Éljen május elseje

A szokás régi európai hagyományokra vezethető vissza. Már az ókori görögök, etruszkok, rómaiak is zöldellő fákat tűztek házukra és gazdasági épületeikre ilyenkor, hogy megvédjék a bennük élőket az ártó erőktől és betegségektől. Egészséget, termékenységet reméltek tőlük. A középkori forrásoknak köszönhetően tudjuk, hogy a magyarlakta területeken is zöld lombokkal, fákkal díszítették a házakat.

Májusfa, jakabfa, hajnalfa

A májusfa az egész magyar nyelvterületen ismert. Májusfát vagy májfát május elsejére vagy pünkösdvasárnapra virradó éjszaka volt szokás állítani. A székelyek a Fülöp-Jakab napra virradóan állított májusfát jakabfának, jakabágnak, hajnalfának nevezik, s utóbbi névvel illetik a húsvét hajnalán felállított fát is.

Májusfát a legény annak a lánynak vitt, akinek udvarolt. A feldíszített májfával adta a falu tudtára komoly udvarlási szándékát. Mivel a fát leggyakrabban az erdőből lopta, a hatóságok a szokást szigorú rendeletekkel tiltották.

A legény az erdőben napokkal előtte kiválasztott egy szép, sudár – általában nyár- vagy jegenye- – fát kedvese számára. Éjszaka társai segítségével kivágta, megtisztította, és hajnalra a lány kapuja előtt felállította.

A májusfát színes papírszalagokkal, zsebkendőkkel, hímes tojással díszítették. Gyakran egy üveg bort is kötöttek rá, tetejére virágcsokor, orgonavirág került. Egyes palóc falvakban a legények csak magát a fát állították fel, aztán a leány az édesanyjával együtt díszítette fel.

Az, aki állította, egész éjjel őrizte, sőt még a következő napokban is, nehogy egy másik legény esetleg ellopja. Ahol május elsejére állították, ott május utolsó vasárnapján vagy pünkösdkor bontották le. Kidöntése különböző versenyekkel, tánccal egybekötött mulatozással, a fa körültáncolásával történt.

Kívánjuk a budaörsi hölgyeknek, hogy minél szebb májusfákat kapjanak, az uraknak pedig, hogy a kiszemeltjük viszonozza az érzéseiket.

(forrás: Budaörsi Infó, vasarnap.ujszo.com)