Magyarország belépése a második világháborúba és a holokauszt

Magyarország második világháborús hadba lépésének, illetve a magyarországi zsidóság elpusztításának vélt egyszemélyi felelőseiről, illetve a valós okok összetett hátteréről tartottak előadásokat szombaton a Bűnbakok az európai és a magyar történelemben című konferencián Zánkán.

Olasz Lajos történész, a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa Magyarország 1941. júniusi hadba lépéséről, a Szovjetunió elleni hadjáratba való bekapcsolódásáról szólva kifejtette: a kiváltó okok, illetve felelősök számbavétele során a legkülönfélébb verziók jöttek létre az elmúlt hét évtizedben.

Vannak, akik szerint alapvetően külső okok, ezen belül is elsősorban a szövetséges hitleri Németország hatására keveredett a Horthy-Magyarország a háborúba. Az ország valójában nem szabad akaratából lett hadviselő fél. Arra, hogy a német elvárás megkerülhetetlen volt, bizonyíték lehet a korabeli Jugoszlávia sorsa: 1941 tavaszán, miután elfordult Németországtól, hetek alatt lerohanták a német csapatok. Ez az értelmezés a rendszerváltást követően erősödött fel – fejtette ki a szakember.

Hozzátette ugyanakkor, hogy az 1956-os forradalmat eltipró novemberi szovjet katonai beavatkozás után a magyar emigrációban még az a nézet is elterjedt, amely szerint a Szovjetunió megtámadása tulajdonképpen preventív, fegyveres önvédelemnek tekinthető, hiszen a nagy keleti birodalom nyilvánvalóan arra készült, hogy érdekszféráját kiterjessze nyugat felé, Közép-Európára.

A hadba lépés külső okai között szerepel továbbá a kassai bombázás, amely valóban jó ürügyül szolgált a korabeli magyar politikai elit számára, bár azt máig nem lehet tudni, valójában milyen gépek bombáztak Észak-Magyarországon. A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy eltévedt szovjet repülők lehettek, az viszont egyértelmű, hogy akkor a Szovjetuniónak semmi oka nem lehetett arra, hogy kiprovokálja Magyarország hadba lépését – mondta Olasz Lajos.

A történész szerint a belső okok között első helyen áll a politikai elit rossz döntése, ezen belül is Horthy Miklós kormányzóé, aki törvényesen, de hibás helyzetfelismerés alapján járt el, hiszen más országok – például Svájc vagy Svédország – ki tudtak maradni a világháborúból annak ellenére, hogy számos, a kassai bombázáshoz hasonló atrocitás jó alkalom lett volna, hogy hadat üzenjenek szomszédaiknak.

Miután Horthy a világháború után nem lett háborús bűnös, ez irányú felelőségre vonását csupán a Jugoszlávia élén álló Tito marsall szorgalmazta, szükség volt másik bűnbakra – jegyezte meg a szakember. Szerinte így került a képbe Bárdossy László, aki 1941 nyarán miniszterelnök volt, illetve Werth Henrik, aki a vezérkari főnöki posztot töltötte be.

A történész kifejtette: Bárdossy még a Szovjetunió elleni német támadás után két nappal, 1941. június 24-én tartott kormányülésen is a hadba lépés ellen szavazott, ám két nappal később, mikor már úgy vélte, elkerülhetetlen a háborúba való bekapcsolódás, azt vallotta: ebben az esetben saját elhatározásból, minél gyorsabban kell belépni a háborúba. Egyfelől azért, hogy az ország még idejében csatlakozhasson a győztesekhez, másfelől pedig hogy amennyire lehet, maga szabhassa meg ennek a hadba lépésnek a kereteit, mértékét. Utólag mindkét megfontolás nyilvánvalóan hibásnak látszik.

Bárdossy azonban nem volt elvakult németbarát, ahogy Werth Henrik sem, aki kétségtelenül szorgalmazta a hadba lépést, de a kutatások szerint elsősorban azért, hogy a Trianon revízióját elősegítse – fűzte hozzá Olasz Lajos.

Karsai László történész, egyetemi tanár Szálasi Ferencről, a “tökéletes bűnbakról” szóló előadásában Márai Sándor írót idézte, aki naplójában Horthy 1944. október 15-i sikertelen kiugrási kísérlete és a nemzetvezető hatalomátvétele után azt írta: bűnös minden magyar, aki felesküdött, hogy megkapja novemberi fizetését.

Előadásában kitért arra, milyen hamis az a beállítás, mely a magyarországi holokausztért kizárólag Szálasit, illetve a nyilasokat teszi felelőssé, hiszen a deportálások túlnyomórészt hónapokkal Szálasi országlása előtt zajlottak, és több százezer áldozatuk volt, míg a nemzetvezető idején ez a szám inkább tízezrekben mérhető.

Szálasi személy szerint még ellenezte is a deportálásokat, a zsidókérdésben ellenállt a németeknek, feltehetően azért, mert a háború utolsó szakaszában itthon akarta tartani az “értékes munkaerőt” – emlékeztetett Karsai László.

Sáncásásra Magyarországnak is szüksége van a zsidóság zömére – érvelt a nemzetvezető, amikor a németek követelték egyre több és több ingyen munkaerő nyugatra szállítását.

A bűnbakképzés mechanizmusát, mozgatórugóit vizsgáló, pénteken Zánkán megkezdődött ötnapos konferencián előadást tart többek között Pók Attila, a Magyar Történelmi Társulat főtitkára, Gyáni Gábor akadémikus, Gyarmati György, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója, egyetemi tanár és Hahner Péter egyetemi docens.

facebook:

0 Komment