Állatmentor program – Dr. Sampon Tihamér igaz története

(Budaörs, 2016. január 29. – Budaörsi Infó) Állatmentor programunk legutóbbi bemutatottjai Blue, a kilenchetes cicalány, és Tihamér egy három éves bak nyuszi volt. Nemrég olvashatták hírportálunkon, hogy mindketten gazdira találtak. Blue az Áfonya Kuglóf nevet kapta új gazdijaitól, Tihamér pedig Dr. Sampon Tihamérként élheti tovább, immár gazdis életét. Olvassák el cikkünkben, hogyan vált Sampon doktorrá az egykor árva Tihamérünk.

Rita a nyuszi új gazdija a Budaörsi Infónak elmondta, hogy amikor meglátták az interneten, azonnal beleszerettek Tihamérba. Nem is csoda, hisz jobban pózolt a fotókon, mint egy szupermodell.

Tihamér az állatmentor fotózáson

Tihamér az állatmentor-fotózáson

“Megmutattam a fiaimnak a képet, és az volt az első kérdésük mikor megyünk érte! Nem érdekelt senkit hány éves, milyen a természete, ez szerelem volt első látásra. Nem sokat teketóriáztunk. Írtam egy üzenetet, hamar jött a válasz, ahogy kaptam egy telefonszámot már csörögtem is! Csak reménykedni tudtunk.

Másnap reggel meg is látogattam, akkor már teljesen a szívembe lopta magát, és délután kaptuk a szuper hírt: miénk lett nyunyesz! Következő nap reggelén már a kapuban toporogtam.”

Tihamér ismerkedik a hóval

Hogy érzi magát az új otthonában Sampon Tihamér doktor úr?

“Őfelsége, a doktor úr nagyon jól érzi magát nálunk. Legalábbis még nem remeg a ketrec sarkában. Amikor kiment a ketrecből, a szőnyegről nem mert lemenni, így kifutószőnyeget kapott, hogy szabad járása legyen mindenfelé.

 

Blue cica hiányát reméljük sikerült pótolnunk a mi Frigyesünkkel. Frici, a kandúrunk, akivel felváltva rohangálnak ki-be a ketrecbe. Szegény Tihamér néha ugyan nem érti miért is van a macsek az ő helyén. Eddig jól elvannak egymással, hamar összehaverkodtak.

Szeret autósat játszani a kicsi fiammal, néha össze is vesznek egy egy autón. A nyúl megy és elveszi a kocsit, Botikám (2,5 éves) ráparancsol: Nyunyi add vissza! Ez megy oda-vissza köztük úgy négyszer-ötször. Aranyosak. A két nagy fiam teljes szerelemben van vele. Bújnak, szeretgetik, simizik.”

Korábban is voltak már nyulaitok?

“6 éves korom óta vannak törpenyulaim. 

Az első Büdös néven futott. 14 évesen végelgyengülésben pusztult el. Vessenek rám követ, de utálta a répát, a karalábét és mindenféle nyúlkaját, viszont imádta a fasírtot, a teát, és torokra ment a csokiért. Ő volt akkor a szörny.

Második nyuszink Louis Vuitton néven futott. Őt mentettük. Egy 63 kilós, 5 méteres lábatlan hidegvérű lénynek lett volna az ebédje, de amikor megláttam a dobozban kuporogni felkaptam és sírva rohantam vele hazáig. Hálás nyuszi volt de nem lehetett szeretgetni. Vadóc volt és szabad nyúl. A lakásban is szabad járása volt mindenfelé és a kertbe is bármikor ki-be mehetett.  Őt most veszítettük el októberben. Nagy sírás volt mikor “elhagyott” minket. 

Akkor határoztuk el, hogy kell nekünk majd egy szőrmók, mert annyi örömöt, mókás pillanatot és nyugalmat tud adni egy ilyen kis tapsi-hapsi, amit nem is gondolna az ember.”

Milyen dr. Sampon Tihamér?

“Mókás? – Igen, idétlen mint egy kisgyerek. Autókkal játszik, labdát gurítgat és igencsak meg tud néha kergülni.

Puha, meleg, bújós. Ha megszereti a gazdit, ugyanúgy bújik mint egy cica és ugyanúgy nyalogatja az ember kezét mint egy kutya. (Pláne ha csokis az a kéz!)

Úgy tud elfeküdni mint Madame Récamier. Két láb hátracsap, kifekszik és alszik. Az ember ránéz és elönti a nyugalom és a “relax” érzése. Húha! Fel ne keltsük a nyulat!

Hátrányai? Nagyon nincs! Szobatiszta, ha megijed néha elejt egy-egy “csokibogyót”. Nem ugat nem nyávog, viszont ha idegen jön úgy dobbant a hátsó lábaival, hogy az emeletről is lejövök, hogy ki jött! Szuper házőrző, azaz inkább riasztó.

Tihamér egy nagyon nyugis, bújós szeretgetni való szeretetgombóc. Nagyon igényli a társaságot. A ketrecébe csak enni-inni és a dolgát végezni jár, nagyon kis okos!

Ezen felül azonban, a nyúl nem egy játékállat. Nem egy húsvéti, eldobható, pillanatnyi játékszer. Felelősséggel tartozunk értük és ha szeretjük őket, ők meghálálják.”

A doktor jelzőt még értjük, de hogy lett Sampon Tihamérből?

“Azért lett Sampon, mert ez volt az álneve, mikor érte mentem, mert hogy apa nem nagyon örült, ezért azt mondtam neki: samponért megyek. A Tihamér nevet pedig megtartottuk, mert annyira Tihamér.

Mindenkinek ajánlom hogy fogadjon örökbe egy ilyen kis tappancsos állatkát. Főleg a “lustább” embereknek. Csöndes és nem kell sétáltatni. Viszont csak az tegye, aki akár 10-12 évig vállalja ezt a feladatot.”

Hamarosan újabb gazdira váró szőrgombócokat mutatunk be. Kövessenek minket figyelemmel és ha tudnak, segítsék munkánkat.

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment