Rajzzseni rács mögött – Illúziók nélkül

Grafika kategóriában második helyen végzett Cseri Norbert a Váltó-sáv Alapítvány képzőművészeti pályázatán. A versenyt fogvatartottak számára hirdették meg, a 24 éves bátonyterenyei fiatalember pedig a Balassagyarmati Fegyház és Börtönből küldte be a toll- és ceruzarajzot. Rossz esetben két év egy hónapot tölt még az intézetben, és hogy utána mi lesz vele, fogalma sincs.

Kiskora óta rajzol. Azt, hogy jól csinálja, elmondása szerint 12-13 éves korában hallotta. Tehetségének “kint” is hasznát vette, szórakozóhelyek falaira készített graffitiket, arcokat, feliratokat.

A Váltó-sáv kiírása az első alkalom volt, hogy pályázaton indult. A nyertes rajz egy fiatal férfit ábrázol bilincsben, de a csuklóján a bilincs mellett rózsafüzér is van, előtte pedig injekciós tű. Benne van a megbánás, Cseri Norbert egyébként nem vallásos. A rajz címe “Én”, de a kép nem az alkotót ábrázolja, és a címet sem ő adta.

Lopásért és rongálásért ül Balassagyarmaton, korábban azonban több felfüggesztett büntetést róttak ki rá, és volt próbára bocsátva is. A mostani, jogerős büntetésben a korábbi bűncselekmények is visszaköszönnek, így jött össze 8 év 6 hónap.

– Kint nem nagyon rajzoltam, csak festettem, arra se gondoltam, hogy ezzel valamit kellene csinálni – mondja, és visszakérdez: – Vagy igen?

Nyilván igen, ha valaki rajzban tehetséges, kezdenie kellene valamit, igaz, hogy konkrétan nem jutunk semmire, ahogy latolgatjuk a lehetőségeket. Van még idő kitalálni valamit, mivel jövő áprilisban szabadulna kedvezménnyel, kedvezmény nélkül pedig 2013 szeptemberéig szól az ítélet. Egyelőre viszont fogalma sincs, mit csinál, ha kimegy. A rajzos jövőre visszatérve, kiderül, hogy van azzal egy kis probléma. – Rajzolni nem akarok. Nem szeretek. Ha mondják, hogy mit csináljak, megcsinálom – vallja be.

Illúziói amúgy sincsenek, tehetség ide vagy oda, nem hiszi, hogy ezzel a tudással megélne. – Ismerek kint olyanokat, akik nagyon jól rajzolnak, mégse érnek vele semmit – közli. Úgyhogy, bár türelme lenne hozzá, nincs benne késztetés arra, hogy képességét továbbfejlessze.

A nyolcágyas zárkában, ahol beszélgetünk, széken szokott rajzolni tollal vagy ceruzával – kérésre. Magától nem. Rajzol portrékat is a fogvatartottaknak, akik “tudják, hogy tudok rajzolni valamennyire”, de csak akkor, ha van kedve hozzá. Általában nincs. Ha mégis, akkor fekete színű tollat használ. Tollal ugyan nehezebb rajzolni, mint ceruzával, de jobban lehet vele árnyékolni.

– És mi az, amit szeretsz? – kérdezem, mire visszakérdez: bent vagy kint? Nos, bent tévézni, kint meg nem is volt olyan fontos dolog, amit csinált. Vagyis mégis van, amit szeret: görkorcsolyázni. Néha focizott is, mint mindenki – ennyi.

“Idebent dolgozom először”

Tetovált kint egy évig, de “nem jött be”. Mint állítja, sokat kell vele szórakozni, és nem mindig jó: nem minden emberen egyforma a minta, ha puhább a bőr, húzni kell, sokszor visszamennek a vendégek átüttetni. – Az első fél évben jó volt, utána már az se nagyon érdekelt. Van egy konkrét kép, amit kiválasztanak, utána üttetnének hozzá mást, hiába magyarázom, hogy nem lehet, nem illik oda, nem szimmetrikus. Van, hogy értelmetlen a minta. Ha olyat ütök, ami nekem nem tetszik, nincs is hozzá kedvem – magyarázza.

Milyen tetoválás kerülne a kérdezőre, ha a riportalany döntene?

– A nőknél a nonfiguratív nem nagyon megy, általában virágot kértek kint, delfint, kisebb arcokat, mesefigurákat. A nőknél ez ment, amikor én kint voltam. Most már nem tudom – jön a válasz.

Ő maga is hord – újságokból kiválasztott – tetoválásokat, a jobb kezén három mintát, egy nonfiguratív karkötőszerűt, egy ördögfejet és egy koponyát, ami szerinte nagyon csúnya, a balon egy kis ötágú csillagot. – Ezeket kint ütötték, de nagyon bánom, örülök is, hogy kopik – jegyzi meg.

Cseri Norbert a börtönben közösségimentor-asszisztensnek tanul egy TÁMOP-program keretében, és a mosodában dolgozik, (“idebent dolgozom először”), ahol délután 2 óráig tart a munkaidő. A rajz meg olyan tevékenység, amivel utána le tudja magát kötni. Kivéve, ha mondjuk egy virágot kérnek tőle, ami tíz perc. A festmény nem jön szóba, ecsettel nem festett soha, a graffitiket sprayjel fújta.

A Múzeumok éjszakáján nyílt napos börtönlátogatást szervezett az intézet és a Nógrád Megyei Levéltár – a nap plakátját is ő készítette. Felül a börtön épülete látható, a plakát alsó részében pedig egy fiatal férfi, aki forgótáras pisztolyból lő, és középen a felirat: Ez egy igazi kaland! A pisztolyos figurát képről másolta, a plakát úgy másfél óra alatt készült el. Dolgozott korábban a börtönkápolna felújításán is, az épületrészt festőművész irányításával alakították ki az elítéltek. A kápolna bejáratánál látható címer is az ő munkája.

Az őt faggató újságírót – úgy becsüli – három-négy óra alatt rajzolná le, egyébként általában fényképről dolgozik. Kérésre neki is kezd “nagyjából” a skiccelésnek, de egy sóhajtás kíséretében. Kitépheti-e a lapot a mappából – kérdezi -, hogy lehessen forgatni.

– Már elrontottam. Nem lett jó – neveti el magát pár perc múlva.

Aztán felfedi, amit amúgy sem tudott titkolni: nincs hozzá sok kedve.

Azért elköszönéskor – miután engedélyt kapunk rá – otthagyunk nála egy tollat. Hátha.