Az Isten nem egy kóla automata – A hitről Rédl Ádámmal

(Budaörs, 2015. október 15. – Budaörsi Infó) Hétköznapi, rohanó világunkban mit is jelent a hit a fiatalok számára, erre kerestük abban a korábbi cikkünkben is a választ, amiben Rédl Ádámmal beszélgettünk. A témát tovább boncolgatjuk és mostani cikkünkben arra térünk ki, hogy az ima milyen varázserővel bír, és hogy vajon a tudomány és Isten megférnek-e egymás mellett.

A hívő fiatal, mint olyan sok helyütt már kihalóban lévő „állatfajnak” tűnik. Természetesen a szó legnemesebb értelmében. A huszonéveseket sokkal inkább érdekli a szórakozás és természetesen a szerelem. Mi másról is szólhatna ez a kor, szerintük. Ha belegondolunk, az ismerőseink között tudunk olyat, aki valóban hisz Istenben, és még nem ment nyugdíjba? Miért lehet az, hogy az emberek idősebb korukban érzik csak szükségét annak, hogy egy hitközösséghez tartozzanak? Vagy miért nem beszélgetnek erről a témáról sűrűbben egymással?

Budaörsön is működnek keresztény közösségek, ahová járnak fiatalok, de nem ez az etalon.

A hívő emberekre sokszor furán néznek a mai fiatalok, azt mondják manapság nem ’trendi’ templomba járni és Jézusról beszélni. Mi viszont találtunk erre egy ellenpéldát.

Nemrégiben olvashattak hírportálunkon Rédl Ádámról, aki rádiós műsorvezetőként dolgozik Budaörsön, és nem egy hétköznapi keresztény.

Ádám a korábbi interjújában már elmondta, hogy a hívő embereket nem úgy kell elképzelnünk, hogy egész nap csak a sarokban ülnek, és magukra zsákot húzva várják a megváltást, hanem ők is ugyanolyan teljes életet élnek, eljárnak szórakozni és akár még sörözni is. Számukra semmi nincs megtiltva, viszont nem minden szolgálja az épülésüket. Önmaguknak kell Isten előtt értékelniük, hogy mi az, ami még beleférhet az életvitelükbe. “Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít.” (1 Korinthus 10:23)

Mióta van személyes kapcsolatod Istennel?

„1998 óta. Ezt azért tudom ilyen pontosan, mert beleírtam a Bibliám hátuljába.

Ekkor fogadtam el, hogy Jézus személyesen az én bűneimért is vállalta a kereszthalált, és velem is szeretne egy személyes kapcsolatot.

Ezt hívjuk mi keresztények úgy, hogy ekkor tértem meg. Ez egy döntés, amit mindenkinek saját magának kell meghoznia.

Jézus mindenkiért meghalt a kereszten, de mivel szabad akaratunk van, ezért senkire nem erőlteti rá akaratát, hanem mindenkinek lehetőséget ad arra, hogy ezt az utat válassza. Ha igazán szeretsz valakit arra nem kényszerítesz rá semmit.”

Van aki a tudományos módszerekkel magyarázza meg a létezés eredetét, Te mit gondolsz a „nagy bumm-ról”? A tudomány és Isten megfér egymás mellett?

„A tudomány szerintem nem egy ördögi dolog. A tudomány nem ellentmond, hanem alátámasztja azt, hogy Isten milyen frankó rendszert rakott össze.

Sokat gondolkoztam ezen és tudom jól, hogy nem tudnék olyat mondani, amivel egy tudományos fizikust meg tudnék győzni, de nem is ez a célom. Úgy gondolom, hogy a két dolog jól megfér egymás mellett.

Nem tudom azt elképzelni, hogy egyszer régen volt a „nagy bumm” és a semmiből valahogy összesűrűsödött valami, felrobban és abból lett a világ.

Nekem ehhez nagyobb hit kellene, mint ahhoz hogy Isten teremtette a világot. Viszont ha hozzá adjuk a tudományt, mert a termodinamika második főtétele arról szól, lebutítva az én szintemre – nem vagyok egy elméleti fizikus, ezt bevallom -, hogy a dolgok nem össze, hanem szétfelé tartanak egy ilyen robbanásnál, szerintem a tudomány is egy felsőbb erő létét bizonyítja.

Maga a fizika törvénye (mondja azt, vagy) cáfolja meg, hogy a robbanásból egy ilyen összetartó rendszer jöjjön létre, amilyen a Föld.

A gravitáció viszont nem hit kérdése. Hiába hiszek abban, hogyha lelépek a tizedikről akkor nem fogok leesni, mert lefogok.

A kettő szerintem tök jól megvan egymás mellett és nem ellentmondanak, hanem erősítik egymást. Nekem ez azt mutatja, hogy az amit Isten amit teremtett, az milyen jól, tökéletesen össze van rakva.”

