Elhunyt Tankó Anna budaörsi népművész

(Budaörs, 2015. június 16. – Budaörsi Infó) 2015. június 15-én hajnalban, hosszas betegeskedés után elhunyt Tankó Anna, budaörsi népművész.

A Budaörsi Infónak már többször adott interjút Tankó Anna a tojásra írt hagyományokról, a karácsonyról, vagy a hitről.

A népművészt sokan ismerték a városból, hiszen rendszeresen tanított tojásfestést és népi játék készítést. Építész technikusnak tanult, majd pedig köztisztviselőként dolgozott Budaörsön. Több díjjal és elismeréssel jutalmazták már művészetét. Bundakészítéssel, tojásírással, hímzéssel foglalkozott. Egy-egy bunda, amit ő készít, 80-100 ezer forint értékkel bír.

Az erdélyi Gyimesből származott, 1972 óta élt Budaörsön. Több mint 25 éve foglalkozott a népművészeti hagyományok ápolásával tojásírással, hímzéssel, csipkevarrással, gyimesi és csángó bundák készítésével.

Munkáit a Népi Iparművészetek Tanácsa a legmagasabb „A” minősítéssel díjazta.

2009-ben Budaörs Város Önkormányzata Hauser József Közművelődési Díjjal jutalmazta.

Rendszeres kiállítója és résztvevője volt az ország legrangosabb népművészeti vásárainak, előadásokat tartott és tanított is. Szabadidejét népviseletek kutatásával és gyűjtésével töltötte.

10 évig vezette Budaörsön az Aprók Tánca program kézműves foglalkozásait. Munkái és foglalkozásai a régi idők tudását hordozzták, amelyek a hagyományok átöröklődésének szép példái. Már 12 éve volt tagja az Iharos Népművészeti Egyesületnek, a Népművészeti Egyesületek Szövetségében (NESZ) a tojásfestők (tojásírók) és bőrözős (bundakészítő) alkotók szakmai felügyelője, ahol a minőségi követelményeket, az eredetiséget értékelik, továbbá kiállításokat szervezett a Gyepűk Népe Alapítvánnyal.

Olyannyira komolyan vette a tojásírást, hogy a 2014-es Budaörs Karácsonyfája versenyen kézzel írott, piros tojásokkal díszített karácsonyfával nevezett. Jószívűsége, kedvessége és segíteni akarása határtalan volt. Sosem unatkozott, hisz mindig volt valami dolga, ezért is nem értette azokat a szépkorúakat, akik mindig csak otthon ülnek és panaszkodnak.

Mindig azt mondta, hogy azért szeret nyugdíjas lenni, mert végre azt csinálhatja, amit szeret. Pozitív gondolkodású, jókedvű és mindig lelkes volt. A hagyományok kutatása, megőrzése és továbbadása mellett a legfontosabb számára a hit volt.

Történetei a régi időkről kifogyhatatlanok voltak, tenni akarása, az emberekhez való hozzáállása és kedvessége határtalan volt.

Nyugodjon békében.

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment