont a városunkban egy valóban kékgalléros munkásréteg, amely nélkül Budaörs szó szerint belefulladna a saját piszkába: a BTG overallos angyalai, a köztisztaságért és a hulladékgazdálkodásért felelős alkalmazottak.

Nem túlzás azt állítani, hogy a város szívcsakrája nem a városházán pulzál, hanem az egykori Dózsa focipálya helye mellett található BTG (Budaörsi Településgazdálkodási Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság) központban. Ők tartják mozgásban a várost, láthatatlan támasztásuk nélkül felborulna a szürke mindennapiság Budaörsön, ami éppen olyan különös állapot, mint az egészség vagy a fiatalság: csak akkor vesszük észre, amikor már nem részesülünk bennük. Nekik köszönhetjük a város uszodájának üzemeltetését, a köztisztaságot, a lakossági hulladékkezelést, a távhőt és meleg vizet, illetve a zöldfelület karbantartását és szépségét.

A kulturális antropológia Lévi-Strauss munkásságának hála egy nagyon fontos jelenségre mutat rá az emberi közösségeknek a környezetükhöz viszonyított kapcsolatáról. A strukturalista szemlélet állítja, hogy amilyen a környezet, olyan a benne élő ember is, a tárgyi környezet meghatározza az embert.

Ez nem újdonság, van rá hasonló analógia, például amikor a jó mesterember úgy tanítja inasát, hogy „amilyen állapotok uralkodnak a munkapadodon, olyan állapot található a fejedben is”. És valóban: egy karban nem tartott, így gyorsan lelakott, piszok és pókhálók által még egyben tartott lakásban nem mintapolgárok élnek, ami a viselkedést és a környezethez, ezáltal másokhoz való hozzáállást is jelenti. Budaörs város infrastruktúrája, zöldfelülete, tehát környezete az osztrák színvonalhoz hasonlít, a lakosok is sokkal hatékonyabbak, serényebbek, mint az országunk egyéb, hasonló méretű települései, ezt az iparűzési bevételek rendre bizonyítják.

Természetesen nem az ókori Athénban élük, ahol a polgárok napjaik nagyobbik részét a köztereken és otthonukon kívül töltötték, erre se a földrajzi elhelyezkedés se a modern munkarend és társadalmi viselkedés nem ad okot. Mi már zárt térben élünk, felváltva az otthon és a munkahely közötti légtereket, azok pedig a külvilág számára zártak, tehát ami odabenn található, azaz ott tartózkodókon kívül másra nem tesz hatást. A város köztere, utcái, vagyis a homlokzatáról viszont a lakóközösség egészére lehet mély impressziókra szert tenni, így egy településről alkotott első vélemény nem a lakókról és életkörülményeikről alakul ki, hanem a városképről.

Ezt a városképet a névtelenül és lelkiismeretesen munkálkodó BTG-s alkalmazottak hozzák létre nekünk, hogy tartást merítsünk belőle. Pedig többségük nem vágyálmuknak tettek eleget, amikor a céghez kerültek, mégis egy külsős szemlélő benyomásához az ő munkájuk járul a leginkább hozzá. A pompázatos virágágyások kavalkádja, az irigylésre méltó modernitású eszközpark járműveinek ’járőrözése’, a város utcai eseményei után maradt állapotok villámgyors rendbetétele mind nekik köszönhető.

Mint budaörsiek, nem lehetünk elég hálásak a BTG minden alkalmazottjának, hogy lehetővé teszik számunkra, hogy ’tiszta és rendes udvarú’ városban élhetünk, ami kihat ránk is. Ha találkozunk a munkájukat végző köztereket ápoló vagy tisztító, esetleg kukásautós munkatársukkal, a napszaknak megfelelően illik köszönni, hiszen a polgár minden dolgozót egyformán becsül, és mint embert, tisztel. E citoyen mentalitás nélkül bármennyire is legyen fejlett egy település, az csak beton és tégla marad.

(Budaörsi Infó/Mendemondász)

facebook:

0 Komment