A magyarországi németek elhurcolása emlékére avattak szobrot Soroksáron

A magyarországi németek elhurcolására és elűzetésére emlékeztek szentmisével és szoboravatással a nemzetiség kitelepítésének 70. évfordulója alkalmából vasárnap Soroksáron.

A megemlékezésen Kubatov Gábor, a Fidesz alelnöke, országgyűlési képviselő úgy fogalmazott: a kitelepítés voltaképpen a “kollektív bűnösség álarcába bújtatott elüldözés és kirablás volt”. A kitelepítetteket megfosztották a házaiktól, földjeiktől – mondta a politikus, hozzátéve, hogy megfosztották őket a hazájuktól, az otthonuktól is.

“Az otthon nem csak tárgyak a polcon, hanem megannyi közös érzés, az a hely, ahol a legkönnyebb az élet a Földön” – hangsúlyozta Kubatov Gábor. Mint mondta, Soroksárról tíz nap leforgása alatt körülbelül ötezer embert vittek el hetven évvel ezelőtt.

Kubatov Gábor kijelentette: a szoborral a soroksári közösség emléket állít összefogásból és jóságból, mert “hiszi és vallja, hogy csak a szeretet képes a gyűlölet által okozott sebeket begyógyítani”.

Weinmann Antal (független) alpolgármester arról beszélt, hogy a kitelepítés az emberiség ellen elkövetett háborús bűntettel ér fel. Az akkori központi hatalom a kollektív felelősségre vonásra hivatkozva mindent a magáénak akart tudni, amit a népcsoport a több mint kétszáz éves ittléte alatt összegyűjtött – mondta.

Kligl Sándor szobrászművész Elűzetés című alkotását Kubatov Gábor, Geiger Ferenc (Civil Szervezetek) polgármester és Weinmann Antal leplezte le.

Kligl Sándor az emlékmű felavatása és megszentelése után elmondta, a szobor arról szól, hogy akiket 1946-ban kitelepítettek, azok egy batyuval jöttek németként és egy batyuval “takarodtak el” magyarként. A szobrász egy otthonát néhány holmival éppen elhagyó asszonyt és gyermekét ábrázolta. Az emlékmű a XXIII. kerületi Hősök terén kapott helyet.

Az emlékmű felavatását megelőzően emlékező szentmisét tartottak a soroksári Nagyboldogasszony főplébánia templomban.

A kitelepítés 1946. január 19-én kezdődött, az első vonat Budaörsről indult. Az első hullám a Budapest környéki falvak német lakóit érintette, majd a Dunántúl, a Duna-Tisza köze és a Tiszántúl következett. A többször is leálló kiszállítások 1948. június 15-én értek véget, addig mintegy 130-150 ezer embert az amerikai, 50 ezer embert a szovjet megszállási övezetbe szállítottak, az elmenekültekkel együtt 220-250 ezer lehetett a Németországba kerülők száma. Magyarországról a Szovjetunióba mintegy 70 ezer (más források szerint 40 ezer) németet hurcoltak el, ahol harmaduk elpusztult a munkatáborokban.

Az Országgyűlés 2012 decemberében a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapjává nyilvánította január 19-ét, arra emlékezve, hogy 1946-ban ezen a napon hagyta el Magyarországot az elüldözött német lakosokat szállító első vonatszerelvény.

facebook:

0 Komment