A budaörsi Fidesz-KDNP 1956-os ünnepi megemlékezése

(Budaörs, 2015. október 24. – Budaörsi Infó) Budaörsön az 1956-os forradalom és szabadságharc 59. évfordulója alkalmából a városi rendezvénytől külön megemlékezést tartott a helyi Fidesz-KDNP és külön a Jobbik. A Jobbik október 22-én 17 órakor, Budaörs Város Önkormányzata pedig 23-án 10 órakor a Szakály Mátyás utcai parkban tartott ünnepséget, amiről tegnapi cikkünkben olvashattak. A budaörsi Fidesz-KDNP szervezete az ünnepi megemlékezését a Templom téren tartotta 2015. október 23-án délután, majd ezt követően mécseseket helyeztek el a budaörsi temetőben, a szabadságharcban elhunyt budaörsiek emlékére. Nagy Sándor András elnök ünnepi beszédét a cikkben olvashatják.

Nagy Sándor András elnök ünnepi beszéde:

Budaörsön, 1956 október 27-én, a Szabadság úton kenyérért sorban álló emberek valami furcsa zajra lettek figyelmesek. Budapest irányából lánctalpak egyre erősödő csörömpölése hallatszott, majd a főtéren feltűnt egy szovjet harckocsi. Az emberek meglepetten, földbe gyökerezett lábbal figyelték. Ekkor dördültek el a páncélos első lövései.

Tisztelt hölgyeim és uraim! Tisztelt országgyűlési képviselő úr! Tisztelt budaörsiek!

Szeretettel és tisztelettel köszöntöm Önöket az 56-os forradalom 59. évfordulója alkalmából rendezett budaörsi ünnepségünkön. A mai nap különleges ünnep családom számára is, október 23-án született kisebbik gyermekem, aki ma ünnepli harmadik születésnapját. Köszönöm a megtiszteltetést, hogy a megújult budaörsi Fidesz elnökeként megoszthatok néhány néhány gondolatot Önökkel a mai megemlékezésen.

Szeretnék köszönetet mondani Grósz András történésznek helytörténeti kutatásaiért, valamint a Széchenyi István Emlékmúzeum budaörsi Klubjának, különösen Dr. Kováts Tiborné Judit néninek, aki felkutatta a forradalom során elhunyt budaörsiek sírjait, családjait. Az ő kezdeményezését szeretnénk folytatni azzal, hogy mostantól október 23-án a temetőben is lerójuk kegyeletünket a forradalom budaörsi mártírjai előtt.

Mi is történt városunkban 1956-ban? A kutatások szerint október 27-én a Szabadság úton, a tanácsháza előtt gyűltek össze azok, akik egy új városvezetést követelve nagygyűlést tartottak, hogy megválasszák a község forradalmi vezetőségét.

Délután fiatalok egy csoportja a diktatúra jelképeit, és zászlóit hordta ki a tanácsháza épületében lévő pártirodából, és azokat meggyújtották. Ugyanakkor nagyobb csoportosulás volt az út túloldalán, a népbolt előtt is, ahol budaörsiek álltak sorban kenyérért.

A szemtanúk szerint ekkor Budapest felől egy szovjet harckocsi jelent meg, amely rövid időre megállt a főtéren. A páncélos megindult a tanácsháza előtt várakozó csoport felé, majd ágyújával több lövést adott le, és gépfegyverekkel is tüzet nyitottak az út két oldalán álló csoportosulásokra. A támadásnak 4 halálos és 7 sebesült áldozata lett, több épület is súlyosan megrongálódott. A lövetésnek a Szabadság út mindkét oldalán voltak áldozatai. Ezután a harckocsi Törökbálint irányában elhagyta a községet.

Az áldozatokról mindmáig keveset tudunk. A kutatások szerint Schwarz András, Ujj Jánosné, Furka Sándor, és Soltai Béláné haltak meg az ágyútűzben. De rajtuk kívül még voltak más budaörsi áldozatai is 1956-nak. Rózsási László, Ladányi Imréné, Rádóczi János, és Hedenecz János Budapesten haltak meg. A személyek halála okaként háborús sérülés, illetve aknasérülés volt megadva.

A 17 éves budaörsi Takács Tibor, bátyjával, a 21 éves Takacs Zoltánnal együtt indult el a Móricz Zsigmond körtérre, hogy a megszállók ellen harcoljanak. Ott is vesztették életüket mindketten, egymás közelében. Annyit tudunk, hogy édesanyjuk a budapesti új köztemetőben helyezte két fiát örök nyugovóra.

A budaörsi sortűz ügyében semmilyen nyomozás vagy vizsgálat nem folyt a rendszerváltozás előtt. A korabeli rendőrségi jelentés szerint szökött rabok támadták meg a pártházat és a tanácsházát, rájuk nyitott tüzet az éppen arra járó harckocsi. A budaörsiek nem hisznek a véletlenben. A lakosok Budaörs korábbi vezetőjét vádolták azzal, hogy ő hívta be a katonákat.

Tisztelt emlékezők!

Vajon mi indíthatta az akkori városvezetést, hogy tankot hívjon a békésen összegyűlt polgárokra? Azt hiszem a válasz egyértelmű. Azért voltak veszélyesek számára, mert változást akartak. Azért gyűltek itt össze 56 októberében helyi polgárok, hogy új városvezetést követeljenek, mert elegük volt abból a hazug rendszerből, mely Budaörsön évek óta fennállt.

