Mese a JMMK Magyar Népmese Napjáról

(Budaörs – 2013. szeptember 30., Budaörsi Infó) Hol volt, hol nem volt, a Budaörsi Játékszínen is túl – hiszen már Latinovits Színháznak nevezik -, de egyazon helyszínen, a JMMK-ban a Magyar Népmese Napja szeptember 29-én.

Eme fabula főhősei a mindenkori gyermekek voltak, de mesés jutalomban csupán azon szerencsések részesültek, akik együtt szálltak harcba a parkolóban kiépített végtelen örömöt nyújtó játszótéren, miközben az otthon maradottaknak meg kellett elégedniük a televízió és a sivár egyedüllét keserű kenyerével.

A nemes harcot az unalom és a mindennapiság ellen vívták, méghozzá diadalmas sikerrel; a küzdelem fegyvertárából nem hiányoztak a fából készített népi játékszerek, az állatsimogatóban bárki megtalálhatta a kedvére való díszparipát – még ha a tyúkeszű libák képében is -, illetve a színpadon fennkölt hangulatot biztosító népdalosok és bábjátékosok gyülekezetéből bárki hű segédet verbuválhatott magának.

Mi sem jellemzi a harc hevességét, hogy a Művelődési Házban, fűtött teremben vetített, közismert és igen kedvelt népmesékre vajmi kevesen ültek be. Ennek oka nem az elévülhetetlen mesék iránti érdeklődés apadása, inkább a fajátékok okozta öröm sokkal nagyobb élvezete.

Egy gyermek elbűvöléséhez nem szükséges bonyolult, nehéz és drága játékszer, illetve nem elég azt csupán nézni; erre bizonyosságot szerezhetett a szülő és kísérő egyaránt. A kézműves foglalkozás a kreativitást hivatott előcsalogatni, a népi ügyességi játékok a koncentrálásra tettek finomhangolást, míg a lisztes játszótér az értékteremtő munka szépségeit mutatta be.

A képernyő is csatát vesztett ezen a szürke vasárnap Budaörsön, az élőzene és színjáték, illetve a hagyományos játékszerek ellen; de ennek a háborúnak sosincs vége. Legyen ez a mese tanulsága.

Adams

A rendező Budaörsi JMMK képeiből:

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment