A madármentő segít – Amikor elvonulnak a madarak

(Budaörs, 2020. október 28. – Budaörsi Infó) Szakértői cikksorozatunkban Berta Katalinnal – a madármentés elkötelezett híve, a Fióka- és madármentés tagja – ebben a hónapban a költöző madarakról beszélgettünk. Ha további kérdéseik lennének a témával kapcsolatban, írjanak bizalommal szerkesztőségünkbe.

Amikor elvonulnak a madarak, a madármentő munkája akkor sem áll meg, csak belassul. Elvétve akadnak felnevelendő fiókák.

Milyen madarak költenek ilyenkor?

Jellemzően olyan fajok költenek még ilyenkor, akik az ember közelében maradnak, például galambok. Ők képesek még decemberben is fészket rakni, ha megfelelően enyhe az idő. A felnevelt fiókák ilyenkor nálunk telelnek, csak tavasszal engedjük el őket. Előfordul egy-egy fecskefióka, aki valami miatt itt
maradt, nem tudott elvonulni a többiekkel, őket is egész télen át neveljük, etetjük. Van, akinél gólyák maradtak ugyanígy, az ő nevelésük, tartásuk nagyobb falat, nem is tudja mindegyikünk vállalni. Vannak ragadozók, akik szintén maradni kénytelenek esetleg a tolluk minősége, vagy egyéb sérülések miatt.

Milyen sérülések jellemzőek?

Jellemzően ilyenkor szaporodnak meg az áramütéses esetek is, ugyanis a frissen, augusztusban kirepült, tapasztalatlan madarak nagyobb eséllyel szenvednek áramütést, mert még rutintalanul landolnak az oszlopokon. Az áramütött madarak mentése, gyógyítása egy versenyfutás az idővel, és amikor már az ember azt hiszi, győzött, akkor is beinthet elegánsan a kaszás egy keringő vérrög formájában. Így történt ez az Erzsike névre keresztelt egerészölyvünkkel is, aki rengeteg kezelés és a speciális ellátás ellenére egy szomorú reggelen elaludt – halálát feltételezhetően egy vérrög okozta, ami az áramütés után keringett a kis testben. Az áramütött madarak mire kézre kerülnek, rettenetesen legyengülnek.

Az áram ugyanis alattomos. Van, hogy egy hétig is képes még repülni a baleset után a madár, lassan gyengül le, lassan hal el a lába, a szárnyát pedig önmagának is képes lecsipkedni, ugyanis fáj neki, bizsereg az áramütött végtagja. Aztán az addig magasban keringő madár lekényszerül a földre és már nem tud vadászni. Bogarakat eszik és amit a földön bicegve, legyengülve, lelassulva el tud kapni. Kézre kerülésük után a köpetük jellemzően bogármaradványokat és a vele együtt felcsipkedett fűcsomókat tartalmazza, elszaporodnak az élősködők a tollukban és a madár ilyenkor már nagyon rossz állapotban van, az esélyei csökkennek.

Milyen veszélyek leselkednek még a madarakra?

Ilyentájt gyakoriak még a mérgezéses esetek is, ugyanis az ember védekezik a télire a közelébe költöző rágcsálók ellen és mérget tesz ki. Picit paradoxon ez, ugyanis ugyanez az ember, aki mérget tesz ki a rágcsálók ellen, nyáron felháborodva követeli a baglyok eltávolítását a zavaró hangjuk miatt. Pedig milyen egyszerű lenne, igaz? Megtűrni magunk körül ezeket a nagyszerű rágcsálóirtókat és nem kirakni mérget. A mérgezéses madarak is gyakran akkor kerülnek mentésre, amikor már megfoghatóak, vagyis rettentő gyengék, ki vannak vérezve, hófehérek, kiszáradtak. Odaadó munkával, jó eséllyel megmenthetőek. Igen ám, de ha hideg a tél, a szobameleget megszokott madarat nem engedhetjük ki a mínuszokba, tehát ők is áttelelnek nálunk.

A madarakon kívül más állatok is kerülnek hozzátok ebben az időszakban?

Gyakran kerülnek hozzánk denevérek, akik a túl hosszú, meleg ősz miatt nem rejtőznek el, majd a hirtelen beállt fagyban meg már nem tudnak. Vagy ha el is rejtőztek, egy langyosabb téli napon felébrednek és elindulnak, de este, amikor újra hideg lesz, lelassulva a földre hullanak.

Innen csak egy menekvés van: ha egy jótét lélek megtalálja őket és mentőhelyre juttatja. A nőstény denevérek ilyenkor már vemhesek, tehát jó eséllyel tavasszal kettőt fogunk elengedni a beérkező egy helyett. Ez nagyon szép és felemelő része a munkának.

Ott vannak még ősszel, a hideg beálltával a sünik is. A picik, a valami miatt gyengék, akik nem tudtak elvermelni. Ők is maradnak télire. Az ő nevelésük a munka büdös része szó szerint, ugyanis a süni egy elég határozott szagú állat a legpedánsabb takarítás ellenére.

Volt már rá példa, hogy egy önjelölt sünmentő télvíz idején keresett elhelyezést a sünijének, mert nem bírták a szagát. Táplálásuk sem egyszerű, ugyanis hiába eszik meg a macskatápot, az nem feltétlen jó nekik, a sün ugyanis jellemzően rovarevő.

Ősszel jobb, ha nem bolygatjuk az avarkupacokat, farakásukat, ugyanis az ilyenkor megzavart sün már nem biztos, hogy újra el fog tudni vermelni.

Lassan elkezdhetünk felkészülni a téli madáretetésre, itatásra. Kezdjük el kitakarítani az etetőhelyeket, javítsuk meg a madáretetőket.

Azt kérem az olvasóktól, hogy továbbra is járjanak nyitott szemmel, ugyanis láthatjuk, a bajbajutott madarak száma az idő hűvösebbre fordulásával nem csökken!

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment