Egy este Ceglédi Zoltánnal, a “szemfényvesztővel”
- Budaörsi Infó
- 2013 március 02.
(Budaörs – 2013 március 2. – Budaörsi Infó) Ceglédi Zoltán, a Republikon Intézet vezető tanácsadója volt a Budaörsi Közéleti Klub mostani vendége, akit Laczik Zoltán MSZP-s önkormányzati képviselő hívott meg városunkba. A beszélgetésre március 1-jén, délután 6 órakor került sor a Friedmann Házban.
A fiatal elemző nemcsak honlapszerkesztőként, hanem tanácsadóként és politikai kommunikátorként is ismertté vált. Budaörsi előadásában kitért a magyarországi politikai “harctér” hibáira és sikereire is, valamint saját életéről is anekdotázgatott. Ceglédi Zoltán 2004-ben szerzett jogi diplomát a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán, később ő alapította az Óriás Nándor Szakkollégiumot, majd vezette a Politológiai szekciót.
A fiatal politikai kommunikátor rögtön az előadása elején elmesélt egy történetet életéből. “Az egyik előző barátnőm, amikor megkérdezték, hogy mivel foglalkozik a pasija, azt mondta, hogy szemfényvesztő. Ami néha még találóbb is, mint a politikai elemző… én ilyen pályát tévesztett jogász vagyok, vagy – ha úgy tetszik – félresiklott jogász… és viszonylag hamar rájöttem, hogy nem szeretnék jogászként dolgozni.” Ceglédi Zoltán kitért munkájának részleteire, elmesélte, hogy négy évig volt Kuncze Gábor mellett sajtóreferens, jelenleg pedig a Republikon Intézet munkatársa, ahol – mint kiemelte – mindenki máshoz ért. Az ő feladata például az, hogy a kutatási eredményeket elmagyarázza a sajtón keresztül a hallgatóság számára, mint mondta: “úgy alakult, hogy engem küldtek a frontvonalra.”
Elmondta, hogy bár a politikai műsorok kamerái előtt folyó viták tudományos igényességűek is lehetnének, és ehhez gyakran a vitázó felek is rendelkeznek a kellő végzettséggel, ez mégsincs így, mert a politikai kommunikációban nem a szakmai kérdések a lényegesek. Ilyen értelemben helytálló az efféle beszélgetéseket “szemfényvesztésnek” nevezni, hiszen inkább csupán a tudományos háttér, pl. a közvélemény-kutatások eredményeinek emészthető formában való elmagyarázásáról van szó.
Az elemző arra is kitért előadásában, hogy az igazi szemfényvesztés nem a “tálalás” fázisában érhető tetten. Nem véletlen, hogy Magyarországon egyre több közvélemény-kutató cég indul, és egyre nagyobbak a különbségek az egyikük által mért, és a másikuk által “mért” adatok között. Majd azt is részletezte, hogy ha jóindulatúan szemléljük ezt a jelenséget, betudhatjuk annak, hogy a válaszadók kb. 50%-a “pártoktól távolságot tartó” polgár, aki “nem hajlandó mondani semmit”. Így az 1000 fős reprezentatív mintából már csak 500 fő marad, ekkora mintánál pedig a hibahatár a sokszorosára nő: ilyen helyzetben a kis pártokra számolt eredmények többé nem vehetők komolyan, mivel néha már a – papíron tudományos célokra készülő – kommentárokban is tetten érhető az elfogultság.
Ceglédi Zoltán szerint amit elhihetünk, azok a könnyen megfigyelhető, egyértelmű trendek. Ha egy párt tartósan nagyon alacsony támogatottságú, vagy épp hatalmas szavazótáborral rendelkezik, az minden bizonnyal igaz – fejtette ki véleményét.
“A magyar közéletben van egy általános, és szerintem nagyon kártékony álszemérem.” Ceglédi Zoltán az amerikai példát hozta fel, ugyanis ott pontosan lehet tudni, hogy az adott megválasztott politikus hogyan fog cselekedni, és milyen emberekkel fogja körülvenni magát; hogyan fog élni a politikai hatalmával. Meglátása szerint nálunk azért ártalmas ugyanez, mert függetlennek mondott posztokat töltenek fel pártemberekkel – “legutóbb épp a jegybank élére került egy pártkomisszár” -, ami Ceglédi szerint nem lenne gond, ha nyíltan a párt szakemberét helyezték volna oda. Majd azt is hangsúlyozta az előadó, hogy ezért is felesleges az álszemérem: tudni lehet, hogy “ha Orbán Viktor valakit oda akar rakni egy helyre, akkor az az ember oda fog kerülni.”
Matolcsy jegybankelnökké választása kapcsán Ceglédi Zoltán azt is megjegyezte, hogy ennek azért van egy nagyon pozitív következménye, mégpedig az, hogy “mostantól nem ő a gazdasági miniszter.” Majd hozzátette, hogy “sajnos fölfelé buktatták”, és “ráültették az utolsó pénzeszsák tetejére.”
Ceglédi Zoltán a kisebb pártokat sem kímélte, a Jobbik kapcsán kiemelte, hogy az – meglátása szerint – komoly válságban van. “Bőrfejűből 1-2 százaléknyi szavazatot lehet összeszedni Magyarországon. A többi az abból jött be, amit a Jobbik a cigányellenességgel, a hamis rendpártisággal, és a politika- és politikusellenességgel összekapar.” Az LMP, bár az elemző véleménye szerint nagyon “szerencsés” helyzetben indulhatott útjára az “SZDSZ roncsain felépülve”, mégis azóta számtalan hibát követett el, amely lassan a vesztét okozza.
A kommunikátor kitért arra is, hogy “politikai értelemben” Orbán Viktor tekinthető a legidősebb politikusnak, utána következik Jávor Benedek, aztán jön Schiffer András, utána Mesterházy Attila és végül Vona Gábor. Ceglédi Zoltán részletező elemzést adott a baloldal politikai helyzetéről is, kiemelte, hogy a 2006-2009 közötti szakasz az MSZP életének “nem volt szerencsés időszaka”.
A többi kérdező mellett szerkesztőségünk is feltett kérdéseket az előadás végén. Az első kérdésünk arra vonatkozott, hogy Ceglédi Zoltán meglátása szerint mi lehet ősszel Széles Gábornak az a “világrengető” bejelentése, amely szerint, “ha ez bejön, akkor végre Magyarország olyan növekedési pályára áll, amin már vagy ötszáz éve nincs.” A második – költői – kérdés pedig az volt, hogy ki Magyarország külügyminisztere? Martonyi János vagy Szijjártó Péter?
Ceglédi Zoltán kérdéseinkre a következőket válaszolta:
“A másodikra válaszolva én azt tudom mondani, hogy Orbán Viktor. És legkésőbb az azeri baltás gyilkos esete ezt be is bizonyította. Bizonyos szempontból ő az igazságügyi miniszter is, hiszen ott Navracsics Tibort is félre kellett tolni ahhoz, hogy ezt az üzletet nyélbe üssék.” Széles Gáborral kapcsolatos kérdésünkre azt a választ kaptuk, hogy “saját növekedési vágyait vetítette előre, hogy hirtelen mit lehetne kikapni a sifonérból”, azt nem lehet tudni… majd az LMP szavát idézve folytatta mondatát, miszerint ez csupán “vudu gazdaságpolitika” és az “egész a ráolvasásról szól”. “Az, hogy mikor lesz az elrugaszkodás, a felemelkedés éve, az időben mindig változik. Ha jól emlékszem, akkor Matolcsy György két éve mondta, hogy milyen jó lesz jövőre…, az tavaly volt, és még mindig nem jó.” Ceglédi Zoltán úgy gondolja, hogy “Széles Gábor bármit is jelentett be, – jó eséllyel – biztos növekedni fog tőle (mármint Széles Gábor – a szerk.), de hogy ősszel az ország mit tud hirtelen előkapni, azt én nem tudom. Ez egy dologra jó, hogy őszig lehet azt mondani, hogy ‘majd ősszel’ – ahogyan a pedagógus pályamodellel is ugyanez a helyzet.”
A másfél órás előadás során Ceglédi Zoltán személyében a hallgatóság egy olyan liberális gondolatokat kifejtő politikai kommunikátort ismerhetett meg, aki nem félt negatív kritikát megfogalmazni sem a jobb-, sem a baloldal politikájával szemben. Talán túlzottan is keménynek tűnhettek egyeseknek kritikus szavai, egynémely gondolatával azonban sokan könnyedén azonosulhattak. A feltett kérdésekre csípőből válaszolt, nem véletlenül, hiszen hivatása – saját bevallása szerint – “szemfényvesztő”.
(Budaörsi Infó – Porcsin Lívia)
facebook:
[…] Ceglédi Zoltán, a Republikon Intézet vezető tanácsadója volt a Budaörsi Közéleti Klub vendége március 1-jén. A kommunikátort Laczik Zoltán MSZP-s önkormányzati képviselő hívta meg városunkba. Az estéről készített anyagunkat olvashatják itt az oldalunkon. […]