A világegyetem legkorábbi csillagai

Amerikai asztronómusok olyan csillagot fedeztek fel a Tejútrendszer déli csücskében, amely gyakorlatilag csak hidrogénből és héliumból áll, vagyis a világegyetem legkorábbi csillagjaihoz tartozik.

Az ősrobbanás után az univerzumot kitöltő “anyag” csaknem kizárólag hidrogénből és héliumból állt. Később, a csillagokban lejátszódó fúziós reakciók alakították át ezeket a könnyű elemeket olyan “fémekké”, amelyek napjainkban találhatók a világegyetemben. (A csillagászatban fémnek számít minden olyan elem, amely nehezebb, mint a hidrogén vagy a hélium.) Ezeknek a “fémeknek” fontos szerep jut a “csillaggyártásban”, hiszen segítségükkel “esik össze” a protosztelláris felhő, segítve beindítani az első nukleáris reakciót – olvasható a PhysOrg (http://www.physorg.com) tudományos hírportálon.

Az általánosan elfogadott elmélet szerint a világegyetemet benépesítő csillagok első nemzedékének igen masszívnak kellett lennie, a Napnál százszor nagyobb tömeggel rendelkeztek, hogy képesek legyenek beindítani az első nukleáris fúziós reakciókat. Amikor ezek a csillagok szupernóvaként lobbantak el, környezetüket “teleszórták” vegyi anyagokkal, elősegítve az első olyan csillagnemzedék megszületését, amely már kisebb tömeggel rendelkezett és hosszabb életű volt. Napjainkban még mindig létezik néhány e csillagok közül. Az asztronómusok mint “hiánybetegségben szenvedő” csillagokat vizsgálják ezeket az égitesteket, hiszen viszonylag kevés “nehéz” elemmel rendelkeznek. Az alacsony tömegű “túlélő” csillagok tanulmányozásával az asztrofizikusok megismerhetik, hogy milyen viszonyok uralkodtak a korai univerzumban.

A Harvard-Smithsonian asztrofizikai központ (CfA) szakemberei Anna Frebel vezetésével a Tejútrendszer külső régióiban található tizenhat “hiánybetegségben szenvedő” csillag összehasonlító vizsgálatát végezték el. Húsz kulcsfontosságú elem meglétét vagy hiányát vizsgálva a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a csillagok némelyikében csaknem tízezerszer kevesebb a “fématomok” száma, mint a Napban. Eredményeik egybecsengenek az elmélettel, ugyanakkor a CfA asztrofizikusai felfedezték, hogy a “hiánybetegségben szenvedő” csillagok vegyi összetételük alapján több különböző kategóriába sorolhatók. Kutatásaik alapján olyan új szoftver fejleszthető ki, amely megkönnyíti a világegyetem legkorábbi csillagainak keresését.