Elhunyt Szegedy-Maszák Mihály – Mészáros Sándor: a korszak legnagyobb irodalomtörténésze volt

Életének 74. évében elhunyt Szegedy-Maszák Mihály Széchenyi-díjas irodalomtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja, az összehasonlító irodalomtudomány, a fordításelmélet és a magyar irodalom 19. századtól napjainkig tartó időszakának kutatója – tudatta honlapján hétfőn az MTA. A korszak legnagyobb irodalomtörténészének tartja a vasárnap elhunyt Szegedy-Maszák Mihályt Mészáros Sándor, a Széchenyi-díjas kutató életműsorozatát gondozó Kalligram Kiadó vezetője.

Mészáros Sándor hétfőn az MTI-nek elmondta: a sorozat hetedik, utolsó kötete – Jelen a múltban, múlt a jelenben címmel – éppen a júniusi Könyvhétre jelent meg.

Szegedy-Maszák Mihály nem járult hozzá azoknak a munkáinak az újrakiadásához, amelyeket nem írt újra, csak azt jelentette meg az életmű-sorozatban, amit most is érvényesnek gondolt – jegyezte meg a Kalligram vezetője.

Mészáros Sándor szerint Szegedy-Maszák Mihály a korszak legnagyobb irodalomtörténésze volt, sőt, annál is több. Nagyon ritka az az irodalmár, aki a képzőművészetben és a zenében is ennyire járatos, de Szegedy-Maszák Mihálynak a Zenetudományi Intézetben is állása volt, és kiválóan zongorázott is – emlékeztetett.

A kiadóvezető felidézte, hogy Szegedy-Maszák Mihály eredetileg az angol irodalom kutatójának készült, de a Kosztolányival való találkozás a magyar irodalom felé fordította a figyelmét. A kutatónak ennek ellenére jelentős az angol nyelvű munkássága, tanított külföldön is, de aztán hazatért, mert úgy ítélte meg, az irodalmár a saját nyelvi közegében tudja igazán értelmezni a műveket – jegyezte meg.

Mészáros Sándor emlékeztetett Szegedy-Maszák Mihály Kemény Zsigmondról írt monográfiájára, amelyet harminc év után nemrég adtak ki újra. Kemény Zsigmond jelentőségéről mindenki tudott, de “avas figuraként” tartották számon, Szegedy-Maszák Mihály azonban az egész életművet feldolgozva a 19. századi magyar prózaművészet legnagyobb alakjaként értelmezte, és ez nagyon sokat segített abban, hogy Keményt újra felfedezzék – szólt a kötet jelentőségéről.

Mint hozzátette, Szegedy-Maszák Mihály a rendszerváltás után elsőként írt monográfiát Márairól, majd Ottlikról és Kosztolányiról is. Kosztolányi Dezsőt alkatilag közelállónak érezte magához, sok tanulmányban is foglalkozott vele, és a Kosztolányi-életmű kritikai kiadásában is részt vett az egyik kutatócsoport vezetőjeként – számolt be.

Mészáros Sándor kiemelte, hogy Szegedy-Maszák Mihály rendkívül szerteágazó műveltséggel és olvasottsággal rendelkezett a 18. század irodalmától a legmodernebbekig, kevéssé ismert például, hogy a Kalligramnál az 1990-es években szerkesztett egy harminc kötetes, kortárs irodalmi monográfia-sorozatot is.

Többször írt Esterházy Péterről, akit a legjelentősebb kortárs művésznek tartott – idézte fel. Mint hozzáfűzte, Szegedy-Maszák Mihály és Esterházy Péter betegségük idején is folyamatosan kapcsolatban voltak; az író július 14-i halálhíre nagyon megrázta Szegedy-Maszák Mihályt, aki végül ugyanabban a kórházban halt meg, mint Esterházy Péter – mondta el Mészáros Sándor.

 Szegedy-Maszák Mihály 1943. június 23-án született Budapesten. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) angol-magyar szakán 1966-ban szerzett tanári diplomát, majd posztgraduális tanulmányokat végzett a Cambridge-i Egyetemen.

    Diplomájának megszerzése után 1981-ig az MTA Irodalomtudományi Intézetében dolgozott tudományos munkatársként, illetve főmunkatársként, majd az ELTE művelődéstörténeti tanszékének docense, 1990-től egyetemi tanára, 1992-94-ben a 19. századi irodalom tanszékvezetője, 1994-től a BTK Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék vezető egyetemi tanára lett. Kutatási területe a regényelmélet, az összehasonlító irodalomtudomány és a magyar irodalom 19. századtól napjainkig tartó története volt.

    Magyarországi katedrája mellett számos külföldi egyetemen is tanított vendégprofesszorként. 1978-ban az irodalomtudományok kandidátusa lett, akadémiai doktori értekezését 1989-ben védte meg. Az MTA levelező tagjává 1993-ban, rendes taggá 1998-ban választották.

    Számos tanulmányutat tett Párizsban és az Egyesült Államokban, Angliában. 1984-ben, 1987-ben, majd 1988-90-ben a bloomingtoni Indiana Egyetem vendégtanára, majd tanszékvezető professzora volt. 1985-től a Hungarian Studies, 1992-től a Protestáns Szemle főszerkesztője. 1995-től az Európai Akadémia tagja. Középiskolai irodalmi tankönyvek szerzője.

    Munkásságát több kitüntetéssel is elismerték: 1994-ben elnyerte Az Év Könyve-jutalmat, 2008-ban a Nemes Nagy Ágnes-esszédíjat. 1997-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével, majd 2003-ban Széchenyi-díjjal tüntették ki a magyar irodalomtudomány korszerű arculatát is befolyásoló, nemzetközileg elismert tudományos tevékenységéért, Kemény Zsigmondról, Márai Sándorról, Ottlik Gézáról írt monográfiáiért.

facebook:

0 Komment