Lugossy Emese kiállítása Budaörsön – Színkavalkáddal szárnyalni

(Budaörs – 2013. március 19., Budaörsi Infó) A napokban nyílt meg Lugossy Emese 2013. március 6. és április 1. között megtekinthető kiállítása Budaörsön a Holdfény Utcai Óvodában. A festőművész a színek kavalkádját szereti: nincsenek borongós, keserédes vagy fájdalmas képei; legfőbb alkotóelvei a derű és a meseszerűség.

“Találd meg a Neked tetsző alkotást, ami harmonizál személyiségeddel, hangulatoddal, megnyugtat vagy feltüzel és egy mesés “Mesis” világba repít.” – olvasható a kiállításról szóló tájékoztatójában.

A fiatal művész önmagáról tett vallomásában kifejti, hogy már egészen korán, gyermekkorában kialakult benne a vágy a rajzolás, a festészet, a gyurmázás és a gyöngyfűzés iránt. Először fodrászként kezdett el dolgozni, azon a területen is maximálisan kiélhette a kreativitását, alkotási vágyát. Később – mintegy a “polgári” útra való visszatérés gyanánt  – közgazdász diplomát szerzett marketing szakon. Jelenleg egy családi napköziben dolgozik óvónőként. Lugossy Emese 2009 óta foglalkozik festészettel, magát amatőr festőnek vallja, a Holdfény utcai kiállítása pedig az első az életében.

Saját bevallása szerint egyik barátnője csábította őt el a festészet irányába, akinek révén Vágó Zoltán tanfolyamán szerzett először közeli élményeket a festészettel kapcsolatban. Ott tetszett meg neki igazán “a festés, az olajképek, az anyagnak a lágysága; az, hogy ilyen krémes.”

“Nem is gondoltam, hogy ilyen könnyű, mert azt hittem, hogy ehhez nagyon nagy tudás kell. Igazából ahogy az anyagokat egymásra rakjuk, szépen kialakul a kép.” Először csak olajképeket festett, majd selyemfestéssel is megpróbálkozott. “Amikor már egy kicsit szabadabban mertem alkotni, akkor már használtam homokot; volt, hogy gipszet is. Aztán megismerkedtem a selyemmel, ami még finomabb anyag, mint a vászon, ott még óvatosabbnak kell lenni. A selyemnél, ha egy rossz mozdulatot vétesz, akkor az egész elfolyhat.” Az Életfa című alkotásánál a homokot hívta segítségül, ami egészen különleges, materiális hatást ad a képnek.

“Az olajnál mindig várni kell, az egy türelemjáték. Több réteget teszünk, és általában a világosabb színekkel kezdjük, és utána sötétítünk… és mindig várni kell, egy kép akár egy hónapig is készülhet. Az impresszionista képeim gyorsabban készülnek a pontozós technikával. Ezek akár egy nap alatt is elkészülhetnek.”
Mikor megkérdeztük Lugossy Emesét, hogy milyen irányzathoz sorolná magát, ő csak annyit mondott szerényen, hogy “egyelőre én még csak kísérletezem. Nagyon szeretem az impresszionista stílusirányzatot, vagy a szecessziós ábrázolásmódot”.

Lugossy Emese alkotásaiban visszaköszönnek a már jól ismert Klimt vagy Mucha vonalak, színárnyalatok. Mucha, a cseh plakátművész a szecesszió egyik kiemelkedő alkotója. Előszeretettel ábrázolta plakátjain dús virágtengerben az erotikus hatású hölgyalakokat. “Még az öcsém is készített egy mucha-s posztert. Ő grafikus, neki a Szépművészeti Múzeumban volt egy posztere kiállítva “A nő dicsérete” c. kiállítás alkalmával.”

A művésznő példaképei Klimt, Claude Monet, Pissarro. Saját “arculatot” nem alakított ki magának: “még keresem, a kendőkben nagyon szeretem a színeket és mostanában a geometrikus formákat is kedvelem. Egyébként pedig szeretek az évszakoknak megfelelően dolgozni.”

“A festés nagyon jó önkifejezési mód”

Lugossy Emese a Budaörsi Infónak adott interjújában többször is hangsúlyozta, hogy képeit elsősorban érzésekkel, a saját érzéseivel igyekszik megtölteni; szereti, amikor egy képnek története van. Sokszor előfordul vele, hogy csak ül a fehér vászon előtt, elkezd valamit “pingálni” és a vonalak halmazából, kesze-kuszaságából születik meg az alkotás.