Miért döntöttél úgy, hogy hinni fogsz Istenben? Melyik volt az a pillanat, amikor ezt elhatároztad?

„10 éves lehettem, amikor az egyik barátommal (és a szüleivel) elmentünk egy táborba. Ők hívők voltak, és ez a tábor is erről szólt. Akkor én ebből az egészből nagyjából annyit fogtam fel, hogy aki meghozza azt a döntést, hogy elfogadja Jézus megváltását, az a mennyekbe jut, aki nem hisz Istenben az pedig a pokolba.

Akkor (azt) elképzeltem a fiatal fejemmel, hogy egy szakács ördögszarvakkal a fején, kezében fakanállal kevergeti Hitlert a sok gonosz emberrel együtt és én is ott fogok úszkálni a húslevesben…

Mondanom se kell, hogy én ettől tíz évesen mennyire megijedtem…

Azonnal rohantam a sarokba és imádkoztam háromszor összekulcsolt kézzel, aztán háromszor kinyújtott ujjakkal, mert nem tudtam, hogy melyik fog hatni. Az imát ekkor még varázsigének gondoltam, és mint aki jól végezte dolgát megnyugodva nyugtáztam, hogy oké, akkor imádkoztam, most minden rendben lesz, nem megyek a pokolra…

Múlt az idő, és nem foglalkoztam túlságosan Istennel, imádkoztam persze folyamatosan, mert bűvésznek készültem, és szerettem volna repülni, hogy olyan lehessek, mint David Copperfield, csak ne kelljen a mutatványaimhoz olyan drága technológia.

De Isten ezt a képességet nem adta meg, hiába imádkoztam.”

Szerinted miért nem adta meg neked Isten a repülés képességét?

„Szokták azt mondani, hogy Isten nem egy nyerő automata. Én ezt átfordítottam úgy, hogy isten nem egy kóla automata, de valahol meg mégis az. Bedobsz felül pénzt, kapcsolatot választasz az Istennel, töltesz vele időt, te szeretnél egy kólát kapni de lehet, hogy Fantát dob a gép.

Biztos, hogy kapsz valamit, viszont ha mást dob, később majd rájössz, hogy az jobban szolgálta a hasznodat, mint ami az eredeti kívánságod volt.

Ha kértem valamit és nem kaptam meg, (én is) később mindig rájöttem, hogy jobb nekem úgy. Nem tudtam repülni, nem lettem bűvész és most rádiós műsorvezető vagyok. Jobb ez így sokkal, szerintem.

Nem azt állítom, hogy egy kereszténynek garanciája van arra, hogy boldog élete lesz és nem történnek rossz dolgok, hanem azt mondom, hogy könnyebb ezeket a rossz dolgokat úgy kezelni, hogy tudod azt, nem neked kell kontrollálni ezeket, hanem mindent Isten irányít, aki tökéletesen szeret és úgy fogad el ahogy vagy.”

Még ma is varázsigének gondolod az imát? Mi változott tíz éves korod óta az Istenhez való hozzáállásodban?

„Egy évvel később visszamentem ugyanabba a táborba. Akkor megértettem a történet lényegét, hogy ez nem arról szól, hogy neked egy varázsigét kell elmondanod és azzal bebiztosítod magad, hanem arról, hogy Isten lépett feléd, és dönteni kell, hogy elfogadod-e vagy sem.

Ez nem egy olyan dolog, amit kiérdemelsz, hanem ezt ingyen kapod ajándékba. ‘Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekből, hogy senki ne dicsekedjék.’ (Efézus 2:8-9)

Azóta is tart egy személyes kapcsolat Isten és köztem, ami tényleg nem az az ‘angyalkák röpködnek a fejem fölött’-történet mint a filmekben. Néha jobban tudok rá koncentrálni, néha kevésbé, de törekszem, hogy odafigyeljek rá.”

Istenen kívül mással is van kapcsolatod?

„Nincs barátnőm és nem vagyok ‘keresztény rasszista’, de szerintem úgy tudnék egy komoly és jó kapcsolatot kialakítani egy lánnyal, ha ő is hinne Istenben, és nem az én kedvemért, hanem saját elhatározásból.

Én kicsit máshogy gondolkodom erről a témáról, mint mások. Én hiszek abban, hogy vannak olyan dolgok, amiknek csak házasság után szabad megtörténnie, de erről majd a következő cikkben beszéljünk…”

A tervezett témánk novemberben, a párkapcsolat, a házasság és a nagy kérdés, hogy egy hívőnek mit szabad és mit nem a boldogító igen előtt.

A következő interjúnk rendhagyó módon Budaörsön a Városi Ifjúsági Klubban nyilvánosan készül majd (erről hamarosan bővebb információval is szolgálunk), ahol Önök is hozzászólhatnak a témához.

Kövessenek minket a Facebook-on is, és mondják el, hogy milyen egy jó keresztény az Önök véleménye szerint.

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment