Ökoközösségesedjünk?

Európában – főleg Németországban, Dániában, Olaszországban – egyre többfelé alakulnak „önfenntartó közösségek”, „ökofalvak”. Egyre többen határoznak úgy, hogy összefognak és tesznek valamit azért, hogy Földünk a jövő generációi számára is élhető hely maradjon.

Ezek a közösségek a gyakorlati életvezetésüket alárendelik a szisztematikusan elsajátított környezettudatos gondolkodásmódnak. Egy olyan természetközeli, a természettel harmóniában élő életforma megvalósítása a legfőbb céljuk, amely nemcsak a környezet védelemét szolgálja, de kiutat jelenthet abból a világméretű válságból is, amit a fogyasztói-ipari civilizáció „fejlődése” hozott. Sokan talán ma még nem veszik eléggé komolyan ezeket a problémákat, pedig – például az olaj-, a gáz- és az élelmiszerárak emelkedésével – már a saját bőrükön tapasztalhatják hatásukat.

Az önfenntartó közösségek alapja az a gondolat, hogy mindent, ami a mindennapi élethez szükséges, legyen szó áramról, fűtésről vagy élelmiszerekről, képesek előállítani saját maguknak. A közösségi mezőgazdaság lényege, hogy a falu lakóinak a lehető legkevesebb élelmiszert kelljen a boltban megvásárolniuk, ezért összefogással, együtt termelik meg azokat. Néhol még a főzésre és az étkezésre is együtt kerítenek sort. Így a modern életvitelre jellemző elidegenüléssel dacolva, valódi közösségi életet élnek.

A világ legnagyobb ökoközössége az Észak-Olaszországban található Damanhur városa. 520 hektáron 21 kis közösség él itt együtt, egy szövetségben. Damanhurnak nagyjából 600 állandó lakosa van, de emellett sokan vannak az alkalmi lakosok is. Az élelmiszerek kb. 60 százalékát képesek megtermelni önellátó módon, és ugyancsak 60 százaléka a teljes energiaellátásnak az, amit önerőből, napelemek segítségével állítanak elő. A vízellátást saját forrásokból oldják meg, illetve minden háztartásban van esővízgyűjtő.

A damanhuri közösség kétharmada saját belső cégekben dolgozik, valamint magánvállalkozó. A szövetséget alkotó 21 kisközösség mindegyikének megvan a maga speciális feladata az egészen belül: például energiatermelésre, élelmiszertermelésre, oktatásra, vendéglátásra szakosodtak. Damanhur így olyannyira önellátó, hogy még saját – a „credito”-nak nevezett – pénznemmel is büszkélkedhet. Igazgatási rendszerük összetett, rendszeresen választásokat tartanak. Ami pedig a vallást illeti: itt is, ahogyan a legtöbb hasonló közösségben, bármilyen vallás gyakorlása megengedett, ugyanígy az ateizmus is.

Ezek a közösségek felismerték azt is, hogy az oktatásnak óriási a szerepe a civilizáció fenntartható fejlődésében. Damanhurnak saját iskolája van, ami abban különbözik főleg a hagyományos iskoláktól, hogy a gyerekek kis létszámú csoportokban tanulnak, illetve a tanult tananyagnak megfelelően rengeteget utaznak velük, hogy így szélesítsék látókörüket.

Magyarországon egyelőre még gyerekcipőben járnak a hasonló kezdeményezések, többségük csupán elméleti szinten léteznek. Az interneten sok hazai tervről, elképzelésről lehet olvasni, a téma iránt érdeklődők összejöveteleken, rendezvényeken vitatják meg elképzeléseiket. Arra pedig az elkövetkező évek adják meg a választ, miként tudják megvalósítani hazai viszonyok közepette mindezt a gyakorlatban is!

Lehet, hogy az ökoközösségeké a jövő?

(Budaörsi Infó, Lasztóczi Petra)

facebook:

0 Komment