Vannak darabok, melyekkel akár egy hónapon keresztül is foglalkozik, napi néhány órára vissza-visszatér a kép finomítgatásához. A festést az egyik legjobb önkifejezési módnak tartja, “ami szívet, lelket melenget, feltölt, kikapcsol, energiát ad.”

“Szeretnék majd gyerekekkel együtt kísérletezgetni különböző technikákkal, például gyerekrajzokat kendőre felvinni.” A művésznő munkájából fakadóan is szoros kapcsolatban van a gyerekekkel, így remek rálátása van a kicsik lelkére; elmondta, hogy nyitott szellemben neveli az apróságokat, például “nem kötjük őket ahhoz, hogy a ló az barna és csak barna lovat lehet rajzolni, hanem lehet az rózsaszín is. Hagyjuk, hogy a fantáziájuk szárnyaljon.”

“A színek jótékony hatással vannak az emberre”

Lugossy Emese alkotásaira jellemző színkavalkád a legelkeseredettebb ember arcára is játszi könnyedséggel csalhat mosolyt. Már szinte megszokhattuk, hogy majd’ minden művész életében vannak drámaibb, sötétebb, tragikusabb jelentéstartalommal bíró műalkotások, korszakok. Kíváncsiak voltunk, Lugossy Emese mennyire enged a negatív erők, az “élet sötét oldala” csábításának. “Ez engem is foglalkoztat egyébként, de ezt még nem biztos, hogy vállalnám. Ehhez kell egy kis idő, meg talán bátorság is és nyitottság. Lehet, hogy idővel majd ezt az oldalamat is megmutatom.” Majd kifejtette, hogy ezt akár terápiának is tekinthetjük: sokszor az emberek úgy dolgozzák fel a bennük felhalmozódó fájdalmat, hogy kiírják vagy “kifestik” magukból azt. A művészet mint terápia is fontos szerepet tölthet be bármelyikünk életében.

“Szeretem a nyári képeket, a hajókat, a vizet. Szeretek utazni és szeretek télen nyári képeket festeni.”

Lugossy Emese izgalmas tárlatvezetésben részesített. Az érdekelt bennünket, hogy vannak-e kedvenc darabjai. Ahogyan lassan körbejártuk az óvoda auláját, minden képről, minden képhez volt egy-egy szava, melyből egyértelműen kiderült a művész játékossága. Az egyik képen – A természet muzsikája – elrejtett belső ikonok láthatók (kismadár, hegedű – a jó szemekkel rendelkező olvasó is kikutathatja a képen megbúvó elemeket, mi nem láttuk meg elsőre). Először a Mesés erdő című alkotásához vezetett bennünket, melyet a testvérének készített, majd a Brúnó kutyust ábrázoló képhez, melyről halkan elárulta, hogy ez a kép lehet, hogy csupán azért áll közel a szívéhez, mert Brúnó a kedvenc kis állata. “A naplementés képet azért szeretem, mert szeretnék akár minden reggel egy ilyen látványra, fehér homokos parton ébredni.”

Brúnó, a kis házikedvenc

A fiatal művész olyan természetességgel és annyira gyermekközpontúan közelít a világ meseszerű visszaadásához, hogy egy pillanatra mi is elveszünk és újra gyermekké leszünk művei előtt. A fák, a lombok, a szívek, a színek és arcok mind-mind olyan hihetetlen intenzitással bírnak, mintha valóban egy idealizált világ csodás kis szereplői, alkotóelemei lennének. Lugossy Emese elmondta, hogy “nappali művész vagyok, éjszaka aludni szeretek”, talán ezért is maradnak meg álmai, melyeket az ecset szinte automatizált mozgással visz fel a vászonra. Éjjel alszik és álmokat sző, nappal pedig megvalósítja őket.

Lugossy Emese egyik kedvenc alkotása, a Kockás kendő

Íme, egy másik darab

A testvérnek készült alkotás

A vágyott reggeli látvány, ébredés után...

...és végül egy huncut, finom mosoly búcsúzóul

(Budaörsi Infó, Porcsin Lívia)

facebook:

0 Komment