A Fejlesztő Pedagógia Budaörsön – Szűcs Antal Mór a Mesezene módszerről

(Budaörs, 2016. május 2. – Budaörsi Infó) A Fejlesztő Pedagógia szakfolyóirat fókuszában egyaránt ott vannak a tanítói-nevelői-gyógypedagógiai tevékenység elméleti és gyakorlati aspektusai is. A folyóirat 26 éves múltra tekint vissza, Dr. Salné Lengyel Mária a főszerkesztője, a kiadója pedig a budaörsi székhelyű Starkiss Nyomdaipari Kft.

Szűcs Antal Mór logopédus, zeneterapeuta a szerkesztőbizottság tagja, a Budaörsi Infónak elmondta, hogy a Fejlesztő Pedagógiát elsősorban szakemberek olvassák: pedagógusok, gyógypedagógusok, óvodapedagógusok, pszichológusok és természetesen fejlesztő pedagógusok. De informatív lehet a szülők számára is.

„Információáramlást biztosít, közlési lehetőséget azoknak a szakembereknek, akik pedagógiával foglalkoznak. Bizonyos médiumok devalválódása miatt úgy érzem, egyre fontosabbak a szaklapok, azok meg- és szinten tartása.”

Szűcs Antal Mór

Milyen témákban írsz a Fejlesztő Pedagógiába?

„Kettő témában publikáltam eddig a Fejlesztő Pedagógiában. Egyrészről egy motivációs bázisú olvasás előkészítő és olvasástanítási módszerrel kapcsolatban. Ez a Mesezene módszer, amit 2008-ban kezdtünk el fejleszteni Ványi Ágnessel és Sándor Krisztinával. A másik téma pedig a Kollektív Alternatív Zeneműhely, ami egy zenepedagógiai kezdeményezés. A Kollektívot szerzőtársammal Sánta Kristóf kollégámmal- barátommal kezdtük el felépíteni lassan egy évtizede.”

Mit is takar a Mesezene módszer?

„A Mesezene témában többször is publikáltam, Ványi Ágnessel és Sándor Krisztinával. A módszer innovációja (melyről a legutóbbi írásunk adott hírt), az óvodai modul, amely egy olvasáselkészítő rendszer.

Lényegében arról van szó, hogy szigorúan játékos körülmények között olyan mentális stimulációt hozunk létre a nagycsoportos gyerekeknél, amelyek előhangolják a későbbi betűtanulást, olvasástanulást. Mit jelent ez?

Az írásbeliség lényege az, hogy szavakat hangokra bontunk, amelyeket betűkkel feleltetünk meg egymással. Tehát egy akusztikus jelrendszert vizuálisra váltunk át. Az óvodai előhangolásban is ezt tesszük. Viszont nem betűket használunk, hanem színes lufikat és játékokat. Ott ragadnám meg a módszer lényegét, hogy a gyerekek nagyon jól szórakoznak, miközben a képességfejlesztésükön dolgoznak.

Ők játékként élik meg. Noha az igazi twist az, hogy közben releváns kognitív fejlesztés megy végbe az említett területen. Bizonyítsa ezt a legújabb, még nem reprezentatív kutatásunk, amely szerint a Mesezenével fejlesztett óvodás gyerekek az iskolába érve nagyjából kétszer olyan gyorsan tudnak betűt olvasni, s teszik ezt lényegesen kevesebb hibával. Sőt mi több, szótagolvasás esetén háromszor olyan gyorsan olvasnak, mint azok a gyerekek, akik nem részesültek a Mesezenés fejlesztésben.”

Mi a véleményed napjaink pedagógiájáról?

„A világ változik. Gyorsan és nagy mértékben. Ez akkora közhely, hogy szinte fáj kimondani, de igaz. És ha a környezet megváltozik, akkor arra reflektálnia kell a tanításnak is, elvégre az életre készítjük fel a gyerekeket. Egy jó iskola átadja a gyerekek számára azokat a technikákat, amikkel a jelen kultúrájába, társadalmába sikeresen beilleszkedhetnek. Ezt teszi egy jó iskola és ez néha még kevés is.

A jelen ugyanis múlt. A gyerekek, akik ‚ma’ iskolába járnak ‚holnap’ lesznek aktív munkavállalók. A kívánatos az lenne, ha a ‚holnapra’ tudna egy iskola útravalót adni. Ezt azonban nehéz megcselekedni, pont a ballasztos tételmondatunk miatt (nagy mértékben és gyorsan változik a világ). Nehéz megjósolni, hogy mi lesz… Egy bizonyos: az iskolának minimálisan a jelen kultúráját kell átadnia.”

Hogyan kell alkalmazkodni a modern fiatalokhoz, miben más ma a tanítás mint régebben?

„Véleményem szerint az alsóbb osztályfokok kevésbé változtak. Az alsó tagozatos gyermek hasonlóan ‚működik’, mint korábban. A felső tagozatosok esetében érzem igazán a digitális galaxis hatását. A gyerekek gyorsak, reaktívak, válasz-készek mind online, mind a ‚valóságban’.

Egyre jobban bánnak az angol nyelvvel, nem ijednek meg az ‚internacionalitástól’, nyitottak a kulturális diverzitásra, ügyesen használják az internetes szociális médiumokat, ismerkednek a videó/ képmegosztó oldalakkal.

Nyilván vannak vadhajtások ebben a digitális galaxisbeli létezésben, de itt jöhet(ne) a pedagógia a képbe. Ha most szólhatnék, azt emelném ki, hogy a pedagógiai klíma egyelőre nem igazán akar tudomást venni a digitális galaxisról. Az internet olyan tudásforrás, ami kultúránk bázisát jelenti. A Wikipédiától kezdve a kötelező olvasmányokon keresztül a különböző ‚youtube tutorialokig’ rengeteg információ halmozódott fel a világhálón.

Már nem lehet a tanítás fókusza az úgynevezett ‚lexikális tudás’ átadása és megkövetelése. A tudás ott van a ‚felhőben’ (az interneten). ‚Mindenki nyugodjon meg’, történt már ehhez hasonló paradigmaváltás korábban. Az orális kultúrát felváltó írás (majd nyomtatás) lehetővé tette, hogy a tudásanyagot ne kelljen feltétlenül az elmébe vésni, hanem azokat betűkkel kódolva átörökíthetjük generációról generációra. A mostani változás sem ördögtől való. A tudás bármikor elérhető, mert online létezik.

A terjedő mobilinternet access és wifi hálózat lehetővé teszi azt, hogy szinte minden percben a glóbusz bármelyik pontján elérhető legyen a felhőbe rejtett tudás. Az egyre szélesebb eszközpark szintén az easy-accesst hivatott segíteni. Laptoptáskában, kistáskában, ridikülben, vagy farzsebben hordhatjuk azt a tudást, amit az emberiség az elmúlt néhány ezer évben felhalmozott.

Felkiáltó jel, ez egy hatalmas dolog! Észre kell vennünk, és meg kell tanulnunk ezt a helyzetet kezelni. Ez mindenkire vonatkozik.”

(Budaörsi INFÓ)

facebook:

0 Komment