Elegük volt abból, hogy a városvezetés kézi vezérléssel irányította Budaörs politikai, kulturális és gazdasági életét. Elegük volt abból a rendszerből, melyben az juthatott lehetőséghez és zsíros álláshoz, aki hűséges volt a budaörsi vezetéshez. Aki azonban szóvá merte tenni a túlkapásokat, a zűrös ügyeket, az igazságtalanságokat, azon hamar fogást találtak. Aki nem tapsolt elég lelkesen Budaörs első emberének, annak szokás volt kétségbe vonni emberségét, tisztességét, erkölcsi tartását.

Annak a rendszernek egyik hazug jelszava a fejlődés volt. A gazdaság anyagi fejlődése, a társadalom fejlődéstörvénye, a nehézipar fejlődése, városunk fejlődése. Ami nem táplálta a fejlődés fétisét, azt a történelem szemétdombjára kívánták vetni. Nemzeti hagyományainkat,  jelképeinket, hitünket, a szabadságunkat.

1956 októberében budaörsi polgárok egy bátor csoportja úgy döntött, ebből többet nem kérnek. Összegyűltek hát, hogy saját kezükbe vegyék sorsukat.

Kedves Barátaim!

Ők a mi példaképeink. Azok, akik azon a sorsdöntő októberi napon változást akartak. Mi is változásra vágyunk, mert szeretjük ezt a várost. Budaörs az otthonunk, ide járnak gyermekeink bölcsődébe, óvodába, ide jártunk iskolába mi is. Mi szeretünk itt élni, ezért akarunk változást. Mert aggódunk a város jövője miatt. Aggódunk, amikor a városunk vezetése megtagadja a főhajtást a kommunizmus áldozatai előtt, ahogy ezt tette idén februárban, Budaörs szégyenére.
Változást szeretnénk, mert aggódunk a helyi sajtó szabadsága miatt is. A tavaly októberben  hatalomra jutott vezetés idén már úgy írta meg a támogatások szabályait, hogy a velük szemben kritikus hangoknak esélyük ne legyen forráshoz jutni. Ma a budaörsi szerkesztőségek hasonlóképpen kapnak telefonhívásokat a városházáról, mint az előző rendszerben. Ez nem a mi Budaörsünk.

Változást szeretnénk, mert hiszünk egy polgári Budaörs eszményében. Ahol nemzeti és helyi értékeinket megőrizhetjük és ápolhatjuk, és tovább adhatjuk gyermekeink számára. Ahol a város a jogállam keretein belül működik, és a vezetés nem él vissza hatalmával, még ha az utcájának a nyugalmáról is lenne szó.

Mi egy szabad Budaörsben hiszünk. Ahol meghallgatják a lakosok panaszait, még ha kevesen vannak is, és ahol a városvezetés nem söpri a szőnyeg alá a valós problémákat. Ahol korrupt helyi hivatalnokok nem adnak engedélyt a Kőhegy rombolására. Mi egy olyan Budaörsöt szeretnénk, Ahol nemcsak presztízsberuházásokra akad forrás, de gyalogos átkelőhelyekre, biztonsági kamerákra, zajvédő falakra és környezetünk védelemre is. Egy olyan városban hiszünk, ahol a vezetők nem vesznek fel jutalmakat, miközben a városi dolgozók béréből, meg a ruhapénzükből elvonnak.

Mi az 56-os forradalom örökösei vagyunk. A budaörsi polgárság, a mi közösségünk, mely ötven év kommunista elnyomás után is megőrizte városunk, nemzetünk és hitünk hagyományait. Akik helyrehozták a Kőhegyi kápolnát, és Mária napkor szervezik a búcsút. Akik Úr napján virágszőnyeget szirmonként szőnek itt a templom kertben és Adventkor meggyújtják a gyertyát. Akik a lakótelepre gazdapiacot álmodnak és meg is valósítják azt. Ez a mi közösségünk. Ez a mi Budaörsünk.

Alapító okiratunk szerint valljuk, hogy létezik erkölcsi rend, amely az emberi akarat felett áll.

„Hisszük, hogy a jólét nemcsak kenyeret, munkát, iskolát, fogyasztási javakat, hanem családot, gyermeket, barátokat, nemzeti büszkeséget, szeretetet, összetartozást, ünnepeket is jelent.

Hisszük, hogy a kenyér jobban ízlik, ha van kivel megosztanunk. A lakás kényelmesebb, ha nemcsak fedél, hanem otthon is. A munka jobban megy, ha általa közöset építünk, és a világra szóló tett is többet ér, ha utána közösen énekelhetjük a Himnuszt.”

Azért jöttünk el ma ide, mert hiszünk abban, hogy tudunk tenni a változásért. Tudunk Tenni azért, hogy megvalósuljon mindaz, amiért azon a végzetes napon, 59 évvel ezelőtt néhány bátor budaörsi kiállt. Ma este el fogunk menni a sírjukhoz, hogy meg tudjuk őrizni az emléküket. Tovább fogjuk adni az ő történetüket. Az ő álmaikat. Bízom abban, hogy mire kisebbik fiam annyi idős lesz, mint én most, budaörsi utcák neve is őrzi majd a szabadságért mártír halált halt budaörsi polgárok emlékét.

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment