Ungváry-Krausz-vita a magyar megszálló csapatok második világháborús szovjetunióbeli tevékenységéről

A magyar megszálló csapatok második világháborús szovjetunióbeli tevékenységéről, illetve a háború megítéléséről vitázott Ungváry Krisztián és Krausz Tamás történész Budapesten csütörtökön.

A vita egyik központi kérdése az volt, hogy népirtásnak nevezhetők-e az egyik szerző által sem vitatottan megtörtént tömeggyilkosságok, amelyekben magyar csapatok is részt vettek, illetve, hogy honvédő háborút folytatott-e a Szovjetunió a  támadó hitleri Németország ellen, vagy inkább két diktatúra összecsapásáról volt szó, amelyet szovjet területen polgárháború kísért.

Ungváry Krisztián azt mondta: a magyar megszálló csapatok vitathatatlanul részt vettek több tízezer ember meggyilkolásában, számtalan bűncselekményt követtek el a hatóságok tudtával, és ezt számos dokumentum bizonyítja, így többi között éppen azok az 1942 nyarán Budapestről érkező utasítások, amelyek ezt megtiltották.

Ugyanakkor a történész arra is felhívta a figyelmet, hogy a magyar hadsereg ezekben a cselekményekben nem kezdeményezően lépett fel, elsősorban nem közvetlenül a tömeggyilkosságok végrehajtásában vett részt, többnyire inkább a gettók körülzárása, vagy a kivégzendők kísérése volt a feladata. Ez a tevékenység Ungváry Krisztián szerint nem azonos a népirtással, már csak azért sem, mert a német csapatokkal szemben a magyarokat nem azzal a céllal, paranccsal küldték a Szovjetunióba, hogy népirtásban vegyenek részt. Ahol pedig nem voltak partizánok, jóval kevesebb erőszakos cselekményt követtek el.

Ungváry Krisztián szerint a nagy honvédő háború sztálinista mítosz, politikai termék. Ebben a háborúban két diktatúra csapott össze, az emberek túlnyomó többségének pedig alig volt szabad választási lehetősége. Többnyire nem ideológiai alapon választottak az oldalak között, hanem annak alapján, hogy az adott területen és időszakban hol lehetett több esélyük a túlélésre.

Ez természetesen nem zárja ki, hogy sokan hazaszeretettől vezettetve szálltak harcba – mondta.

Hozzátette: a partizánháború alapvetően azt a célt szolgálta, hogy a megszállt területek lakosságát elrettentse a kollaborálástól. Ennek érdekében a partizánok sok esetben saját népükkel szemben sem válogattak az eszközökben, a partizánháborút pedig a párt, a belügyminisztérium, a sztálini rendszer szervezte és irányította.

Ungváry Krisztián emlékeztetett arra is, hogy a Szovjetunió már a német támadás előtt maga is agresszorként lépett fel a környező államokkal, például Lengyelországgal vagy a balti államokkal szemben.

Krausz Tamás szerint ugyanakkor a fenti esetek csupán vitatott területekért folyó “határkiigazító” háborúk voltak, és nem keverhetők össze a náci Németország népirtó, területrabló agressziójával. A német-szovjet háborúban nem lehet megfeledkezni arról sem, hogy ki támadta meg a másikat, nem lehet felcserélni az oldalakat, relativizálni a szembenállókat.

“Ne dőljünk már be annak, hogy ez a két diktatúra azonos volt” – fakadt ki Krausz Tamás a sztálini Szovjetunióról, illetve a hitleri Németországról szólva.

Arról sem szabad megfeledkezni – fűzte hozzá -, hogy a sokszor valóban kegyetlen partizánháború előzménye a felperzselt föld taktikája volt, amelyet a támadók kezdtek alkalmazni. Ehhez volt kénytelen alkalmazkodni a másik oldal.

A második világháború 27 millió szovjet áldozatának fele civil, és ha valóban voltak is polgárháborús epizódjai a honvédő háborúnak, és voltak olyan területei Szovjetuniónak, ahol örültek a német hadseregnek, a lakosság túlnyomó többsége mégsem a megszállókkal azonosult, és a népirtást sem a partizánok hajtották végre – mondta Krausz Tamás.

Hozzátette: vitapartnere ellentmondásos álláspontot képvisel, amikor nem vitatja a tömeggyilkosságokat, de vitatja a magyarok közreműködését a népirtásban.

“Nem tudták, hogy népirtás, amit csinálnak!?” – vetette fel Krausz Tamás.

A rendezvénynek helyet adó Kossuth Klub zsúfolásig megtelt, a vitát Gyurgyák János történész, az Ungváry Krisztián könyvét nemrég megjelentető Osiris Kiadó vezetője moderálta. A Krausz Tamás által szintén a témában összeállított, nagy vitákat kavaró forráskiadvány 2013-ban jelent meg.

facebook:

0 Komment